Végül magunk mögött hagytuk a potenciális szolgáimat, s folytattuk végre az utunkat, mely egészen addig vezetett, mígnem egy fa ajtó került elénk. Én pedig nem sokat teketóriáztam, evégre mit csinál az ember, ha egy ajtó kerül az útjába?... Berúgja, helyes válasz, végtére is, a kilincs a gyengéknek való.
A várt hatás azonban elmaradt: nem történt semmi. Az olyan ajtó pedig, amit nem lehet berúgni, az olyan, mint a túl sokat állni hagyott bor: haszontalan. Így hát az „én megpróbáltam” hozzáállással részemről le is zártam a dolgot, ám a démoni alakváltó nem volt ilyen előzékeny a nyílászáróval, s mint egy csigával szokás, mielőtt megpróbálod só… na mindegy, hagyjuk, szóval ő úgy döntött, hogy ő márpedig szeretne bejutni… vagy ki? Nos, azon a ponton még nem igazán tudhattuk ugyebár. Fogalmazzunk inkább tehát úgy, hogy a másik oldalra menni.
Így hát ő a könnyebb utat választva a kilinccsel nyitotta ki, s ahogy feltárult előttünk a titok, elsőre csak értetlenül néztem, ahogy közömbösen csak úgy ott tornyosul előttünk a: VÍZ. Nem egy-két csepp, egy egész tó lehetett ott, és ami még furcsább volt,, úgy állt ott, mintha az ajtó még mindig tartaná, ami persze nem volt igaz. És nem csak egyszerű folyadék volt, hanem minden más is, ami kell: halak, cápák, s mintha a háttérben néhány csáp is felbukkant volna, valószínűleg polipok lehettek. A labirintus kőpadlójának helyét homok vette át, amiből hínárok nőttek felfelé. Nightyngale kicsit közelebb merészkedett, vizsgálgatta a vizet egy darabig, majd mintha mi sem lett volna természetesebb: vetkőzni kezdett.
- Na, mi van srácok, nem akartok úszni egyet? – kérdezte, látva, hogy nem igazán követjük a példáját.
- Nem igazán. A tengerPARTOT jobban szeretem, mint a tengert. – feleltem kedvetlenül.
- Ugyan már Roha, mint az elemi mágia sötét mestere, kétlem, hogy egy kis víz megkottyanna neked. – próbált hízelegni, ami megvallom őszintén, jóleső volt a hiúságomnak, s egy kis extrát is kaptam: a lány ugyanis összefogta a haját egy kényelmes lófarokba, egész kis show rittyentve a „közönségnek”… már ha értitek, mire gondolok.
Persze tartanom kellett magam, elvégre az asszony épp ápolásra szorulva ücsörgött odakinn, így nem terelhette el a figyelmem némi csupasz test ugyebár.
- Ki mondta, hogy megkottyan? – válaszoltam lazán. - Az egyetlen, ami nem tetszik benne, hogy ott úszni kell, mikor itt sétálhatnék is.
- Ne mondd, hogy nem tudnád magad előtt megnyitni a vizet, hogy besétálj. – vetette fel a vöröske, nyilvánvalóan teljesen jogosan, ami csak még jobban megkérdőjelezte azt, hogy miért is vetkőzött.
A csapatom, mint mindig, illemtudóan csak várt, s kész volt teljesíteni az utasításaimat, melyet továbbra is nagyon értékeltem bennük. Végül beadtam a derekam, s eleget téve a felkérésnek, csettintettem egyet, mire, meg persze a varázserőm hatására a víz valóban utat engedett nekünk.
- Ha ennyire ragaszkodsz hozzá: hölgyeim, séta indul. – intettem, kicsit se zavartatva attól a ténytől, hogy nem csak lányok voltak körülöttem, s a kompánia engedelmeskedve szavaimnak meg is indult az ismeretlenbe.
