Magánküldetés Nyolcas, Leena és Nickolas számára

Sikerült együttes erővel legyőzniük a csontváz hadat, így a földön csupán csont kupacok hevertek szanaszét. Ezek után végre foglalkozhattak a három fő bűnössel. Feléjük is fordultak, de azok egy szempillantás alatt köddé váltak. Hőseink csak lestek és keresni kezdték őket, de sehol nem látták. Nick egy árnyat vált felfedezni, ami Leena felé suhan. Igazából ő sem volt biztos benne, hogy mit lát, vagy igazi-e egyáltalán, de ösztönei erőteljesen arra sugallták, hogy tennie kell valamit méghozzá nagyon gyorsan. Figyelmeztetésre nem volt idő, így egyszerűen csak reflexszerűen az árny irányába kapott. Tenyerében szúró fájdalmat érzett, mire felszisszent. Ekkor a három gonosz ismét láthatóvá vált. A középső kezében valamiféle penge volt, amin méreg és vér csöpögött.
- Egy kifújt… - szólalt meg a középső fekete ruhában. Valószínűleg ő lehetett a méreg mester gondolhatták a felbérelt mágusok.
- Ez a méreg negyven másodperc alatt öl tehát… heh?
A méreg mesternek csalódnia kellett munkájában. Arra számított, hogy Nick pillanatokon belül rosszul lesz, összeesik, majd hamar, kínok között halálnak halálával hal meg. Ehelyett azonban a szúrás fájdalmán kívül semmi különösebb reakciót nem produkált a méregre. Fölemelte a tenyerét maga elé és egyszerűen lenyalta a vért és csordogáló mérget.
A méreg mesterre és két társa elképedve bámulták a jelenetet, majd indulatosan újra támadni kezdtek. Ekkorra már Nyolcas és Leena is beszállt a harcba, bár a fő célpontjuk a szervkereskedőknek Leena volt, így őt inkább védték társai.
Még legalább ötször kísérelték megtámadni Leena-t, mikor ő megunva ezt egy szél pengét előre lőve megsebezte a fekete ruhás mágust.
A támadás végég szántotta a férfi oldalát és felszakította a ruhát és bőrt. A sebből vér sercent ki, de aztán a seb váratlanul gyógyulni kezdett és kisvártatva teljesen regenerálódott. Ezután rögtön eltűnt, mint a legelején. Senki sem látta hova tűnt, de még reakcióra sem volt idejük, azon nyomban a földön lévő csontok mocorogni kezdtek és egymáshoz tapadva egy csontváz szörnyet alkottak. A szörny felemelte a kezét, hogy lecsapjon hőseinkre.
- Sky Dragon Roar!
Leena szájából válaszképpen egy tornádó csapott a csontvázra és lökte hátra. Eközben Nick és Nyolcas a másik két mágussal viaskodott nem is számítva arra, hogy ekkor lép elő a homályból a fekete ruhás mágus, hogy végzetes szúrást vigyen be a célpontnak.
Ekkor egy hatalmas kard száguld végig a termen és csapódik a földbe, ahol a fekete ruhás mágus állt. Időben észrevette és félrevetődött, hogy mentse az életet. Mindenki a hátranézett és a fegyver mágus bukkant elő. Berontott, fölkapta a kardját és ő is csatlakozott a harcolókhoz. Mozgása még lassabb volt és esetlenebb, de így is nagy segítséget nyújtott. Hőseink ezzel a támogatással, már sikeresen meghátrálásra kényszerítették a gonosztevőket.
Sarkon fordultak és felvették a nyúlcipőt. Meglepően gyorsak voltak és hatalmas előnyük is volt, hiába szaladtak volna utánuk, nem valószínű, hogy elérték volna.
- Nick! Dobd Nyolcast! Arms!
Mindenki azonnal tudta már ennyiből mit kell tennie. Hogyne tudták volna, hisz már egyszer megcsinálták ezt a csapatmunkát és akkor is bejött. Nick érezte, ahogy a testét átjárja a hatalmas erő. Nyolcas Nick elé ugrott, aki felkapta és, mint katapult a menekülők után hajította. Nyolcas végig hasította a levegőt, majd a kopasz mögé érve megfagyasztotta az időt…

Miután végre legyőztük a csontvázakat, reménykedtem benne, hogy vége lesz a harcoknak és a megpróbáltatásoknak. Nem akarok több erőszakot, nem akarok több szenvedést. De sajnos az élet nem ilyen kegyes. Ott állt előttünk a végső ellenfelünk, a három fő gonosztevő aki mindezen szörnyű dolgok mögött állt. Feléjük fordultunk mind a hárman, de egyelőre egyikünk sem reagált. Ekkor hirtelen a három alak eltűnt. Meghökkenve pislogtam körbe (vagyis néztem hisz szemhéjam nincs) Már-már kezdtem azt hinni, hogy ezek is csak valami illúziók voltak, amikor Nickolas csak úgy Leena felé lépett és tartotta a karját. A mozdulatból ítélve, ami gyors és kétségbeesett volt valamit észrevett. Ezután egy árny suhant arra, majd Nickolas visszakapta a kezét. A három férfi ismét láthatóvá vált, az egyik kezében mérgezett penge, arcán ördögi mosoly. Nickolas-t megmérgezte és elmondása szerint már csak kevesebb mint egy perce van hátra...
