Magánküldetés: Csörgőkígyó - Terror Foxtar városában!

Kellemes napra ébredtek ma Magnolia lakói. Az eget egyetlen felhő sem takarta be így a nap szabadon süthetett rá a városra, ami az emberek hangulatán is érződött. Az utcák zsúfoltak és zajosak voltak a lakók pedig vidáman sétálgattak és intézték ügyes-bajos dolgaikat. A jó idő a Fairy tailben is éreztette hatását és még talán a szokásosnál is nagyobb volt a jókedv amit még az általánosnak mondható ebédlő harc sem tudott lerontani sőt, csak fokozta azt. A bunyó már javában zajlott amikor Yuri lépet be az ajtón egy széles mosollyal az arcán egy elég feltűnő látványt nyújtó nővénnyel a kezében, ami leginkább egy kaktuszra hasonlított, annyi különbséggel, hogy ezen sárga és fekete foltok rikítottak a tetején pedig egy méretes, a szivárvány minden Szinében pompázó virág csücsült és a tüskékből időnként valamilyen lila váladék csöppent le. A verekedőket óvatosan megkerülve és néhány alacsonyan szálló széket kikerülve sétált oda a pulthoz és lehuppant az egyik székre Wendy mellé, aki már jó ideje figyelte a verekedő tömeget.
-Végre! – kezdett neki Yuri a mesélésnek és közben a fiatal sárkányölő elé tolta a növényt, helyet csinálva a szokásos teájának. – Ráment a teljes megtakarításom, de sikerült beszereznem egy ilyen szépséget.
- Mitől ilyen különleges ez virág? – Kérdezte Mira érdeklődve tekintve a virágra és közben lerakta Yuri elé az italát.
- Nem csak, hogy szép, de a belsejében és a tüskékben tömény mérget termel ami napokra képes elzsibbasztani az ember végtagjait. – Wendy aki épp meg akarta szagolni a virágot egy halk sikoly kíséretében gyorsan elkapta a fejét.
- Nem veszélyes egy ilyet magadnál tartani?
- De! – Vonta meg a vállát Yuri. – Viszont a mérgéből sokféle gyógyszert képesek gyártani, és itt jövök a képbe én! Egy fiola a mérgéből bőven fedezi a lakbérem árát és ezek a növények évekig elállnak. Minden hónapban összegyűlik elegendő méreg és Yuna tud is valakit, aki átveszi, így a munkák mellet gyorsan megalapozhatom a vagyonom. – Yuri a mondandója közben maga elé húzta a virágot és már szinte nem is a lányoknak, hanem a növénynek beszélt.
- Jól eltervezted! – Mosolygott rá Mira – De akkor se kéne magaddal hurcolnod, ha ennyire veszélyes.
- Igazság szerint meg akartalak kérni rá, hogy viseld a gondját, amíg én elvállalok egy munkát. – Mondta és közben újra arrébb tolta a növényt de alig, hogy ezt megtette Jet csapódott neki a bárpultnak és a könyökével leverte szerencsétlen virágot majd egy hangos csörömpöléssel jelezve széttört a padlón. Jet morgott valamit az orra alatt és már folytatta is volna a bunyót de Yuri hatalmas dühében mellbe rúgta őt majd a földön rugdosta tovább szerencsétlen mágust.
- Idióta! Oda a pénzem, az álmaim, a megtakarításaim! – Hirtelen Yuri abba hagyta a földön fekvő rugdosását, és mint aki elvesztette minden élet energiáját ráborult a bár pultra és hatalmas krokodilkönnyekkel gyászolta a növényt.
- Váááá Yuna ki fog nyírni, ha megtudja mit tettem! – Lelki szemei előtt látta, ahogy a házisárkány dühbe gurul és szilánkosra töri a csontjait.
- Talán még helyre hozhatjuk. – Mira próbálta vigasztalni a fiút és megkísérelte kibogarászni a növényt a széttört cserép maradványok alól, de az pillanatok alatt elszáradt.
- Fölösleges! – Állapította meg. – Különleges táptalajra van, szüksége máskülönben nagyon gyorsan tönkre megy. – Mondta aztán hirtelen felcsillant a szeme és a felkérések falához sietett.
- Még van egy hetem még Yuna jön a méregért, addig talán össze tudok kaparni elég pénzt és vehetek egy újat és Yuna sosem fog rájönni. – Motyogott magában és a munkákat vizslatta. – Hmm… Nézzük csak melyikért adnak a legtöbb pénzt. – Yuri gyorsan pásztázta végig a jutalmakat majd végül egy rövid de tömör és lényegre törő felkérésen akadt meg a szeme.

