Magánküldetés: A gyermek

Leena élvezte a nap felkeltét. Ma valahogy korán kelet pedig nem volt szokása. Inkább szeretett későn kelni lustálkodni az ágyban. A hogy a folyó mellett ballagott és nézte a nap felkeltét érezte hogy minden pillanatban erősödik a nap ereje. Figyelte ahogy egyre lejjebb és lejjebb éri testé a nap sugara. Nyugodt volt, és békés. Rég nem volt már ilyen kiegyensúlyozott. Különösen mióta a klánhoz csatlakozott, nagyon egyedül érezte magát.
Megkordult a gyomra, igazából eddig észre sem vette hogy éhes. De valahogy nem volt most kedve kávézóba ülni, igazat megvallva nem voltak jó élményei a kávézókkal. Így hát egy utcai árustól vett képsüteményt, mint az előző 7 napban. Az öreg úr már megismerte Leenát, amikor oda ért mosoly jelent meg az arcán.
- Jó reggelt kisasszony! Mit adhatok? – kérdezte kedvesen.
- Jó reggelt egy olyat szeretnék kérni- mutatott egy hatalmas bukta szerű valamire.
- Rendben. Hogy van ma? Nagyon korán érkezett. – érdeklődött udvariasan az öreg Úr.
- Köszönöm jól. – felelte vidáman Leena. – A napfelkeltét néztem.
- Ó, igen az ma igazán szép. - és azzal a kezébe nyomta hatalmas buktát egy zacskóban.
- Köszönöm szépen. – mondta Leena és át adta a pénzt. – Viszlát. – kiáltotta mosolyogva és már indult is.
Szórakozottan haladt a folyó szélén lévő párkányon tovább. Ahogy beleharapott a ropogós buktába, mint már annyiszor újra megborzongott. Ahogy a forró csoki szét áradt a szájban olyan boldogság öntötte el mint még soha. „ Isten menyira imádom ezt az izét.” - mondta magában. Minden alkalommal úgy érezte megörül ezért a csokis buktáért. „ Muszáj megtudnom hogyan csinálják. „ mondta magában. Azon tűnődött mivel töltse a napját. „Hm, azt hiszem nézek valami melót…” Mondta magában ahogy az eget kémlelte.
Nem sokkal később elérte a Klán házat, egyenesen a hirdető tábla felé vette az irányt, nem igazán törődve a bent lévőkkel. Olyannyira elemébe érezte magát, hogy úgy gondolta most bármivel megbirkózik. Igazából nem nagyon figyel oda, nem is nagyon volt kedve olvasgatni csak lekapott egy szimpatikusnak tűnő hirdetést, amelyen nem sok volt az írás. Igazából jelen pillanatban ez volt a legfontosabb szempont, semmi kedve nem volt olvasni. Ahogy szórakozva haladt ki a klán házból, a pályaudvar felé vette az irányt. Most valahogy nem nyűgözte a monumentális épület faragása vagy hatalmas kőoszlopai. Mókásan lépkedett az emberek között néha el-el ugrott egy siető utazó elől mielőtt elgázolhatta volna kis kerekes bőröndjével. Még a mogorva, aszott vénasszony se szegte kedvét a kasszába.
- Jó napot ! – köszönt vidáman Leena.
- Jó napot. – mondta reszelős hangon a vén asszony. Szúrós szemekkel meredt Leenára és várt.
Leena nem igazán kapcsolt, csak nézett rá mosolyogva és lassan tudatosult az agyába hogy valami nincs rendben.
- Na kinyögöd végre hogy mit akarsz vagy mi van? – dörrent rá szét dohányosozott hangjával a vén banya.
- Ó hát … izé… - Leenának csak most esett le hogy fogalma sincs hova akar menni. Egyáltalán arról sincs fogalma hogy mit kéne csinálja.
„Milyen küldetést vállalt egyáltalán el? Vonattal kell oda menni?” kérdezte magában – hát egy pillant- válaszolt elvörösödve Leena, azonnal a papírt kezdte bújni és próbálta megtalálni a település nevét. Meg is találta. „ TE JÓ ÉG EZT HOGY A JÓ ISTENBE KELL KIMONDNAI? „- sokkolta le a szó. Annyi kriksz krakszot látott egy helyen hogy úgy döntött inkább megmutatja. A vén banya elé tolta a papír és rá bökött a helységre. – Ide szeretnék menni, ha lehet retúr jegyet kérek, tudja olyat ami oda meg vissza is jó.
- Ch… nagyon vicces… - sértődött meg a vén banya, majd úgy vágta Leena elé a jegyet mint egy kupac szemetet.
- Kö-köszönöm – válaszolta Leena és lerakta a pénzt.
Azzal a lendület megfordult és igyekezet olyan gyorsan kikerülni a nő nézőteréből amilyen gyorsan csak lehetett, persze lángoló arccal. A vonat mint kiderül azonnal indult tehát Leenának rohannia kellett. Épp hogy elérte a vonatot. Kifulladva kóválygót a vonaton, kezébe a küldetés papírját. És azonnal belátta mekkora barom volt. Egy kisgyereknek lemészárolták a családját, és a feladat le vadászni a gyilkosokat. Leenának azonnal rossz érzése támadt. „ Istenem szegény gyerek…” mondta magában szomorúan. De most valahogy nem akart foglakozni ezzel sem a gyomorgörccsel amit a gyomrában érzett. Inkább hátradőlt és bámulta a szép táját. Nem kellett sokat várnia, az út nem volt hosszú. Amikor megérkezett egyszerű mezei vasútállomás állt előtte.

Leena nem vesztetett sok időt az állomáson, ami valószínűleg a falu délkeleti részén feküdt. Ahogy kiért az állomásról felugrott egy magas fára és onnan kémlelt ki. Miután betájolta magát, a lenti járó kelőktől érdeklődött.
- Elnézést kérek Uram tudna segíteni…- de amikor meglátta a férfi arcát elakadt a
hangja, a szemében valami iszonyatos fájdalom tükröződött. Leena még is össze szedte magát és elmondta neki mit keres. A férfi készségesen útba igazította. A fura az volt hangja nem volt olyan szív szaggató mint a szeme. Ahogy végeztek is Leena elindult és minden erejével próbálta kizárni a szempárt az elméjéből. Nem volt hajlandó vele foglalkozni, de még így is mély nyomott hagyott benne. „ Az istenit össze kell szednem magam, küldetésen vagyok! Most nem csúszhatok szét!” – parancsolt magára de érezte a szíve remeg. Nagy nehezen aztán sikerült neki. Kis idő után viszont újra úgy dönt megkérdez valakit. Bár mondta neki az idegen hogy nincs közel, most még is elbizonytalanodott kicsit, jó irányba megy e. Most már sokkal nagyobb gonddal választotta ki a „ segítőjét”.Egy fiatal asszonyt. Kedvesen és udvariasan válaszolt neki. Azt mondta hogy már nem jár messze, igazából már csak egy sarkot kell mennie és ott balra fordulni majd egy nagy házat kell keresnie, a 57-es házszámot. Leena el is indult, most már sietősre vette a tempót, mert 11 fele közeledett az idő, és semmi kedve nem volt ebéd előtt betoppanni és zavarni.
Nem sokkal később el is érte a célpontot. A ház teljesen lenyűgözte, a szép keretes ízléses ablakokkal a párkányon gyönyörű virágokkal. Az egész ház olyan mesébe illő volt. Leena kinyitotta a kiskaput, és végig sétált a kis kerten. Fantasztikus illat fellő lengte körbe a házat, majdan az ajtóba érve kissé félve kopogtatott. Utólag kiderült hogy alaptalan volt a félelme. Egy kissé angyal arcú magas vékony nő nyitott ajtót. Szép arcát csillogó szőke haj keretezte amit félig feltűzve viselt. Ruhája pontosan illet hozzá barack színezetével.
- Jó napot, Leena vagyok a Dragon Fang-ből. Én vállaltam el …- mondta Leena de befejezni nem tudta.
- Ja de jó hogy megérkeztél. Üdvözöllek nálunk, kérlek gyere csak beljebb. – azzal ajtót nyitott Leenának és betessékelte.
- Köszönöm szépen. – mondta mosolyogva Leena.
Leena az ajtóban meg ált és várt, a szép lány pedig egyenesen a nappaliba vezette.
- Erre gyere - kérte és Leena követte őt. Eközben megszemlélte a házat is. Olyan szép volt belül is mint kívül, a virág illat itt is belengett mindent, kissé talán bódítóan is hatott Leenáa. A falon szebbnél szebb tájak és emberek festményei díszelegtek, a bútorokon pedig csipke terítők, hímezett vázák és egy dísztárgyak ültek. Az összehatás tökéletes volt. Amikor beértek a nappaliba Leenát egy kényelmes fotelba tessékelte majd elszaladt. Nem telt bele két perc se egy tálcával jelent meg rajta teával és cukorral.