De Nickolas-t nem hatotta meg, egyszerűen lenyalta kezéből a mérget és semmi baja nem lett a negyven másodperc leteltével. Eléggé csalódottak voltak, de inkább dühösek. Újra támadásba lendültek, a célpontjuk ismét Leena volt. Én is odafutottam elé, a harmadik támadásnál és igaz nagyon féltem, de nem akartam, hogy bántódása essék. Összesen még ötször támadtak nekünk, de Nickolas és én mindent megtettünk, hogy védjük Leena-t, még a mágiámat is bevetettem. Az utolsó alkalommal Leena-nak egy szélpengével még sikerült is megvágnia az egyiküket. Azonban mindannyiunk meglepődésére a sebe szinte azonnal begyógyult! Nem volt időnk sokáig bámulni ezen a mágián, hisz egy nagy csontokból álló szörny emelkedett a földről. Nickolas és én megpróbáltuk hatástalanítani a másik két fickót, vagyis főleg ő én csak szokás szerint szerencsétlenkedtem és próbáltam úgy fagyasztani az időt, hogy előnyünk származzon belőle. Leena vette fel a harcot a csontmonstrummal majd pár pillanat múlva csak annyit vettem észre, hogy berohan a fegyvermágus, akivel küzdöttünk és segített végül, majd elhajítja a kardját ami átszáguld a termen. Tekintetemet odakapom és már csak azt látom, hogy a mérgezett pengés férfi, aki épp le akarta szúrni Leena-t hátulról de el kellet ugrania a fegyver miatt. Ekkor csatlakozott be a harcba ő is és így négyen támadtunk a gonoszokra. Vagyis hárman és én próbáltam nem útban lenni.
Ezzel megszereztünk egy jó nagy adag előnyt, így visszavonulásra kényszerítettük őket. Futni kezdtek, már léptem volna utánuk, mikor Leena oda kiáltott Nickolasnak, aki hirtelen felkapott. Mikor már száguldottam a levegőben, még nem tudtam mi ez az egész, de amikor a kopasz férfi hátának csapódtam, rájöttem. A varázserőmmel megfagyasztottam az időt...

Nick azonnal feléjük rontott még mielőtt Leena kinyithatta volna a száját. Viszont láthatóan ellenfeleik sem újoncok voltak, ugyan is egy másodperc töredéke alatt eltűntek a helyszínről. Leena értetlenül kezdte őket keresni a teremben, így nem is vette észre a felé suhanó árnyat. Szerencséjére Nick ügyesebb volt, Leena már csak annyit érzékelt, hogy Nick reflex szerűen felé kapott majd felszisszent. Amikor a kezére pillantott vért látott. Igazából fel sem tudta fogni a történteket teljesen amikor egy hang törte meg a csendet.
- Egy kifújt… - mondta a középső alak fekete ruhában. Kezében egy tört tartott, amikor méreg csöpögött, Leena érezte a méreg egyedi illatát, és fintorogva húzta fel az orrát. Hirtelen félelem hasított belé, hisz Nick miatta sérült meg, de aztán rá jött, Nicket a mérge sárkányölőként nem fogja nagyon megviselni. - Ez a méreg negyven másodperc alatt öl tehát… heh? – kezdte újra de aztán le esett senki hogy valami nem stimmel. Nick még élt, sőt nem csak élt, épen és úgy mond egészségesen, tenyeréről még le is nyalt a mérget.

