Magánküldetés: Egy veszélyes nap (Shouki Sheiji, Dead Shadorick, Elizabeth Colmen)

Egyre csak beljebb sétáltunk Shouval az alagútba és nekem egyre inkább nem tetszett ez a hely, valamiért rossz érzésem volt vele kapcsolatban, pedig ezen az ősrégi helyen nem valószínű, hogy bármi bajunk is lehetne leszámítva azt a fekete mágust, aki ránk támadt, bár ő is bőven elég. De jobban belegondolva az sem biztos, hogy csak ő jelenthet veszélyt számunkra, mert valaki megölte az öreget és azt nem hinném, hogy az a srác volt.
-Vajon itt vannak azok a tekercsek, amiről az öreg mesélt- gondolkodtam halkan, miközben Shou egyre csak a rúnáival babrált, de mivel a férfi meghallotta ezért kérdő tekintettel fordult felém.
-Pontosan miféle tekercsekről beszélt? Mert lehet nem ártana tudni mit is kell keresni – mondta, miközben végre befejezte a rúnákkal való játszadozást így már teljes mértékben rám és az útra figyelt.
-Nem tudom milyen tekercsek, de valami olyasmit magyarázott az öreg, hogy a tekercseket meg kell védeni mert elakarják lopni, aztán közölte azt is, hogy a hetedik jel mögött vannak és adott egy térképet is, de az már kicsit véres – válaszoltam viszonylag hosszasan és mindent elmondva amit csak tudtam. Bár nem hiszem, hogy ez kielégítené Shou kíváncsiságát, főleg azért mert ennyi nekem sem elég.
-Ahha – válaszolta majd egy kis szünet után folytatja mondandóját – és miféle jel? Gondolom nem írták fel szó szerint, hogy „ez egy jel” – kezdett el kissé szarkasztikusan beszélni. Amin csak elmosolyodtam s közben Kirára is lepillantottam, aki mereven figyelt előre, mintha csak testileg lenne itt, de a gondolatai teljesen máshol járnának, ami kicsit meglepett ugyan, de nem tettem szóvá.
-Nem tudom, lehet, hogy nem írták fel szó szerint csak szimplán egy tábla van mellette amire ráírták azt, hogy ez egy jel és csak, hogy még érthetőbb legyen még rá is lesz festve egy nyíl, ami arra fog mutatni – gondoltam tovább Shou ötletét, s mindezt felettébb ironikus hangnemben természetesen.
-Az is életképes ötletnek tűnik- hümmögött egy kicsit mondandója előtt, majd már rögtön át is tért egy kicsit fontosabb témára. – Milyen térképet szereztél tőle? Ez az alagútrendszer is rajta van?
-Mivel rengeteg időm volt a térképpel foglalkozni ezért részletesen tanulmányoztam és nyugodt szívvel kijelenthettem, hogy fogalmam sincs mi van rajta – ironizáltam az elején majd végül a férfi kezébe nyomtam a kis papírt aki elkezdte nézegetni a térképet, de arckifejezéséből arra jöttem rá, hogy vagy olvashatatlan az egész, vagy csak szimplán fogalma sincs éppen mi is van a térképen, én személy szerint az utóbbira tippeltem…
-Na és most merre- gondolkodott hangosan Sheiji mikor végre elértünk egy elágazáshoz, ahol rögtön körbe is néztem. Itt már csak három szobor van, amiket feltűnően vizsgálgat Shou.
-Te figyelj már… ide az van írva, hogy föld – mutatott a szobor tenyerébe vésett írásra – föld, ég és fény mi akar ez lenni?- Nézett rám, gondolom azt várta hátha nekem egy kicsit többet mond ez a három szó, de ez sajnos nem így volt. Egészen addig amíg meg nem pillantottam az elágazás fölött táblát s akkor egy kicsit meg világosodom az üggyel kapcsolatban.
- Amikor a fény kihuny, és föld ketté szakad már csak az ég marad!- Olvastam fel a szöveget s ami legelőször eszembe jutott az, hogy az ég a nyerő, csak egy baj van még nem tudok repülni…
-Valamiért rossz megérzésem van ezzel az elágazással kapcsolatban, normális esetben szerintem nem lenne így felcímkézve egy alagút sem. Remélem nem olyanba fogunk bemenni, ami tele lesz csapdákkal – rémüldözött társam amin én csak jót mosolyogtam annak ellenére, hogy pontosan azokat a dolgokat fogalmazta meg amitől én is tartottam.
-Ha tényleg itt vannak a tekercsek akkor nem valószínű, hogy lenne teljesen biztonságos út, mert akkor túl könnyű lenne ellopni őket- válaszoltam, s közben gondolataim is elkalandoztak leginkább annak irányába, hogy vajon mi lehet olyan fontos azokban a tekercsekben, hogy ennyire meg kellene védeni.
-Remek, sajna én is ettől féltem. Én mondjuk az ég feliratozású útra szavazok, vagy felvezet a felszínhez, vagy legalábbis a szöveg alapján ebben van minden reményem, hogy nem hagyjuk ott a fogunkat.
-Ugyan már egy-két fog ide vagy oda nem mindegy?- Kérdeztem mosolyogva, de azért én is azon az állásponton voltam, hogy minél kevesebb a sérülés annál jobb főleg, hogy még most is hasogat a lábam. – Amúgy szerintem is az lenne a legjárhatóbb út.
-Min gondolkozol Kira?- Érdeklődtem kedvesen miközben elindultunk az „ég felé”, szavaimra a kis tigris csak megrázta a fejét, ezzel próbálván jelezni azt, hogy semmin, de ez inkább az jelentette számomra, hogy semmi amit tudnod kéne.
-A lábad, hogy van?
-Nagyon jól – válaszoltam teljes mértékben ellentétét a valóságnak, mert jelen pillanat is nagyon hasogatott a lábam és továbbra is sántikáltam, bár tény már nem annyira mint mikor Shou nekem jött.