" MÁGUSOKAT KERESÜNK SÜRGŐSEN!

Foxtar Városában Démonok Garázdálkodnak! Mielőbb szeretnénk, ha megoldódna ez a bizonyos problémánk, a pénz nem akadály! Kérem siessenek.
Sir Arthuria Conan Foyle, Foxtar Polgármestere"

-Sir Arthuria Conan Foyle? – Kezdte el vakargatni a fejét. A név valahonnan nagyon ismerős volt a számára, de jelen helyzetében nem tudta megmondani honnan.
~ Mindegy ez jó lesz! Gyorsan lecsapom a démont és pofátlanul nagy összeget kérek érte. Egyszerű és nagyszerű.~ Gondolta magában majd gyorsan letépte a falról a papírt és Mirajanehez sietett.
-Ezt a munkát viszem! – Szólt oda neki.
- Egyedül akarsz neki vágni? – Kérdezte Mira kedvesen. Yuri megfordult és az első személy akit meglátott Natsu vol,t aki épp veszettül hadakozott Grayyel aztán pedig elképzelte, ahogy egy „Karyu No Tekken” kiáltással romba dönti az egész falut.
- Igen egyedül. – Rázta meg a fejét elűzve a rossz képeket az elméjéből.
~ Kíváncsi lennék, mégis miféle démon fenyegeti azt a várost? Lehet valami több száz méteres kolosszus, vagy… vagy egy seregnyi kisseb szörnyeteg, akik ember húsra éhesek. ~ Yuri fejében sorra pörögtek a különböző lények képei miközben Mira utasításai szerint a falu felé sétált. Az út maga eseménytelenül zajlott és jó néhány órába beletelt mire elérte a célterületet, de ez neki annyira nem tűnt. Yuri már messziről megpillanthatta Foxtart amiben eleinte nem volt biztos, hogy ténylegesen az de végül egy kis tábla oszlatta el kétségeit.

Szép tavaszi reggelre ébredtünk itt, a hegyek lábánál, Nevenincs városában! Felkeltem az ágyból és kimentem a konyhába, ahol a reggelim azt asztalon várt. Szokás szerint én keltem fel utoljára, így aztán nem voltak már otthon a többiek. Komótosan fogyasztva reggelimet épp bámultam ki a fejemből, mikor is az ablakon valami fura zöldre lettem figyelmes. Kimentem, hogy szemügyre vegyem a tárgyat.
A zöld izé, egy darab papír volt, amit a szél sodort Nati kuckójának ablakába. Levettem és valami szöveg volt rajta. ~ Na most ezzel mit kezdjek? - gondoltam. Hűvöske volt, így jobbnak láttam ha a meleg szobában tanulmányozom a szöveget, de persze nem mentem vele semmire. Noirt az ágyban hagytam, hagy aludjon még pár órát. A kis álomszuszék... Utamat a céh felé vettem, hogy önkéntest találjak a papír felolvasására.
Belöktem a hatalmas, kétszárnyú ajtót és épp indultam volna megkeresni valamelyik lakótársam a háromból, mikor Liz megállított.
- Szia Mona! Elviszed azt a küldetést? -mutatott a kezemben lévő zöld papírra.
- Ez küldetés? Már csak mert fogalmam sincs mi van ráírva. - vallottam be.
- Az. Nem a falról szedted le? - csodálkozott.
- Nem. Az ablakra fújta a szél. Elmondanád mi áll rajta? - kérdeztem abban reménykedve, hogy így fog tenni.
- Persze:

" MÁGUSOKAT KERESÜNK SÜRGŐSEN!