A jelenet annyira elképesztette a három mágust hogy csak borzadva meredtek rá, nagy valószínűséggel kissé felhergelte őket ezzel a fiú mert nyomban újra támadni kezdtek. A támadásokban a célpont Leena volt, ami egy kicsit sem volt innyére. Ninck és Nyolcas minden erejével védte őt, jó formán támadások hadát zúdították rájuk. Leena minden meg tett annak érdekében hogy megüsse de mágusnak nagyon élesek voltak a reflexei. Mindegy egyes alkalommal mikor már ütés közelébe került kése teste előtt termett, akkor viszont Nyolcas vagy Nick útját által. Leena tudta egy hajszálnyi vágás is elég ahhoz hogy meghalljon, de még is, féltette társait. Jól tudta ha nem is annyira mint rá, rájuk is nagyon veszélyes ellenfelük, Nicknek szerencséje volt hogy csak a tenyerét érte a vágás, ha nyakát érte volna ne oldotta volna meg ilyen könnyen. Leena egyre idegesebb lett, egyre jobban gyűlt benne a düh amit tehetetlensége és társai féltése táplált. Kezdte teljesen elveszíteni az önuralmát amikor Nyolcas egy pillanatra megfagyasztotta ellensége körül a teret, és esélye nyílt a vissza vágásra. Abban a pillanatban nem látott semmit és senkit, csak a fekete mágus volt számára. Dühe egy másodperc alatt robbant ki belőle és hatalmas szélpengék formájában indult meg ellensége felé.
- Sky Dragon’s Heavenly Blade! – ordította, és a csapása a férfi oldalán keresztül haladva felszakította a ruháját. De ami ezután következett, az mindannyiikat elborzasztotta. A férfi sebe eleinte vérzett de hamar abba maradt, és néhány percen belül is tűnt. Olyan gyorsan regenerálódott hogy Leenának szólni sem volt ideje. Eztán újra a semmibe veszett, Leena azonnal Nyolcasra és Nickre nézet, nem e őket támadja, de ebben a pillanatban egy hatalmas csontváz kelt életre.
Egy igazi monstrum, egy szörnyeteg és azonnal támadott is. Hatalmas kezét Leenára emelve.
- Sky Dragon Roar! –ordította és szájából egy tornádó tört elő ami hátrálásra kényszerítette a csont szörnyeteget. Leena felé ugrott, valahogy kifejezetten elemében érezte magát, jobb kezét ökölbe szorítva támadt újra. Ütései közben lopva Nyolcasra és Nickolasra pillantgatott, hisz még mindig aggódót értük. Bár jobban elgondolkozva ezen nem is értette magát miért is aggódik miattuk. Most látja őket először, és alig ismeri őket. Még is Nyolcas és Nick valamiért egy kicsit kedves lett szívnek, bár ezt még most ő se merte bevallani magának, és ideje sem volt rá. Ugyan is figyelme lankadt és nem vette észre az árkényt közelébe férkőző fekete mágust. Leena már csak a méregtől csöpögő kardot látta ami szélsebesen közeledett felé. Leena keze táskája felé indult de rögtön tudta nincs elég ideje elő kapni tőrét és hárítani a támadást, kitérni pedig nem fog tudni előle. Már a legrosszabbra készült fel amikor egy penge villant közé és a felé száguldó kard közé. Hangos csengéssel hárította a gyilkos kardot Leenáról. A kard a földe szúródott és a fekete mágus a földre vetődött.
Leena az ajtóba pillantott ahol a hátra hagyott mágus állt, majd miután felkapta kardját ő is csatlakozott a harchoz. Ezzel szemben ellefeleik nem sokára ugy dönthettek négy ellenfél már túl sok nekik így hát futásnak eredtek. , Berontott, fölkapta a kardját és ő is csatlakozott a harcolókhoz. Mozgása még lassabb volt és esetlenebb, de így is nagy segítséget nyújtott. Hőseink ezzel a támogatással, már sikeresen meghátrálásra kényszerítették a gonosztevőket.
Sarkon fordultak és felvették a nyúlcipőt. A mágusok gyorsak voltak és mire Leenáék észbe kaptak elég nagy előnyre tettek szert, nem tudták volna utol érni őket, ekkor viszont Leenának támadt egy ötlete.
- Nick! Dobd Nyolcast! Arms! – ordította, tudta hogy ez az egyetlen esélyük. Leena kezeit maga elé téve koncentrált Nick karjaira, és már érezte is hogy ereje kiáramlik.
Nyolcas egy percig sem tétovázva Nick elé ugrott aki fel kapta. Hatalmas erővel dobta el, Nyolcas úgy száguldott mintha puska golyóból lökték volna ki. Amint beérte a kopasz mágus meg is fagyasztotta a teret.