Szép kecses mozdulattal tette le a tálcát az asztalra, ami pontosan bele illett környezetbe. Csipkézett szélű csészék, hímezett teás kanna. Egy kecse mozdulattal ő is helyet foglalt közvetlen Leena mellet. „ Istenem milyen szép… „ Ámuldozott magában Leena. Teljesen mégis megfeledkezett arról miért is van itt.
- Elnézést az udvariatlanságért be sem mutatkoztam , a nevem Sharon Kurk, én vagyok Billy nénikéje. – mondta lágy trillázó hangon, majd egy finom mozdulattal felemelte a teáscsészéjét és kortyolt belőle. Leena is megpróbálta utánozni bár kevésbé érezte az ő mozdulatát olyan finomnak és lágynak mint Sharoné.
- Én Leena vagyok, mi is történt pontosan? – kérdezte Leena.
- Nos, három nappal ezelőtt a kis Billy, sírva futott ide és a ruhái vérben áztak. Úgy sírt majd megfulladt. Amikor nyugodtabb lett azt tudta csak mondani hogy meghaltak, én egyből tudtam kikre gondol, aztán amikor odamentünk megnézni mi történt. A nővérem és a feje holtan feküdtek a padlón vérben ázva. Egyetlen nyom sem maradt. Igazából nem mozdítottuk el a holttesteket, mert egyértelmű hogy gyilkosság, csak letakartuk őket hogy nem legyen szaguk. Úgy hagytunk mindent annak érdekében hogy a kiérkező mágus mindent megtudjon vizsgálni. – magyarázta Sharon. Leena most már minden figyelmét a nőnek szentelte, ó formán itta szavait. Megrendítette amit hallott, tudta mit érezhet most a fiú.
- És Billy merre van? Beszélhetnék vele is? – kérdezte.
-Billy a padlásszobában van azóta nem kelt föl és csak kétszer volt hajlandó enni, senkivel sem akar beszélni, még én sem tudom szóra bírni, pedig nekünk jó a viszonyunk. – mondta szomorúan Sharon.
- Értem. Akkor szerintem megnézném a házat. Merre találom? – kérdezte Leena. Egy gondolta ott talán több nyomra bukkan, bár szeretett volna a fiúval beszélni, még is jobbnak látta nem zargatni, talán mert saját magára emlékeztette.
- Persze, nincs messze a város határában van a házuk, vagy inkább volt. Igazából csak végig mész ezen az utcán és a végén jobbra fordulsz . Onnan már láthatod a város szélét és ha kiérsz oda meg is fogod ismerni a házat. Egy nagy ház teli muskátlikkal. – magyarázta Sharon.
- Értem , nagyon szépen köszönöm az információkat és a teát is. Nagyon finom volt. – mosolyodott el.
Nem sokkal később már úton volt. „ Nem értem, mi értelme volt megölni a szülöket, ha a gyerek él. Nem hinném hogy elmenekült vagy legyőzte volna a támadókat. Vagy is a támadó vagy támadók tisztában vannak vele hogy ő még él. Ez viszont azt jelenti hogy akár ő lehet a következő célpont.” – ahogy ezen hezitált meg is érkezett, bár már sietősre fogta a lépéseit. Az hogy a fiú lehet a következő célpont egyre valóságosabbnak tűnt és aggódott. Amikor megérkezett az első dolog amit észrevett az alvadt vér és oszladó hús szaga volt. „Jó helyen járok” Mondta komoran magába. A házon kívülről nem sok minden látszott, talán annyi hogy a muskátlik - amik mellesleg gyönyörűek voltak – kissé hervadtnak tűntek. Az ajtó résnyire nyitva volt, és fájdalmas nyikorgást hallatott amikor Leena meglökte. A kép ami szeme elé tárult a vért is megfagyasztotta benne. A kis előszobába apró pici vér lábnyomok voltak valamint több helyen a sár. A nappalit nem igazán lehetett látni talán egy harmadát de már az is elég volt egy fél összeroncsolt borzalmas holtest kilógó keze feküdt a földön. A lábai földbe gyökereztek ahogy beljebb haladt, a lepedő amivel le terítették őket, már magába szívta a vér egy részét, gortesz formát rajzolva a házaspár arcára. Mintha mumufikálodni kezdtek volna. Talán asszony lehetett – mert Leena első látásra nem tudta pontosan kivenni - akinek a lepedőn át is látni lehetett vérbe fagyott sikolyát. „ Ez az arc… nem hirtelen halál volt. Kínozták. „ Jegyezte meg magában. A kép borzalmas volt, legszívesebben azonnal el rohant volna, de kényszerítette magát hogy maradjon. Bele telt néhány percbe mire erőt vett magán hogy fellebbentse a lepedőt. Sajnos nem úgy történt ahogy szerette volna, A lepedő nem libbent a vérrel kocsonyás réteget alkotva, húzta vissza. Leena bedühödött és egyetlen rántással letépte a halottakról. De azonnal meg is bánta. A férfi arca a felmetszhetetlenségig szét rohadt, a nő szájából pedig épp akkor mászott ki egy jól lakott százlábú. Leena csak nagy nehezen tudta levenni a szemét a halott arcokról. Ahogy végig szemlélte a testeket látta dulakodás nyomat. Erős szúrásokat a végtagokon a has és gyomor tájékán, valószínűleg tartotta hogy a háton is több szúrás van. A nő nyakán még a fojtogatás okozta duzzanatokat is megtalálta. „ Semmi esélyük nem volt, és az illető még élvezte is. Talán akartak valamit és azért ez a sok szúrás hogy kiszedjék belük a fájdalommal? „ Nem értette de az feltűnt neki hogy a szúrások nem voltak mélyek, igazából a vérveszteségbe halt bele mindkettő. Ez után végig járta a házat. Nem talált semmit a fekete sár csak az előszobába volt megfigyelhető és sehol egy nyitott ablak vagy ajtó semmi rongálás. „ Tehát a tettes vagy tettesek ismerték a házat, és annak paramétereit… Vagy is lehetnek akár olyanok is akik ismerték az egész családot. „ Miután végzett a házzal a kertbe is tett egy kört. Ott sem talált semmi rendellenességet. Úgy döntött vissza megy Sharonhoz és megpróbál beszélni a fiúval, így is már kezdett aggódni érte.

Miután visszaballagsz a házhoz, megkéred Sahront hogy kísérjen fel Billyhez hátha tudsz vele beszélni. Mikor benyitsz a fülledt tetőtéri szobácskába, megcsap a sötétség, és a fájdalams csend. Csak mocorgást hallat a kisfiú aki az ágyában fekszik , arcát eltakarja a takarója. Csendben odaülsz az ágya mellé, mire a kisfiú halkan megszólal.
-mondtam már hogy senkit sem szeretnék látni..-mondta
Megnyugtatod őt hogy te nem bántod jó szándékkal jöttél. A kisfiú félve előbújik takarója alaol, félve rádnéz mikor észreveszi hogy nem nénikéje jött föl megint hozzá. Elmondod nei hogy jártál a házukba és csak azért kéred a segítségét hogy minél elöbb megtalálhasd a tettest.
-Én....nem emlékszem semmire...csak...csak a vérre.-mondta dadogva.-semmire csak ahogy döl a vér mindenütt.-mondta. Látod rajata hogy még mindig sokkos állapotban van, ezért békénhagyod. De különös,ha nem emlékszik semmire csak a vérre, pedig ő is otthon volt, látnia kellett volna hogy valaki bemegy a házba. Csak a sokktól, vagy valyon más az oka?-gondolkodsz el.
A postod eddig tartson.