Foxtar Városában Démonok Garázdálkodnak! Mielőbb szeretnénk, ha megoldódna ez a bizonyos problémánk, a pénz nem akadály! Kérem siessenek.
Sir Arthuria Conan Foyle, Foxtar Polgármestere" - míg olvasta, lopva a falra tekintettem, és tényleg. ... Ott volt kitűzve a hasonlóan rikító zöld papír a falon.

- Köszönöm! Akkor mégiscsak elvállalnám. - mosolyogtam rá.
- Oké, akkor felírom. - kapta elő a tollat.
- Még valami! - jutott hirtelen eszembe - Ha látod valamelyik velem lakó lökött libát, megmondanád neki, hogy rájuk bízom Noirt, amíg én dolgozom?
- Igen, átadom.
- Akkor én balra el. Szia! - kisiettem az ajtón és haza rohantam a cuccomért, amit mindig elviszek küldetésre. Noir még aludt szerencsére, így nem gondoltam meg magam őt illetően. Itthon marad. Elindultam az állomás felé. A szél még mindig ide-oda terelgette a faleveleket, ahogy azt reggel a papírral is tette. Csendesen baktattam végig a zajos utcákon. Sok gyerek rohangált, és örült a jó időnek aminek már épp ideje volt megjönni. A vasútállomáshoz érve vettem egy oda vissza jegyet, remélve hogy hamar vége lesz a munkának. A jegy egy hónapig felhasználható, így gondolom nem baj, ha megvettem. Kimentem a peronra, és mikor befutott a vonat, csak sodródtam az árral, és a többi emberrel együtt én is felkeveredtem rá. Nem igazán volt már szabad hely, így a "folyosón" álltam inkább az ablaknak szemben. Kinézve láttam ahogy a hegyek elsuhannak a vagon mellett, vagy épp fordítva. A táj síkra váltott és a hegyek helyét erdők vették át, ahogy telt az idő. Végül nekem is le kellett szállnom, de nem oda érkeztem, ahová a papír mondta. Sétálgatás közben egy arra járó kereskedőtől kérdeztem meg merre kell mennem. Azt mondta ő onnan jön, és gyalog nagyjából fél óra az út. Megköszöntem az útbaigazítást és elindultam.
- Fél óra? Nekem húsz perc is elég! Red Carpet! - száguldottam végig a földes úton. Kicsit elszámoltam magam, konkrétan összvissz negyed órámba tellett odaérni. Kicsit kifáradtam, meg aztán a varázs erő is jól megcsappant ezek után így utam saját lábamon folytatva besétáltam a nem túl nagy házak közé.

Már megint egy gyönyörű, napsütéses reggelre ébredtem egy fa árnyékában meghúzódva... hogy én mennyire utálom az ilyet. Mindenhol futkosó kisgyerekeket látok a szüleikkel, akik boldogan játszadoznak velük. Ez nem az én hangulatom. Jobban szeretem, mikor be van borulva és esik. Akkor senkit nem látok az utakon, így csöndben és magányosan tudok haladni az utamon úgy, hogy nincs olyan ember, aki puszta szórakozásból belém kötne.
" Na jó most van annak az ideje, hogy befejezzem ezt a depresszív gondolkodást~ álltam fel a földről, és leporoltam magam, majd elővettem a táskámból azt a papirost, amit az előző nap csórtam le egy bárhoz hasonló helység faláról.Meg sem néztem még részletesen, hogy mi lehet rajta, de azért elvettem, már csak azért is, mert megütötte a szemem a PÉNZ szó. Tehát...ebből arra lehet következtetni, hogy szokás szerint le vagyok égve.


" MÁGUSOKAT KERESÜNK SÜRGŐSEN!

