Ceur - Csatlakozási pályázat (Soaring Gryphon)

Spoiler:

Ez volt az első alkalom, hogy Ceur emberi testének ilyen dermesztő hidegnek kellett nekifeszülnie. A magas hegyekben honos fagy, s hóesés bekúszott a páncélja alá, annak illesztéseibe, s még a maszk mögé is.
Minstrel ugyan többszörösen is bekebelezhette volna Fiore-t területileg, olybá tűnt, hogy a herceg megmaradt annak kellemes síkságain, s nem sűrűn látogatta a szélsőségesebb tájakat. Bár sárkányölő lévén Ceur úgy vélte, még több napig is mozoghatna a hóviharban, kezdte egyre kényelmetlenebbül érinteni halandó részének gyengesége.
- Nagyon... hideg van... - szólította meg a fiatal férfit akkor még csak alkarnyi méretű útitársa.
- Akkor maradj a csuklya alján. - érkezett az egyhangú válasz.
- De ott is hideg van... A hó már leülepedett az aljára... Ha megolvasztom, az kigyújtaná a szövetet... A testhőm pe- az apró lángfarkas eszmefuttatása itt szakadt meg, ahogy a sárkányölő levette maszkját, majd azzal elfedte őt.
- Most már nem esik rád több hó. - zárta le a témát Ceur.
A Rohandar névre hallgató férfi, akit az északi csaták alatt megismert, pontos leírást adott neki a kastély helyzetéről, amelyet keresett.
A sárkányölő úgy vélte, már elég közel kellett járnia hozzá... De miért is kereste azt az épületet?
A mágus, aki egyéb teendőkre hivatkozva nem tartott vele, de felajánlotta neki a tagságot ebben az úgynevezett céhben, az elsők közt volt, akiknek ereje felkeltette Ceur érdeklődését. Mióta Fiore-be ért, a sárkányölő leginkább csak hasznavehetetlenül gyenge személyekbe botlott, ám ennek az északi csatában vége szakadt. Mind ellenségei, mind későbbi szövetségesei közt akadtak olyanok, akik halandókhoz mérten figyelemreméltó hatalommal bírtak.
Rohandar állítása szerint pedig még több olyan mágus is akadt szövetségében, akiknek ereje hasonló szinteket súrolt. Ha ez igaz volt, Ceur számára az ő központjuk tökéletes főhadiszállásképp szolgálhatott volna, miközben eleget tesz személyes kötelességeinek.
Elvégre, hamar rájött, hogy szüksége lesz egy helyre, ahol megpihenhet csatái közt, információkhoz juthat, és esetleges szövetségesekhez.
Ezen célok vezérelték hát a sárkányölőt, miközben a hó fehér lepedőjétől homályos horizonton kirajzolódtak előtte egy elegáns kastély körvonalai.
Bár az épület tornyaira tekeredve egy különös, sárkányszerű lény aludta álmát, Ceur úgy vélte, amíg a szürkés teremtmény nem támad rá, neki sincs oka aggodalomra.
Így hát csak lépdelt előre a hóviharban, mindaddig amíg...
- BEHATOLÓÓÓÓ! - ordított fel egy idegen, női hang, akinek kisvártatva sziluettje is feltűnt a láthatáron.
Az egyértelműen agresszív szándékoktól hajtott körvonal borzasztóan gyorsan közeledett a fiatal férfi irányába, alig volt ideje párat pislognia, mire már védekezően maga elé kellett emelnie páncélozott alkarjait.
- Hohóó... - vigyorgott rá a támadó, miközben karddá alakult jobbja szikrákat hányva lecsúszott a vértezetről.
A nő hosszú hajzuhataga tökéletesen beleolvadt árnyalatait tekintve a hóesésbe, ahogy vöröses szemeivel végigmérte célpontját.
Ha akadt is volna megjegyzése a páncélos, csuklyás idegenre, akit behatolónak vélt, azt megtartotta magának, s folytatta támadás-sorozatát. Fegyverré formált végtagjával már begyakorlott mozdulatsorral szúrt, vágott, s döfött újra és újra, olyan sebességgel, amely újfent meglepte Ceur-t.