Amikor megérkezett semmi furát nem talált. Az élet ugyan azon a megszokott csendes módját zsongott mint amit először tapasztalt. Lassított léptein, bele szagolt a levegőbe. Nem érzett idegen illatot vért vagy izzadság szagát ami bármi aggodalomra adna okot. Kinyitotta a kis kaput, végig sétált a kis kerten és bekopogott. Most valahogy nem nyűgözték le kertben látott virágok. Nem tudott rá koncentrálni.
- Ó Leena-chan már vissza is értél? – kérdezte kedves hangon Sharon – Gyere csak beljebb. Mit sikerült kiderítened?
- Köszönöm szépen. – mosolygott Leena – Igazából nem szeretnék bizonytalan dolgokat mondani, majd csak ha biztosan tudom. Viszont szeretnék beszélni Billy-vel.
- Hát nem tudom, Billy most nincs teljesen jól… - válaszolta bizonytalanul Sharon.
- Kérem, fontos lenne. Látnom kell őt. – kérlelte Leena.
- Rendben. – adta meg magát Sahron egy nagy sóhajjal. – Kérlek kövess.
Fel vezette a padlás szobára. Majd távozott. Ahhoz képest hogy egy padlás volt itt is minden szépen takarosan volt berendezve, bár a por nem hiányzott. A két kisebb ablakon beszűrődő fény kifejezetten sejtelmes hangulatot adott. Leena egy darabig csak ált, felmérte a terepet. Miután a szeme teljen megszokta a szürreális szoba látványát, lassan elindult a padlás másik végében lévő kis gombóchoz. Egy hatalmas két személyes ágyon egy apró kis alak feküdt össze zsugorodva a takaró alatt. Első látásra azt mondhatnánk csak az ágynemű az kupacba gyűrve.
Leena szép lassan haladt, de néhány lépésre az ágytól meg ált. Tudta mit érez a fiú. Pontosan azt a fagyos mardosó ürességet amit ő érzet. A kupac megmozdult az ágyon, Leena ebből már biztos volt benne hogy a fiú tudja a hogy itt van.
- Szia. – mondta halkan. Várt egy kicsit de válasz nem jött. Csak még jobban bevakolta magát a takaróba.
- Leena vagyok, megengeded hogy leüljek? – kérdezte barátságosan.
- Mondtam már hogy senkit sem szeretnék látni… -mondta
- Tudom. – válaszolta, ár ő is érezte a fiú fájdalmát. Mintha csak a sajátja lenne. – Minél tovább vagy egyedül annál rosszabb lesz a hideg. – mondta neki halkan. Nem is tudta meg mondani igazából miért mondta ezt neki. Valami olyas mit akart mondani amivel megnyugtatja de ez bukott ki belőle helyette. Emlékezett rá hogy amikor el vesztette a szüleit, ő is egy ideg taszította magától Asmort. Nem akarta elfogadni, nem akarta hogy mellette legyen valaki, de napról napra elviselhetetlenebb lett számára az a fagyos rideg üresség ami folyton folyvást mardosta belülről. A gyerek erre a mondatra megmozdult. Eldugta pici fejét a takaró alól, Leena még a félhomályban is tisztán látta, a vörös kisírt szemeket. Bizonytalanul tett egy lépést, majd amikor látta hogy a fiú nem ellenkezik, leült az ágyra.
- Ha engeded hogy segítsenek jobb lesz. Hidd el. – mondta. A kis Billy erre csak szipogva bólintott egyet. – A nagynénéd melletted van, és én is. Tudom hogy ez most nagyon nehéz de arról az estéről szeretnék kérdezni. – szándékosan nem mondta ki a gyilkosság vagy a szülök szót. Jól tudta ezek szavak most tüzes vasként hatolnának a szívébe. – Azt szeretném kérni mesélj nekem, arról ami történt.
-Én....nem emlékszem semmire...csak...csak a vérre .- mondta dadogva. - semmire csak ahogy dől a vér mindenütt. - mondta. Szemei újra megteltek könnyekkel. Majd szipogott egyet és hatalmas könnyek gördültek végig az arcán. Leena úgy érezte ezernyi tű hatol a szívébe és elszorul a torka.
- Semmi baj. – mondta – megértem. – és átölelte a kisfiút. Billy nem ellenkezett, hagyta hogy Leena át karolja és lassú ringatással a fejét simogassa. Kis idő múlva Leena azt vette észre a gyerek alszik. Óvatosan lefektette az ágyra és betakarta. Majd halkan elindult kifelé a szobából. „ Olyan nincs hogy nem emlékszik semmire. Biztos látnia kellett mi történt… vagy valaki ki törölhette az emlékeit. Ez mondjuk meg magyarázná miért hagyta életben. Nem látta értelmét végezni vele egy gondolta elég ha csak az emlékeit törli. De a gyilkos hideg vérű volt, és ez az eset inkább mondható mészárlásnak mint gyilkolásnak. A számtalan seb, a verekedés nyomok… A szülök egyértelműen nem tudtak védekezni tehát elég lett volna egyetlen suhintás és halottak, és mindezt úgy hogy a gyerek nem lát semmit. Másodpercek alatt végezni lehetett volna a szülőkkel. De nem, ez az ember élvezete amit csinált, minden erre utal. Végig nézte a halálukat. És valószínűleg Billy is, csak neki ki törölték az emlékeit. Viszont ennek így nincs értelme. Van egy gyilkos, aki élvezettel le mészárol két embert, és rá jön hogy a gyerekük látta vagy talán szándékkal nézette vele végig, akkor miért hagyta életben Billyt? A logikus az hogy őt is megöli. Nincsenek el varratlan szálak, nincs munka az emlékek törlésvel, és szép felszívódik. Olyan mintha pont azt akarta volna hogy Billy életben maradjon és ide jöjjön hogy elmeséljen mindent. De akkor mi értelme volt az emlékezett törlésnek? Célra vezetőbb lett volna ha ne törli ki, bár akkor túl gyorsan megtalálták volna tettest. De ha tettesnek ez volt a célja Billyvel akkor lehet hogy van még valamit akar. Vagy épp hogy amit akart nem kapta meg ezért tette ez
Billyvel.” – vacillált Leena ahogy haladt vissza fele a házba.

Sharon érdeklődve néz rád, de csak megrázod a fejed. Nem akarod elmondani hogy veled beszélt, nehogy rosszul essen a nőnek a dolog. Fogalmad sincs hogy mihez kezdj. A házukban semmi nyomot nem találtál amin elindulhass, eléggé zsákutcának tűnik a dolog. Viszont Sharon átnyújt egy kis könyvecskét az elbizonytalanodás pillanatában.
-Tessék, ez a nővéremé volt, hátha tudsz belőle valamit kibogozni, én nem olvashatok bele, megtíltotta, de kérlek , te talán találhatsz benne valami nyomot.-modta bizakodóan az asszony. Este felé is a szépen , gyöngybetűkkel írt kézírást olvasgatod amikor egy érdekes sorra bukkansz.
-" Karl és Billy ma megint vadászni mentek, Billy nagyon élvezi ezeket a napokat mikor vadásznak az apjával.de...furcsállom Billyt mintha túlságosan örülne annak mikor egy vadállat meghal, azthittem megijed, de...mintha élvezné..."- olvasod a kis könyvecskében.
Elgondolkodsz. Ha Billy élvezte a vadászatokat, akkor a vér látványát is megszokhatta már akkor...jó mondjuk azok mégis a szülei voltak, de ez akkor is furcsa...
A psotod idáig tartson.

