Mókuska és a macskája (Pete és Kaderin)

Kikerekedett szemekkel néztem Petersen hátát. Kicsit érdekes volt a szituáció. Alapjában annak a tesze-tosza embernek tűnt, aki eléggé kétbalkezes és ügyetlen. Azonban igen is a magaslat élére állt, mikor kiadta nekem az utasítást, hogy menjek a lányért. Egy ideig szúrós tekintettel figyeltem, hogy mire készül, majd mikor megláttam a lángcsóvákat a kezén hátra léptem egyet.
- Légy óvatos!- Mondtam neki néhány percnyi ámulat után, majd visszahívtam a leopárdomat és elkezdtem futni a ház irányába. Mikor odaértem észrevettem, hogy az ajtó tárva-nyitva van. Kardomat elővontam hüvelyéből és lassan óvakodva léptem be a házba. Lépteimet a padló recsegéssel jelezte én pedig átkoztam érte a gazdáját, hogy ilyen nyikorgó padlót sikerült csinálni. Mikor azonban megpillantottam Dora-t, egy fegyveres férfi állt vele szemben és éppen sarokba szorította. Csendre intettem a lányt, hogy ne hogy lebuktasson és megpróbáltam halkan a férfi mögé osonni. Amikor sikerült kardomat a szívébe döftem, majd kirántottam belőle. Dora ijedten sikított fel. Sikolya megtörte az erdő nyugodt csendjét, és szinte biztos voltam benne, hogy még a hídnál állók is meghallották.
- Dora, nyugodj meg, minden rendben.- Nyugtattam a lányt, bár nem igaz fogta be a száját, így egy egyszerű mozdulattal lekevertem neki egy pofont, hogy abbahagyja a sikítást.
- Ezt miért csináltad?- Vont kérdőre. Kardomat a férfi ruhájába töröltem, majd visszacsúsztattam hüvelyébe.
- Hogy lenyugodj. Ki kell jutnunk innen. Petersen a hídnál van és vagy egy tucat ember ellen harcol. Biztonságos helyre kell, hogy vigyelek.- Néztem rá, majd megragadtam a karját és elkezdtem kifele húzni az erdő irányába. Mikor kiértünk egy tisztásra megálltam és körbenéztem. Megláttam egy kisebb barlangot és egyből remek ötletem támadt. Sietős léptekkel odatereltem a lányt.
- Maradj itt. Csak akkor gyere ki, ha én vagy Petersen hívunk, rendben?- Kérdeztem. Kurtán bólintott, majd beljebb húzódott. Gyors léptekkel visszafele indultam a hídhoz, hogy megnézzem Petersen hogy bír az ellenséggel. Az igazat megvallva jobb lett volna kényelmesen hátradőlni és ráhagyni mindent, de az nem én lettem volna.
~ Nem fogom a jó részt ráhagyni.. ~