- Ugh, hát ezért vetkőztem én él? – sóhajtott fel Nighty, de ennek ellenére nem úgy tűnt, mint aki vissza akar öltözni, engem meg hát nem zavart különösebben…
-
Csak Lyla le ne adja a drótot… - tűnődtem magamban, igyekezve jófiú maradni. - Persze hogy ezért, legalább szórakoztattál kicsit. – feleltem mosolyogva, Lyla úgy figyelemfelhívó módon megköszörülte a torkát. –
Ehh.. ennyi volt, lebuktam. - nyugtáztam beletörődve, s elfogadva rám váró sorsomat…
Bevettétek mi? A kapcsolatunk természetesen ennél jóval erősebb volt Angevel, sem mint ilyen apróságokból veszekedés támadjon… ezt legfeljebb Lyla nem tudhatta… és nem is kellett neki. Szórakoztatott a komédia.
A tengeri élőlények a vízzel együtt eltűntek az útból, de a hínár az nem tudott arrébb úszni, így azt kénytelenek voltunk eltűrni. A terem közepe felé haladva a víz közepén egy palackból valamilyen vörös folyadék szivárgott. Gyenge mágikus energiát sugárzott ugyan, de lövésem sem volt róla, hogy mi lehet az, csak arról, hogy valamit tud… mármint… hogy valamire biztosan jó.
- Valami mágikus tárgy lehet. - közölte felfedezését Nighty, s bár nem tudtam eldönteni, hogy csak amolyan formaiságból tett-e, vagy tényleg azt gondolta, hogy nekem ez nem tűnt fel, azt nem tudom, de végülis arra jutottam, hogy mindegy is. - De innen nem tudom megállapítani, hogy mit csinál.
- Én csak azt tudom, hogy ha még több víz jön be, ha elmozdítod, akkor megszívjuk. – morogtam, elvégre már így is kellett jócskán koncentrálnom, hogy távol tartsam azt a víztömeget, melynek a helyén sétálgattunk.
- Nem terveztem megfogni anélkül, hogy tudom mit csinál... – válaszolta kicsit indulatosan, amelynek a csengése nem tetszett ugyan, de ezt is elengedtem végül. - Fogalmam sincs mi ez. – jelentette ki végül az alakváltó, miután egy darabig vizsgálgatta a tárgyat, mely még nem került a vízbuborékon belülre. - Ki akarja megérinteni? – tette fel a költői kérdést, melyre én már tudtam a választ.
- Nighty, esetleg Cressida alakjában... – próbálkozott a nyuszi, de felettese megrázta a fejét, jelezve, hogy nem ért egyet a tervvel.
- A leglogikusabb az lenne, ha én fognám meg, - szólaltam meg. - Elvégre rajtam még van karperec... viszont, ha velem valami történik... – járattam végig a szemem a biztonsági zónán, amit semmi más nem tartott fenn, mint az én varázserőm. - akkor az nektek sem lenne túl előnyös. – fejeztem be a mondatot végül.
- Talán nélküled is megbirkózunk vele. Mi lenne, ha idéznél egy ghoult? Majd az megfogja helyettünk. – ajánlotta Nighty azt, aminek a terve már öltetekkel korábban megszületett a fejemben, bár én egy csontvázzal terveztem ugyanezt, de talán nem is lett volna túl nagy ostobaság valami „erősebbet” használni hozzá, csak hogy biztosra menjen az ember ugye.
- Hmm... mondasz valamit. – bólintottam elismerve, hogy némileg az ő ötlete is volt a megoldás, majd ennek megfelelően cselekedtem is. A ghoul pedig, amit teremtettem, kilépett a levegőbuborékon kívülre, ugyanis nem akartam csak úgy beengedni a gömbbe a tárgyat, elvégre enm tudtuk, hogy miről is van szó. Léptei elbizonytalanodtak, nehézkesen, de a megindult a palack felé. Csakhogy itt jött némi probléma a tervvel: a tengeri izék, melyek eddig csak békésen úszkálgattak, igencsak morcosnak tűntek attól, hogy valami behatol a vizükbe. A cápák és a többi fura hal ugyan nem tudtak a vízen kívül támadni, a többi: a csápos valamik, a tintahalak és polipok azonban annál inkább.