Lassan haladt le a padlásról, a gondolatok pedig csak úgy kavarogtak a fejében. Igazából észre sem vette amikor Sharon megjelent. Amikor felnézett rá kérdő pillantására csak megrázta a fejét. Jobbnak látta ha nem mond semmit, félt hogy Sahronnak rosszul esne ha tudná neki egy idegen személynek Billy beszélt míg az utolsó élő családtagjának nem. Ugyanakkor szemében tükrözött az elkeseredettség. Semmit sem értett. A házban nem voltak nyomok, még csak egy apró hajszál sem, szag nyomot se talált. Billy semmivel sem tudott többet mondani mint amit eddig tudott, sőt olyan annyira átérezte a fiú fájdalmát hogy lassan már fizikai élményként élte meg. Arcáról egyértelműen leírt az elkeseredettség. Teljesen kilátástalannak élte meg helyzetét. Ekkor azonban Sharon át nyújtott neki egy aprócska a kis könyvet.
-Tessék, ez a nővéremé volt, hátha tudsz belőle valamit kibogozni, én nem olvashatok bele, megtiltotta, de kérlek , te talán találhatsz benne valami nyomot.-mondta bizakodóan az asszony.
Leena tágra nyílt szemmel figyelte az asszonyt. Újra jeges fájdalom mart a szívébe, ahogy látta Sharon kétségbe esett fájdalmát a szemében tükröződni. Hirtelen nem is tudott mit mondani csak elvette tőle a könyvet. Apró kis napló volt bársony borítással, gerincén pedig egy arany csík futott végig.
- Köszönöm. – mondta halkan kissé akadozó hanggal Leena.
Majd udvariasan elköszönt és elhagyta a házat. Ahogy kilépett a kapun kissé megkönnyebbült, mintha valamelyest letette volna válláról azt a sok nyomasztó érzést amit bent élt át. Nem messze a háztól egy kisebb parkban leült és olvasgatni kezdte a naplót. Mivel ez volt az egyetlen nyom úgy döntött teljesen átvizsgálja minden betűt elolvas benne. Billy anyja bár nem minden nap irt a naplóba, mindent gondosan feldátumozott, valamit nagyon pontosan és részletesen számolt be dolgokról. Leena sok mindent meg tudott a családról a legapróbbaktól a legnagyobbakig. Békés egyszerű polgári család voltak, minden napi életet éltek nagyjából bár némi fényűzést is megengedtek maguknak néha napján. Leena meg tudta mit kapott Billy 4 éves korár mi volt édesapja kedvenc étele, de legfőképpen azt érezte hogy Billy édesanyja egy végtelen jó lelkű kedves és finom asszony lehetett. A naplóban több helyen írta az asszony családi együtt létekről, egy alkalommal egy délutáni kártya partiról olvasott. Helyenként elszorult a torka. Át érezte mi az a család, újra feljöttek benne az emlékei amikor még neki is volt családja, amikor még volt ki esténként jó éjt puszit nyomjon az arcára. Igazából így telt majd az egész délutánja. Egyetlen egyszer tette le a naplót hogy szerezzen magának némi enni valót. Ugyan akkor a csüggedtsége nem múlt el. Amilyen nagy hévvel kezdett a napló olvasásába hogy itt valami nyomra bukkan hogy most csak még jobban letaglaló volt a tudat hogy semmit de semmit az ég világon nem talált. A vacsora után – amit ma egy ropogós lekváros bukta képviselt – úgy döntött ad még egy esélyt a naplónak és ha megint semmit vissza adja Sahronnak. Ahogy unottan olvasgatta a naplót, egyszer csak meg akadt a szeme egy nagyon különös mondaton.
-" Karl és Billy ma megint vadászni mentek, Billy nagyon élvezi ezeket a napokat mikor vadásznak az apjával. De...furcsállom Billyt mintha túlságosan örülne annak mikor egy vadállat meghal, azt hittem megijed, de...mintha élvezné..."- olvasta.
- HOGY MI??????????? – hördült fel Leena. Még vagy 5 ször el kellett olvasnia a mondatot míg felfogta a teljes jelentését. „ Ez a gyerek… ÉLVEZTE AMIKOR EGY ÁLLAT MEGHALT? - akadt ki magában. – de hát… ez … - dermedt le. Egyszerűen nem bírta felfogni ezeket a szavakat. „ Jól van Leena nyugodj meg, gondold végig hígattan.” – csitította magát. – A napló szerint amikor a Billy és az apja vadászni mentek Billy élvezte amikor a lelőttek egy állatot, vagy is a gyerek nagyjából élvezte hogy öl. De ha eljárt vadászni akkor valamelyest már meg kellett szoknia a vér látványát. Jó mondjuk itt nem egy szarvasról van szó hanem a szüleiről, de akkor se kellene ennyire kiborulnia a vér látványától. Nem kéne ilyen sokkos állapotba lennie, különös tekintettel arra hogy semmi másra nem emlékszik csak vérre. Biztos vagyok benne hogy amikor a vér látványa eszébe jut elborzad, pedig nem kéne… hiszen nem először lát vért….

Leena nem igazán bír napi rendi pontra térni az olvasottak felett, eközben észre sem vett hogy már mindjárt este. Amikor felnézett az égre épp lebukó félben a volt a nap. „ Ha itt üldögélek semmire sem jutok. Vissza megyek a házba még egyszer szét nézni, csak kell ott valaminek lennie, valaminek ami elkerülte a figyelmem. – győzködte magát - Olyan nincs hogy valaki ne hagyjon magának nyomokat. – azzal fel ált és elindult Billy háza felé. A nap majd nem lebukott mire oda ért. Már messziről érezte a hulla szagot. Amikor belépett orrfacsaró bűz csapta meg éles orrát. A hányinger kerülgette. De nem engedett neki, újra körbe járta a házat, megpróbálta megnézni a hullákat is de rohadás már teljesen eltorzította a testüket. Szint kivehetetlenné váltak a sebek is. Mivel jobb ötlete ne akadt és vissza menni nem akart a házba úgy döntött le ül az előszobában és vár. Maga se tudta megmondani mire csak várt. Várt hátha megérez valami eddig nem ismert szagot, hátha talál valami apró kis nyomot. Talán eszébe jut valami ami előbbre viszi. Egy idő után elviselhetetlennél vált a rothadó testek szaga így becsukta a szemét és koncentrált. Minden apró kis zajra minden apró kis pisszenésre. Hallotta ahogy a szél egyre gyorsabban fúj. Valahonnan a távolból viszont fura zaj érkezett. Topogás. Lassú de magabiztos ütemesen ismétlődő topogás. Kis idő után azt is megállapította hogy a hang egyenesen felé közeledik. Egyre közelebb és közelebb érkezett Leenához. „ Valaki ide tart. Talán Sharon? „ – vetődött fel Leenában a kérdés. Majd kivágódott az ajtó. Leena azonnal felkapta a fejét de hirtelen nem látott semmit, csak a mennydörgést hallotta ami megrázta a házat. Az eső ömleni kezdett, de Leena szeme gyorsan hozzá szokott a fényviszonyokhoz. Az ajtóban egy kis testű alak ált. Bele tellett néhány másodpercbe amíg Leena szeme előtt ki élesedtek a körvonalai… Billy volt az. Arcán ördögi vigyor ült és egy hatalmast kést szorongatott. Leena teljesen le dermedt.
- Billy mit keresel te itt? És mi … mi az ott a kezedben? – kérdezte elhűlt hangon tőle.
Billy nem válaszolt de az arcán lévő ördögi vigyor pontosan elég válasz volt Leenának.
- Billy… ugye nem… ugye nem te tetted… - borzadt el Leena. De már nem volt szüksége válaszra. Ő maga is pontosan tudta már a választ de nem akarta beismerni. Billy tett egy lépést. Leena csak ált kővé meredve és az arcát bámulta. A szeme, a szája nagyon emlékeztette valakire… A Cadrianra. Ugyan az a fekete gonosz őrület tükröződött Billy arcán mint azon a szörnyetegén. Újabb lassú lépést tett Leena felé.
- Billy… mit csináltál? Hol van Sharon?? MIT TETTÉL BILLY? – üvöltötte végül már Leena. De Billy mint ha élvezné a kiborulását, lassú ütemben haladt nagy késsel a kezében Leena felé.