A sárkányölő ki is hátrált a nő vonalából, hogy teret nyerjen magának, majd különös, szabad szemmel alig követhető táncba kezdett agresszorával. Bár javarészt csak a védekezésre koncentrált, hogy megőrizze jogát a későbbi csatlakozáshoz, néha megpróbálta elkapni támadója karját, ám nem járt sikerrel.
Így hát jobbára csak kihátrált, elhajolt, vagy épp páncéljára hagyatkozva hárított, miközben a nővel egyidejűleg ugráltak a hegyoldalon, két gyorsan mozgó, fekete ponttá olvadva.
Ceur szerencséjére mindennek nem kellett sokáig elhúzódnia, hisz esély nyílt előtte, amikor a kastélyból egy újabb alak lépett ki... Egy férfi, aki vonásai, valamint haj és szemszíne alapján akár a fémkarú nő ikertestvére is lehetett volna.
A sárkányölő nem is habozott, árnyékká változva egy pillanat leforgása alatt az újonnan érkező mögött termett, majd a sötét anyaggal bevont kézfejét annak arca elé emelte.
- Mi a kurva... - mormogta a fehér-hajú férfi, ahogy nyaka peremén lilás pecsétek gyúltak életre.
Ceur rögvest hátra ugrott, bár sejtette, hogy a mágia pusztán védelmi célokat szolgált.
- Csak beszélni akarok... - tartotta fel karjait, hisz látta, hogy közben korábbi támadója is visszarohant, így pedig már kettő az egy elleni helyzetben találta magát. - Rohandar igazított ide... Állítólag van itt egy céh... szövetség... - ekkor a férfi még mindig valamelyest bizonytalanul beszélte az emberi nyelvet, kiváltképp Fiore-ét.
Bonyolult volt minden gondolatát szavakba öntenie, hisz korábban sosem volt szüksége hasonlóra... És persze az sem segített a helyzeten, hogy halandó fele nem ismerte az ország nyelvét.
- Rohandar? - kérdezett vissza a pecsétmágiás.
- Ezt bárki bekamuzhatja. - tette hozzá a fehér-hajú nő, ahogy egyre közelebb sétált Ceur-hoz.
- Annak könnyen utánajárhatunk... - vont vállat a férfi, majd egy aranyozott kulcsot lendített meg maga mellett.
Kisvártatva két apró, kékes lény körvonalazódott ki a sárkányölő előtt, akik egy érintést követően fel is vették az alakját.
A sárkányölő nem értette a jelenetet, ám úgy döntött, hogy amíg nem támadják meg újfent, addig ő csak csendes figyelőként sodródik az eseményekkel.
- Nos, mi a helyzet vele, Gemini...? - kérdezte meg a Ceur-hasonmást a mágus, ki megidézte őt.
- Sok minden... Borzasztóan sok, és bonyolult információ társul ehhez a lélekhez... - felelte a különös lény, aktuális alakjával nehezen párosítható értetlenséggel. - De nem sötét céhes, ha az érdekel, és nincsenek rossz szándékai a céhvel kapcsolatban. Nem fog belülről elpusztítani minket, vagy hasonló... Ilyen téren azt hiszem tiszta.
Ceur úgy vélte, hogy a lény nem csak a testét, de a gondolatait, és emlékeit is lemásolta... Mindez igencsak komoly teljesítménynek hatott az ő esetében, ám ez legalább egy gyors módja volt a helyzet tisztázásának, és így neki is kevesebbet kellett beszélnie.
Továbbá, így csak újfent tanúbizonyságot nyert arról, hogy a szervezet, amellyel társulni készült, ténylegesen sokszínű, és rátermett mágusoknak adott otthont, akik hasznára lehetnek a későbbiekben.
- Ha nincs más, bemennénk... - emelte maga elé a sárkányölő Karnát, aki csuklyájában immáron egy didergő, kékes hógolyóvá fagyott. - Azt hiszem egy óránál tovább már nem húzná idekint.
- Legyen... - sóhajtott a fehér-hajú férfi. - Bár egy bemutatkozás még nem ártana.
- Az nem fontos. - s azzal Ceur el is indult a bejárat felé.
- Okés, megölöm... - rohant utána a vörös-szemű nő.
Így hát párharcuk még legalább fél napig folytatódott, bár azt már a kastély különböző szintjei bánták, nem pedig a lángfarkas életjelei...