Nos, beismerem, bujkált bennem a kisördög, hogy kicsit kivárjak, elvégre hallottam már róla, hogy valami fura keleti népek kifejezetten „szokatlan” stílusban mesélnek történeteket fiatal lányokról és tengeri csápokról, s lehetséges volt, hogy egy ilyen történet megelevenedésének kellős közepébe csöppenhettem volna, csakhogy realista voltam. A realizmus pedig azt sugallta, hogy azok a csápok nem simogatni akarnak, hanem inkább széttépni, így mozgásba is lendültem:
Simán csak megérintettem a víz falát, és egy erős elektromos csapást vezetettem bele. A szörnyetegek nagy része ennyitől el is vesztette harci kedvét, és életét, néhányan azonban szerencsésebbek voltak. Egy tapadós csáp ragadta meg Eclair karját, s elkezdte őt a víz felé rángatni.
A rókalány szintén elektromossággal válaszolt, és élve megsütötte támadóját. Atalanta mágikus íját megidézve tartotta távol azokat a megmaradt tengeri lényeket, a nyuszi pedig mágikus fényből létrehozott lándzsájával nyársalta fel azokat, akik mégis átjutottak a nyílvesszők hadán. Nightyngale néhány sötétségből formált mágikus lövedékkel tartotta távol magától a testére vágyakozó polipkarokat, Alerion pedig a drága kedveséhez túl közel kerülő tintahal csápokat távolította el. Az én csapatomnak más dolga már nem is akadt, különösebb dolga, egyedül Froo dobott még be pár villámot, s ezzel le is tudtuk a támadókat.
A ghoul, ami szintén bekapta a villámomat, szintén nem maradt sértetlen, de nem élt, így nagy kár nem keletkezett benne, s végre megszerezte a lakrima üvegcsét, s nagy meglepetésemre: nem történt semmi. Bizonytalan mozgása miatt a palack tartalma újra meg újra kilögybölődött, de úgy látszott, mintha nem fogyott volna belőle a folyadék, ami logikus volt, elvégre víz került a helyére újra meg újra.
- Kifogyhatatlan üvegcse? - teorizált Night, amely kijelentés azért még meglehetősen korai volt a véleményem szerint.
- És annak mi haszna van? - kérdeztem közömbösen. - Mágiával mindent lehet teremteni, akkor meg mi szükség ilyesmire? – vontam meg a vállamat
- Ki tudja milyen folyadék van benne... – töprengett a lány. - Ami mágiával is előállíthatatlan. – tette hozzá.
A dögöm pedig végre beért a buborékba, átadva nekünk az üvegcsét
- x745 Château Mouton Rothschild… - motyogta az alakváltó megilletődve. - Roha... Rohandar ez bor! - ragyogott fel Nighty tekintete, majd kissé bizonytalanul bele is kortyolt. - És nem is akármilyen!
- Hmm... normál körülmények között, ha egy alulöltözött lány borral kínál, azt kifejezetten kellemesnek ítélném meg, de kicsit zavar az a pár ezer litervíz így körülöttünk... – próbáltam visszarángatni a lányt a realitás talajára, mielőtt még lerészegedik ott nekem.
- Hehe. Jogos, felkapok valamit. – mosolyodott el Nighty. - Azt hittem, úszni kell majd, de így azért egyszerűbb volt. – fecsegett tovább teljesen fellekesülve. Táskájából egy régebbi borosüveget kotort elő, aminek már csak egy kis pohárkányi ital maradt az alján. Színpadiasan lehelyezte maga előtt a homokban, dugóját pedig a kristálypalack szájába dugta. Tökéletesen illeszkedett bele, majd új szerzeményét belecsúsztatta táskájába.
- Ha itt végzünk… Annyira jó bulit fogunk csapni. – nevetett, mire én csak ingattam a fejem.
Nekem is a buli járt a fejemben, bár kicsit azért másként, de ezt most inkább hagyjuk is, majd egy másik alkalommal.
Végül, miután végre kiléphettünk a víztömeg nyomása alól, és ismét a sötét folyosón voltunk, úgy tűnt a valóság észhez térítette a lányt… legalábbis ebben reménykedtem.
- Spoiler:
Roha: 4/15 (-1 HP a körben)
Angelina [1/7] - kint
Froozer [7/8] (-1 HP a körben)
Lyla [4/4]
Krage [4/4] - kint
Kedd Okt. 15, 2019 10:54 am