Leenát a hideg is kirázza a látványtól, Billy arcán vérfagyasztó mosolya vértől csöpögö késsel halad felé. „ Az a kés véres… Te jó ég Sharon!” futott át Leena agyán a gondolat.
-Veled is végzek, és mindenkivel...finooom..-mondta ördögien.
- Billy … - nyögte Leena a borzalmas látványtól. Billy vészesen közel kerül Leenához de még mielőtt felé suhinthatna a késsel Leena elugrott előle. Majd megpördül a tengelye körül és újra Billy előtt termett, bal kezével megragadta a fiú kést szorongató kezét és kicsavarta.
- Sky Dragon Calw – ordította, és jobb kezével egy hatalmasat ütött Billy hasába.
A fiú szemei egy pillanatra fenn akadtak majd össze rogyott. Fel nyalábolta a fiút a földről és a falnak döntötte. Közben ellenőrizte a pulzusát. „ Lélegzik, azt hiszem kicsit túlzásba vittem… talán nem kellett volna ekkorát ütnöm.” – gondolta Leena. Majd szélsebesen rohanni kezdet vissza Sharon házába. Ahogy a háztetőkön ugrált imádkozott magában hogy időben oda érjen Sharonhoz. Még vagy jó 50 méterre lehetett a háztól amikor már érezte a vér szagát a levegőben. Minden erejét összeszedte és olyan gyorsan ugrált ahogy csak tudott. Egyenesen az ajtóba ugrott és úgy vágta be az ajtót hogy félig kis is szakadt a helyéről. Sharon a konyhában hevert a földön vérben úszva. Leena egy másod perc alatt ott termett mellette és a pulzusát kezdte vizsgálni, bele hajolt Sharon arcába. Nagy kő esett le a szívéről amikor megérezte a arcán Sharon gyenge lélegzetét. Sharon hasán lévő mély vágás erősen vérzett. „Azonnal orvosra van szüksége!” – villant át Leena agyán. Óvatosan a dereka alá nyúlt, és kezében tartva futásnak eredt vele. „ De fogalmam sincs hol van itt korház.. – tudatosult Leenában. Kivágódott vele az utcán és addig futott amíg nem talált valakit.
- Merre van a legközelebbi korház? – kiáltott oda két harmincas éveikben járó férfinak az utcán. A két férfi tátott szájjal bámulta Leenát és karjában a vérző Sharont.
- Hát … arra … azt hiszem a második utcán balra és utána az utca végén…
- Légvonalban? – szólt közbe Leena
- Arra - mutatott átlósan balra férfi. Leena azonnal felugrott egy ház tetőre, így talán
időt takaríthat meg. Néhány házzal később már meg is látta a kivilágított kórházat. Sharon pulzusa vészesen lassult. Újra bele gyorsított. Tüdeje szúrni kezdett de nem érdekelte, csak rohant ahogy tudott. Nem is használta az ajtót az egyik ablakon keresztül érkezett egy hosszú folyosóra. Azonnal célba is vett egy nővért.
- Kérem segítsen! Rengeteg vért vesztett! – mondta kétségbe esett hangon.
A nővér először csak dermedten bámulta Leenát majd összeszedte magát.
- Jöjjön! – azzal bevezette a legközelebbi kórterembe. – Fektesse az ágyra! Azonnal hívok egy orvost! – azzal elrohant.
Leena aggódva figyelte Sharon hófehér arcát. Az orvos hamar megérkezett és azonnal kiparancsolta Leenát, hogy elkezdhessen a műtétet. Leena nem bánta, azonnal vissza kellet mennie Billyhez. Nagyon aggódót mi lehet a fiúval. A legjobban attól félt magához tér és újra gyilkolni akar. Nem telt bele sok idő már itt is volt a házban. Az eső még mindig szakadt, de Leena orrának nem okozott nehézséget. Néhány lépésre volt a házról mikor kicsit lassítani kezdett. Fülelt. De nem hallott semmi olyan hangot ami arra utalna Billy ébren lenne vagy arra utalna hogy valaki más van a házban. Bent Billy ugyan ott feküdt ahol hagyta. Nézte egy darabig a gyermeket. Az arcáról eltűnt az ördögi vigyor, ugyan olyan fáradt és megtörtnek látszott mint amikor először találkozott vele. Lehajolt mellé és finoman ébresztgetni kezdte. Billy nagyon zaklatottnak tűnt mikor felébredt, és amikor rá jött hol van láthatóan el uralkodott rajta a pánik. Légzése felgyorsult, arca lefehéredett. „ Ez fura.. „ mondta magában Leena. Nem értette a gyerek reakcióját a történtek után. Ölébe vette és ki vitte az esőbe, majd a kerítés melletti nagy fánál leültek. Láthatóan jó hatást tett a gyerekre hogy kikerült a friss levegő, habár még mindig kapkodta a levegőt és remegett.
- M- mi – mi tört-tént? Ho-hol va-va-gyok? – kérdezte dadogva.
- A szüleid házánál vagy Billy. Te magad jöttél ide. – válaszolta Leena miközben a gyerek arcát fürkéssze. A fiú arcára a teljes zavarodottság ült ki.
- De-de ho-hogy ke-ke-rültem i-ide? – dadogta
- Te jöttél ide Billy. Nem emlékszel semmire? – kérdezte Leena.
- Ne-nem. É-én ar-ra e-emlék-sze-szem ho-hogy ü-ülök az á-ágy-ba-ban.- dadogta könnyekkel küszködve.
- Pedig nem csak az történt. Te magad jöttél ide, és megakartál ölni. Arra sem emlékszel mi történt Sharonnal? – kérdezte gyanakodva Leena.
- Ne-nem? A né-nénikém? Ho- hol van? – ekkor már hatalmas könnyek csorogtak Billy arcáról.
- Korházban, meg késelték. – mondta tömören Leena. Nem akarta megmondani hogy ő tette. Billy ekkor észre vette a kezén megszáradt vért.
- É-én voltam? É-én … - zokogott fel a gyerek.
- Semmi baj. – mondta Leena nyugtató hangon és átölelte a zokogó kisfiút. „ Billy nem emlékszik semmire… de miért? Nekem úgy tűnt nagyon is tudta mit akar tenni, Sharon hasán a szúrás egyértelműen nem baleset volt, pontosan a lépét találta el. Ez pedig halálos szúrás. Miért nem emlékszik semmire? – elmélkedett magában Leena de aztán villám csapás szerűen hasított belé egy újabb rémisztő gondolta. „ Mi van ha valaki irányítja. Ha valamilyen varázslattal birtokba tudják venni a testé és elméjét és … Ez meg magyarázná hogy miért nem védekezett a család hogy miért maradt életben Billy és hogy miért nem emlékszik egyik incidensre sem. Egyáltalán. „ – vacilálodott Leena. Amilyen abszurdnak tűnt először számára gondolat most már oly annyira biztos volt benne.