Foxtar Városában Démonok Garázdálkodnak! Mielőbb szeretnénk, ha megoldódna ez a bizonyos problémánk, a pénz nem akadály! Kérem siessenek.
Sir Arthuria Conan Foyle, Foxtar Polgármestere"

HM. A PÉNZ NEM AKADÁLY!!! Ez igazán jól hangzik. Ha van pénz, van kaja és rágó, amikben már igen csak szűkében vagyok. Ha elmegyek Foxtar városába és megoldom azt a hihetetlenül nagy problémájukat, aztán megfogom a bokájukat és addig rázom őket, míg a meg nem kapom az összes zséjüket....bár ha valaki más is jelentkezik erre a munkára rajtam kívül, kénytelen leszek osztozni. Biztos nekik is az lesz a céljuk, hogy a lehető legnagyobb összeget kérjék ezt olvasva. Igazuk is van. Ki az a hígagyú nyomorult, aki nem használja ki ezt a remek alkalmat.
Miután eldöntöttem, hogy megyek gyorsan megettem a szerény reggelimet, majd egy nagy mosollyal az arcomon megkérdeztem egy idegentől, hogy merre találom Foxtar városát. Szerencsém volt, alig 1 óra járásra van tőlem. A papírocskát belegyömöszöltem a táskámba, majd nekiindultam az útnak és közben azért "imádkoztam", hogy ne legyen abból probléma, hogy még nem tartozom egy céhez sem.


(Bocsi hogy még csak most írtam,de mint tudjátok kollégista vagyok és nem kerülök túl sokszor annyi időre géphez, hogy írjak. Így csak hetente egyszer tudok posztolni és akkor is csak hétvégén, de sietek vele. Köszi a megértéseteket )

(Most Foxtar város, vagy falu?)

A feléledő tavasz meghozta gyümölcsét a céhházba. A többiek javarészt házon kívül voltak, a munkákat hanyagolták, inkább a szerelem után szaladgált mindenki.

-Te nem fogsz magadnak keresni valakit? – kérdezte tőlem Pruedence a céhházban.
-Hiányoznak emiatt elegen, legalább én hozom a formám és itt vagyok.
-Akkor egy munkát elvállalsz? – Mindig is azt hittem, hogy mágusnak azért jó lenni, mert ha van pénzem, akkor nem kell dolgoznom. De sajnos ebből az álomból hamar fel kellett ébrednem, ugyanis ha van pénzem, akkor is kell melózni, mert valaki úgyis elküld.
-De nem fogom mások lustaságát egyedül bepótolni.
Lustán, lassan feltápászkodtam az asztaltól, aminél épp ültünk, és odabattyogtam a hírfalhoz. Nem akartam magamnak megerőltető feladatot találni. Hosszas elemzés után megtaláltam a nekem valót:

" MÁGUSOKAT KERESÜNK SÜRGŐSEN!

Foxtar Városában Démonok Garázdálkodnak! Mielőbb szeretnénk, ha megoldódna ez a bizonyos problémánk, a pénz nem akadály! Kérem siessenek.
Sir Arthuria Conan Foyle, Foxtar Polgármestere"

Nem vagyok jártas a démonok terén, de annyit tudok róluk, hogy a hatalmuk, és a csapatmunkájuk fordítottan arányos. Szóval ha Foxtarban sok démon garázdálkodik, akkor biztosan a gyenge verzió lesz. Abban az esetben, ha tévedek, akkor bízom benne, hogy lesz ott valami elképesztően erős mágus, aki egy kézmozdulattal felrobbant minden gonoszt, és kész a munka.
A városról még életemben nem hallottam, de bízom Fiore vasúti infrastruktúrájában, hogy jár arra vonat. Sajnos csalódnom kellett, átszállással lehet csak odajutni.
A vonat után lovas kocsival vittek át a faluba. Igen, faluba, úgy fest Foxtar polgármestere elnagyolta egy kissé a dolgot azzal, hogy várost írt a szórólapra.
Úgy fél óra kocsiút után meg is érkeztünk a célterületre, kifizettem az öreget az útért, aki aztán sürgősen visszafordult.

Démonnak, és más mágusnak eddig nyoma sincs.

Mondjuk annyira nem értem, hogy miért várom itt én ennek a küldetésnek a lezárását, ha jutalmat kapnék, az úgyis olyan csekély lenne, hogy meg se érné. xD