Gondosan lefekteted a fiút aludni. Rázárod az ajtót, te pedig leülsz gondolkozni a kandallóhoz. Ha valaki a háttérből irányit, ismernie kell Billyt. Illeteve a közeben kell legyen hogy jól tudja rajta használni a mágiáját. A másik meg hogy mit érne el azzal ha egyes embereket megöl a kisfiúval, beteges gyilkolási vágy, vagy önös érdek? Ezeken godnolkozol amikor a bejárati ajtó kicsapódik. Senki nem áll az ajtóban, a vihar odakint nagy tombolásba klezdett, nyílván ezért csapodott ki az ajtó is. Megfordulsz s visszafelé mész, amikor meglátod Billyt a lépcsőn ülve összegörnyedve. Megijedsz hogy valyon megint mi lelete.
-Elrontottad a játékom, kis fruska...-mormogta, mély hangon.- ezért most felszeletellek!-, ugrott feléd a fiú egy késsel. Védekezni próbálsz de a akrodat így is jó alaposan megvágja.
-hagyd, hagy szeleteljelek föl apró kis cafatokra.-mondta a fiú ördögien, közbe ismét a késével hadonászott. A falon meglátsz egy díszpajzsot azt lekapva próbálsz védekezni, és gondolkodsz rajta hogyan tudnád megállítani hogy ne sérüljön meg nagyon a támadásodtól...

Az eső el ált. Leena úgy döntött vissza viszi Billyt a házba. Karjába vette és el indult. Ahogy a házakon ugrándozott, és megcsapta orrát az eső utáni friss szellő illata, kissé megnyugodott. Mikor leérkezett Sharon mesebeli házához, észre vette hogy Billy alszik. Be vitte a házba és az első szobába amit talált lefektette. Gondosan betakarta majd vissza ment a nappaliba. Le ült a kandallóba gyújtott egy kis tűzet és gondolkodóba esett. Sehogy nem hagyta nyugodni a gondolat miszerint valaki irányítja Billyt. Mondjuk soha életében hallott olyan varázslatról vagy mágia típusról ami képes lenne erre, de a néhány hét amit újra emberek között töltött meg mutatta neki, hogy nagyon sok mindent nem tud még a világról. Gondolatai egyre mélyebben elvonták külvilágról a figyelmét. „ Nem értem, hogy lehetséges ez, de ezt tűnik jelenleg a leglogikusabb megoldásnak. Így érthető a mészárlás, a kérdés az hogy mi az indíték. Miért öl vagy ölet az illető. A külvilág felé csak is annyi látszik hogy gyilkolás történik, nincs semmilyen követelés, nincsenek eltűnt ékszerek tárgyak semmi. Talán tényleg valami fanatikus örült van a háttérben aki csak is az élvezet kedvért teszi amit tesz?” – hezitált magában. Ebben a pillanatban viszont hangos csapódással kivágódott az ajtó. Leena úgy megijedt a hirtelen hangtól hogy azonnal fel pattant. Kint tombolt a vihar, a szél a fákat tépázta, dörgött villámlott, az eső úgy ömlött mintha dézsából öntenék.
- Hah… - fújt ki a levegőt- csak a vihar. A frászt hozta rám. – mondta hangosan. Azzal elindult az ajtó felé hogy becsukja. De még mielőtt elérhette volna az ajtóhoz Billyt pillantotta meg a lépcsőn össze gömbölyödve. „ Jesszusom – villant át a fején – hogy került ide? Nem is hallottam semmit, még a szagát sem éreztem… „ döbbent meg magában. Félve tett két lépést a fiú felé.
- Billy minden rendben? – kérdezte aggódva, de a válaszon el akadt a lélegzete.
- -Elrontottad a játékom, kis fruska...-mormogta, mély hangon.- ezért most felszeletellek! – és abban a pillanatba Billy egy hatalmas kést rántott elő öléből és Leena fele csapott vele. Leena azonnal balra vetődött a kés elől de nem volt elég gyors. Jobb vállába élesen belem mart a kés. Érezte ahogy vér patakokban megindult a karján és a sebből mintha lángok csapnának fel. Fel szisszent a fájdalomra de nem volt ideje tovább foglalkozni vele. Billy újra lecsapott rá. Leena az utolsó pillanatba épp kezével lekapott egy díszpajzsot a falról.
- -hagyd, hagy szeleteljelek föl apró kis cafatokra – Hörögte a gyerek ördögi vigyorral az arcán. Leena a pajzzsal védte magát, közben pedig ugrándozva próbált kitérni Billy csapásai elől. „ Megint… nem értem mi ez. – ekkor eszébe jutott valami ami eddig elkerülte a figyelmét. – A vihar… az előbb mikor Billy nem volt magánál vihar volt, sőt pontosan akkor jelent meg miután a vihar elkezdődött. Pont mint most. Ez nem lehet véletlen… De így nem tudok másra figyelni csak Billyre. Akárki is csinálja ezt, teljesen le védi magát azzal hogy Billyt támadásra kényszeríti, így nem tudok rá figyelni. Valahogy ki kell ütnöm , de úgy hogy közbe Billy ne sérüljön.. de hogyan?!?!?

Leena egyre idegesebbé vált a fiútól. Ahogy a kés elől ugrándozott jobbra balra egy idegesebb lett. „ Ez nem mehet így tovább… „ - Mondta magában dühösen. Egyszer csak eldobta a pajzsát és azzal a lendülettel megragadt Billy kést tartó kezét kicsavarta és magához szorította. A fiú kezéből kiesett a kés.
- - Billy hallod a hangom? Ez nem te vagy Billy!! Küzdj ellene!!- de semmi haszna nem
volt, Billy minden erejét bele adva kapálózott Leena karjában.
- Billy küzdj ellene, ne hagyd hogy irányítson! – Billy teste érezhetően kezdett
kimerülni, mozdulatai egyre jobban rázkódásba ment át. Leenre a háta mögé perdült és úgy próbálta lefogni. Ekkor vette észre hogy Billy szabad kezével egy medált markol. Ki vette a medált a kezéből és egy fényképet látott meg benne egy nőről és egy férfiről. „A szülei?!?!?” – hökkent meg, de nem igazán volt ideje tovább hüledezni. Ebben a pillanatban Billy össze esett Leena karjába. Az ájult gyermek Leenát inkább emlékeztette egy rongy babára mint gyerekre. A vihar elállt. Leena körül kémlelt a szobába hátha van itt valaki de üres volt. Karjába vette Billyt, és vissza vitte a szobába. Befektette az ágyba, de olyan érzése volt mintha valaki figyelné. Miután betakarta a szaporán szuszogó kimerült Billyt kikémlelt az ablakon. Senki. De ettől ő még ne nyugodott meg. Újra medálra tévedt a tekintete. Ahogy nézte rossz érzés fogta el, úgy döntőt inkább le veszi Billy nyakából. Halkan kiment a szobából, elő vett néhány kötszer a kis táskájából és egy szedett vetett kötést készített karjára. „Legalább a vérzés eláll. „ – mondta magában. Végig járta az össze szobát az összes emeleten. Majd le ment és ott is mindent alaposan végig nézett. Rejtekhelyek után kutakodott, nyomokat keresett ahol bejöhettek a házba. De nem talált semmit. Bár a viharnak vége volt még mindig erősen fújt. Úgy döntött ki megy a kertbe és körbe járja a házat. Kint minden olybá tűnt mint egy szürreális álom. Az utca túl oldalán lévő lámpa mindent szürkésen világított be. Mintha nem léteznének színek, Leenának a gyomorgörcse másodpercről másodpercre nőtt. Mire elérte a hát hátulsó részét úgy érezte szét feszíti a haját. „ Valaki biztos irányított Billy, most már egyértelmű. De hol be van? Nem hiszem el hogy több kilométerről irányították volna. Itt kell lennie a közelbe.” Amikor eszébe jutott Billy elgyötört megtört arca hogy rá néz, jeges dárdák fúródtak a szívébe. Ebben a percben a gyomorgörcs eltűnt. Mély sötét harag árasztotta el az egész testét. Bosszúra szomjazott, bosszút akart állni Billy nevében a szüleiért. Pontosan tudta milyen árvának lenni. Milyen mikor elveszik valakinek az otthonát a békéjét, a melegséget az életéből. A harag egyre csak nőtt Leena szívében, mire körbe járta a házat szeme már lángolt. Épp elindult a lépcsőn amikor suhanó éles hangot hall. Abban a pillanatban megérezte a fém illatát. Reflexszerűen tért ki balra, de meg ingott az egyensúlya és le kellett tennie a jobb kezét a földre, majd egy hátra szaltóval újra talpra pattant. A kés az ajtófába landolt. Leena egy fekete csuklyás alakot pillantott meg a szürreális a fényben.
-Itt a vége, sárkányölő.-szólalt meg mély hangon.- lehet hogy a fiút le tudtad álítani, de szemtől szembe nem lesz esélyed ellenem.-mondta.

Ahogy azt már sejthetted ebből harc lesz, és nem kicsi. A Férfi előretartotta kezeit feléd, majd mágikus körök jelentek meg elötte. Abban a pillanatban már nem érzed a tested, minden erőddel próbálsz ellenállni de semmit nem hat. A férfi magához "vonz" .
-Na ebből hogy akarsz kimászni kiscsibém?-kérdezte gúnyosan.- én egy bábmágus vagyok, a tested mostantól az enyém...
Ekkor már ledöfött volna mikor, egy nagy odrítást hallotok meg. Billy állt az ajtóban.
-Nem engedem, nem engedem hogy őt is megöld... vedd le róla a kezed!!-kiáltott a Billy. Bátornak látszot ám mégis remegett a félelemtől.
-Oh majd pont te fogsz megállítani a tervemben kis tökmag.-nevetett föl. Kihasználod hogy a mágus nem annyira koncentrál rád, illetve a tested megtartására, és kibújsz a mágiája alól....
Küzdj meg a mágussal, vigyázz akár egy óvatlan pillanat és minddketőtöknek befellegzett. A mágus ereje:300
A postod idáig tartson

„Most meg vagy” – villant át Leena agyán a kéjes gondolat. Viszont a férfi köröket kezdet rajzolni a levegőbe. Leena nem értette mi ez de nagyon rossz érzése támadt. „Támadni fog! Várjunk csak…” – de a mondatot már nem bírta befejezni. Hideg zsibbadtság futott végig a testén. Érezte hogy valami láthatatlan mágnes vonzza a csuklyás felé.
-Na ebből hogy akarsz kimászni kiscsibém?-kérdezte gúnyosan.- én egy bábmágus vagyok, a tested mostantól az enyém...
Épp készülné ledöfni egy késsel amikor egy hatalmas ordítás vonja el a figyelmüket. Billy áll az ajtóban zilált külsővel.
-Nem engedem, nem engedem hogy őt is megöld... Vedd le róla a kezed!!-kiáltott a Billy. Arcán bátorság tükrözödött de a keze remegett.
-Oh majd pont te fogsz megállítani a tervemben kis tökmag. – nev etett föl a csuklyás.
Leena megpróbált ordítani de nem jött kis hang a torkán. Minden erejét megfeszítve próbált a fiúra nézni de alig alig mozdult. Viszont mintha a vonzás gyengült volna. „ Most!”- villant át az agyán. Minden erejét megfeszítve koncentrált hogy megmozdítsa lábát. Eltelt néhány másodperc de lassan kezdte érezni hogy a fagyos hideg elengedi a lábát. Nagy nehezen sikerült el ugrania de csak pár lépést. Azonnal Billyre irányult a figyelme.
- Billy tűnj el innen! Most!!!! – ordította a fiúra.
Billy megszeppenve pillantott Leenára, de ő már rég nem rá figyelt a mágust vette célba. „ Csak is mentális támadásokat tud használni, tehát nincs fizikai támadó ereje, addig amíg nincs közelében felhasználható ember. Gyorsan ki kell ütnöm.” Fel pattant az tornácra , néhány lépéssel lendületet vett és elrugaszkodott. Egyenesen a csuklyás felé süvített.
- Sky Dragon Claw! – ordította Leena, de a támadás nem ért célba. A csuklyás még az utolsó
pillanatban kört rajzolt le és egy széket röpített maga elé. Leena erre egyáltalán nem számított, hiszen apró szálkákra morzsolódott. Leena maga elé kapta a kezét hogy védje arcát a törmeléktől de így figyelmen kívül hagyta az ellenfelét. Mikor kinyitotta a szemét Egy hatalmas ködarab száguldott felé , reflexszerűen tér ki, de elkerülte a figyelmét a második ködarab ami az első árnyékában érkezett. Egy éles kanyarral Leena mellkasába csapódott. Leena mellkasába égő fájdalmat érzett, levegőért kapott de tüdeje nem engedte. Nyekkenve landolt a földön, szeme előtt apró pici pöttyök táncoltak. „ NEM!!! FEL KELL ÁLLNOM MOST!! „ – parancsolt üvöltve testére. Úgy érezte minden porcikája szét szakad amikor négy kézlábra tornázta magát. Látta ahogy a mágus kéjes vigyorral újabb kört rajzol maga elé és egy harmadik kő kezd el emelkedni a levegőbe. De ekkor Billy tűnt elő a semmiből kezében egy vastagabb fadarabbal. Hatalmas ordítással kisérve célozta meg a mágust, aki viszont könnyen ugrott el a támadás elől. A harmadik kő darab eközben vesztett magasságából de most Billyt vette célba.
- NEEEEM!!! – ordította Leena. Azonnal eltűnt a fájdalom a fejéből, a szúrás a mellkasából.
Olyan erővel lőtte el magát a földtől mint egy puska golyó.
- Sky Dragon Claw- ordította el magát. Az ütés célba talált. A mágust pontosan a jobb vállán
találta el, aki fájdalmasan felordított. Billy keményen a falhoz csapódott. Az ütés után néhány másodperccel Leena Billy mellett termet hónap alá csapta félig ájult kisfiút és újra ugrott. Biztos helyre akarta vinni, de menekülés közben nem vette észre a felé suhanó faágat. A hátán találta el pontosabban a bal lapockáját. Leena keményen csattant újra földre Billyvel együtt. A fájdalom most valahogy még élesebb volt. Leena szeme Billy nyúzott arcára tévedt. Azonnal elöntötte a düh, és nem érdekelt már többé a fájdalom.
- MEGÖLLEK TE SZEMÉT!!!- ordította. A bábmágus csak önkényes vigyorral reagált.
- Na persze…. – mondta kéjesen. – Tessék kapsz tőlem egy kis ajándékot. – mondta vihogva.
Arcán ördögi vigyor ült. Leena azonnal felismerte ezt az arcot, ezt a vigyort látta Billy arcán is. De így elkerülte figyelmét a felé száguldó farönk. Csak az utolsó pillanatban fogta fel, és akkor már csak arra volt elég ideje hogy Billyt jó messzire taszítsa magától. A farönk kíméletlenül hasba találta. Leena érezte ahogy a gyomor szája megnyílik és vér buggyan fel belőle ami a száján távozik. Letörülte szájáról a vért.
- MIÉRT? MIÉRT TETTED EZT BILLYVEL??? – ordította neki Leena de a mágus nem felelt.
Leena elrugaszkodott a földöt, és a bal oldalát célozta meg. A mágus lőtt egy lépéssel ért földet aki kéjesen röhögve újabb kört rajzol kettőjük közé, csak hogy mielőtt befejthette volna a kört Leena átlendült a másik oldalára és arrébb ugrott egy lépést. Így pontosan a jobb vállával került egy vonalba.
- Sky Dragon Claw- ordította újra és hatalmas erővel vágott a férfi vállába. Hallotta ahogy a
csont eltörik. Hátra ugrott egy lépést majd a magasba szökkenve egy ágon termett. A férfi önmagán kívüli állapotban ordított a fájdalomtól. Eltört a jobb válla, és így már egyáltalán nem tudta megmozdítani a jobb karját. Csak hogy Leena is nagy bajban volt. Az ütést jobb karjával adta ami már alapból sérült volt. A vágás amit még Billy ejtett tovább mélyült. Szinte érezte ahogy a húsa szakad az ütés közben. A bal lapockája még mindig égett a fájdalomtól. „ A jobb karom teljesen kikészült. Maximum védekezésre használhatom. A balt alig bírom mozdítani. Maximum három ütést tudok még vele mérni… Viszont ő még mindig használhatja bak karját. „ mérlegelt magában. Majd egy hirtelen ötlete támadt. A mágus most kibotorkált a virágos kertbe és őrjöngött.
-Hol vagy te kis cafka?? Gyere ide, te kis ribanc, megnyúzlak!!!!!- ordította.
„ Hm akkor még nem lát. Ezt ki tudom használni. Nagyon jó! Menni fog! „ könyvelte el magában amikor kész volt a végleges terv. Rugózott egyet és leugrott a fáról egyenesen a bábmester fejére. A levegőbe hátra vette magát majd jobb lábával a megfelelő pillanatban a mágus bal karjára célzott csak hogy az utolsó pillanatban észre vették. A mágus a földre vetődött így Leena a csípőjét találta el. De nem csüggedt Jobb karját földre tette majd rugózva egyet újra magasba szökkent. A rugózástól újra éles fájdalom nyilallt a karjába érezte ahogy a vér végig folyik a kezén. Mély levegőt vett és elordította magát.
- Sky Dragon Roar – ordította. A mágus a hatalmas széllökettől a földre csapódott. Leena erre a percre várt.
- Sky Dragon Claw - és bal karjával a férfi bal csuklójára célzott. Hatalmas reccsenéssel tört el. Leena biztos volt benne hogy szilánkosra törte a kezét. Majd egy újabb öklöst mért a támadó hasába, csak hogy vissza adhassa neki az ő „ajándékát”.

A mágus totálisan kiütve feküdt a kert füvén. Viszont te is eléggé le lettél amortizálódva. Lassan ledőlsz a fűre erőtlenül, majd lassan lecsukod a szemed. Sírásra ébredsz. látod magad melett a kis Billyt sírva kuporogni . Megsimogatod a fejét és megnyugtatod hogy rendben leszel. A mágust nem sokkal késöbb megkötözöd majd a helyi hatóságokhoz viszed. Ezek után együtt meglátogatjátok Sharont a kórházba aki nagyon örül hogy minden rendben van veletek.
-Nem tudom hogy háláljam meg a munkáját Leena kisasszony, most tmár nyugodtan élhetünk tovább, hála önnek.-mosolyogtt a nő.- a házban ott van az irószatlom fiókjában a jutalma kérem vegye el.-mondta. Te csak bólintasz majd visszamentek a házba. Ellátod jó tanácsokkal a kisfiút, főlveszed a jutalmad és a többi cókmókodat, madj távozol a helyszínről.
Eddig Tartsona postod.

Leena lihegve ált a kiütött mágus fölött. Arcát fürkészte, de az nem adta semmi jelét hogy eszméleténél lenne. Végül hangos lihegése terelt e a figyelmét a támadóról. Igazából most tűnt csak fel neki, és ebben a pillanatban megrohanta testét a fájdalom és a fáradtság. Próbálta meghatározni magába mije fáj, de a fáradtság még gondolkodni se engedte. Csak a égető pulzáló fájdalmat érezte teste minden porcikájában, a feje egyre ködösebb és zsibbadtabb lett, nem tudott gondolkozni. Érezte ahogy térdre rogy te nem próbált meg ellenkezni. Semmi ereje nem maradt,még érezte a nyirkos füvet a térde alatt, de ez volt az utolsó emléke. Érezte ahogy a teste és az elméje felmondja a szolgálatot, és zuhanni kezd. Az ütközésre már nem elkékezett. Mély és tömény feketeség ölelte körül. Nem tudta mennyi idő telt el, de arra eszmélt hogy valaki sír. Nagy nehezen kinyitotta a szemét. Nem igazán értette mi az ami előtte van majd szép lassan felfogta hogy ezek fűszálak. Kicsit megemelte a fejét és egy össze gömbölyödött valamit látott elég közel magához. Billy volt az, Leena nem igazán értette hogy került ide, legutolsó emléke szerint Billy kiütve feküdt a földön. Nagy nehezen feltápászkodott és meg simogatta a fejét.
- Semmi baj Billy. Vége van. Nem kell félned tőle. – mondta halkan.
Billya válaszként szipogott egyet, majd hangos sírás közepette Leena karjába vetette magát. Leena meghökkenve nézte a kisfiú érzelmi kitörését.
- Ne halj meg!!!!! – ordította a fiú. Leena erre elmosolyodott és újra megsimogatta a kisfiú fejét.
- Nyugodj meg Billy nem fogok meg halni. – mondta neki. „ Bár hogy innen hogy kelek fel azt
nem tudom. „ Tette hozzá magába. Jobbnak látta ezt elhallgatni a fiú elöl. Még néhány percig hagyta Billyt sírni az ölébe.
- Figyelj csak Billy nem nézzük meg a nagynénéd? És útközben öt meg kitesszük a rendőrségen.
– mutatott a támadóra – Mit szólsz? – kérdezte Leena. A kis fiú fel emelte fejét letörölte a könnyeket a szeméből, és bólintott. Leena nagy nehézkesen fel ált, hogy kötelet keressen. Mire megkötözte magához is tért. Billy láthatóan félt a mágustól , ezért Leena úgy döntött hogy előbb elviszi gyilkost a rendőrségre majd utána mennek Billyvel a korházba. Szerencséjére, nem volt olyan messze a rendőrség és hamar megjárta. Ezzel szemben a korház már sokkal messzebb volt. Leena eléggé nehezen viselte az utat tekintve hogy egész felső teste sajgott. Mikor megérkezett, egy nővér sopánkodva támadta le Leenát hogy hogy néz ki. Igazából csak akkor vette észre a számtalan foltot és vér alá futást a testén valamint karján a száradt vért és kötést ami már teljesen át ázott. A nővér azonnal beráncigálta egy korterembe hogy ellássa a sebeit. Leena ennek egyáltalán nem örült de 15 perces vitatkozás és ellenkezés után feladta. Ezzel a nővel nem lehetett mit kezdeni. Miután végzett vele, bár nem jó szívvel de elengedte Leenát. Azzal elindult megkeresni Sharon és Billyt.
Sharon korterembe feküdt, és láthatóan sokkal jobban volt már. Billy az ágyon ült és nagy krokodil könnyeket hullatva bújt Sharon ölébe. A nő gyengéden simogatta a hátát. Leena óvatosan bekopogott, nem akart csak úgy betörni.
- Tessék! – mondta Sharon. Leena benyitott.
- Jaj Leena kisasszony! Nem is tudom hogy háláljam meg a munkáját Leena kisasszony, most már nyugodtan élhetünk tovább, hála önnek.-mosolygott a nő.- a házban ott van az iróasztalom fiókjában a jutalma kérem vegye el.-mondta.
Leena hevesen ellenkezett de Sharon nem hagyta annyiba. Pedig Leena nem érezte magát olyan fantasztikusnak. Nem tudta megvédeni Billyt. És Sharont se, csak egy hajszál választotta őket el a haláltól és ezért magát okolta. Az ő dolga az volt hogy megvédje őket. Nem pedig hogy hagyja hogy idáig fajuljanak a dolgok. Később Leena vissza kísérte Billyt a házba. Bár úgy tervezte nem lesz. hosszú a búcsúzkodás, még is miután Billy egy kissebb hiszti után a kezébe nyomta a borítékát, valahogy nehezére esett ott hagyni a kisfiút.
- Vigyázz magadra, és fogadj szót a nénikédnek.
- Oké. - mondta tömören Billy és újra befúrta magát Leena ölébe. Leena hallotta ahogy
újra hüppögni kezd.
- És ne sírj ennyit! A fiúk csak ritkán sírnak. – mondta neki mosolyogva.
- Jó. – válaszolta nevetve Billy, és letörölte a könnyeit.
Majd Leena elköszönt tőle és elindult az állomás felé.