Ahogy Nyolcas lefagyasztotta a teret Leena Nickolas és segítőjük futva indultak meg Nyolcas felé. Nick abban a pillanatban mikor elérte a férfit, hatalmasat vágott tarkójára amitől az ájultan esett össze. Leena viszont tovább szaladt, a másik két mágusra koncentrált, de azok közben eltűntek. Leena értetlenül ált a történet előtt, nem tudta megérteni hogyan tűnhet el valaki egyik percről a másikra. Eközben Nick és Nyolcas is csatlakoztak hozzá, miután ártalmatlanították a mágust. Leena még egy jó darabig járkált a teremben, keresve a megmaradt két ellenségét, de hiába. A mágusok felszívódtak, és Leenát megint a tehetetlenség dühe árasztotta el. Legszívesebben szét verte volna az egész termet, csak hogy ez több okból nem lett volna jó ötlet. Először is ha rájuk ömlik a kupolás tető itt hallnak meg mind, másodszor már annak is örülhetett hogy járni tud, szinten minden erejét felhasználta már, és a levegő túlságosan dohos és áporodott volt számára. Ha csak arra gondolt egyen belőle azonnal émelyegni kezdett, és hányással küzdött. Ugyan akkor tisztában volt vele hogy a lehető leghamarabb enni kell valamit – ha más nem rendes ételt. Végül Nick és Nyolcas meggyőzte hogy induljanak.
- Semmi értelme Leena, azok már rég eltűntek. Gyere menjünk. – mondta Nick. Nyolcas Leena mellé lépett, ahogy Leena le nézett a pici kis emberre, és azonnal elöntötte a megkönnyebbülés. Olyan picinek és védtelennek tűnt, arra gondolt kész csoda hogy nem esett semmi baja. A fekete mágus kidőlten feküdt a földön hála Nick mérgének. Ahogy Leena mellé lépet azon tűnődött hogyan fogják felvinni. Nem volt gusztusa hozzá érni, de ekkor Nick lépett oda hozzá. Mintha kitalálta volna gondolatait, meg ragadta a férfi ruháját és húzni kezdte maga után a földön. Leena csak bámulta a jelentetett.
- Most meg mi van? Vagy te szeretnéd vinni? – kérdezte Nick és a férfit felé nyújtotta.
- Ja nem, nem – szabadkozott Leena.
- Arra megyünk amerre jöttünk? – kérdezte hirtelen Nyolcas, Leenának csak most tűnt fel hogy Ő már ott áll az egyetlen kijáratban.
- Hát nem vagyok biztos benne hogy a csúszdán feltudnánk vinni– jegyezte meg a negyedik mágus.
- Nick te merre jöttél? – kérdezte Leena.
- A sikátorokon keresztül, nem hosszabb mint amerről ti jöttetek. – válaszolta. A többiek beleegyezően bólintottak. Az valójában nem volt hosszú, de Leena egy örökké valóságnak tűnt. Úgy érzete a sikátor össze roppantja, a büdös levegőtől hányingere volt, és lábai is kezdték már elhagyni. Néhol meg megingott. Amikor végre valahára kimásztak a sikátorból úgy érezte újjá született, azonnal hatalmasat lélegzett kisebb légörvényt küldve ezzel a hasába. Ezután vette észre csak, hogy milyen piszkos, büdös és ápolatlan a külseje.
De nem csak ő volt így, valamint a Nick által a földön húzott ájult ember még jobban rájuk vonta a figyelmet. Az emberek jó formán egyenként bámulták meg őket, Leena kissé kényelmetlenül érezte magát, de aztán észre vette nem ő az egyetlen. Bár Nicket ez kifejezetten nem zavarta Nyolcas Leena mellé húzódva vonult. Leena is igyekezett minél jobban a közelében lenni.
A korházban sem volt más a helyzet, mindenki megbámulta őket. Amikor a megbízó meglátta – valamint megérezte a szagukat – nem tudta tökéletesen elrejteni az arcán átfutó grimaszt. Ettől függetlenül rettentő hálás volt.
- Nagyon köszönjük! – kezdte volna de Leena közbe szólt.
- Sajnos nem sikerült mind a hármat elfognunk, de így már nem lesz több eltűnés. Ne aggódjon a kicsik most már biztonságban lesznek.
- Ó értem – mondta kicsit elgondolkozva – és az a másik kettő, ők biztosan nem fognak vissza jönni? - kérdezte kissé aggódva.
- Nem. – felelte tömören és egyszerűen Nick. Leena kissé rosszallóan nézett rá, és enyhén megbökte Nick oldalát.
- Higgye el most már semmi gondja nem lesz! – mondta mosolyogva Leena. A férfi kissé kelletlenül de beadta derekát majd hívatott egy királyi rendtartót aki át vette Nicktől ernyedt „csomagját” A kórház igazgatója fejenként 65.000 gyémánttal fizetette ki őket, bár ezzel a pénzel se tudott Leena semmit kezdeni. Ment a többi mellé az erszénybe. Ahogy kifelé indultak a kórházból Leena gyomra egyre jobban görcsbe ugrott.
A benne lévő feszültség nőtt, már jó ideje - pontosabban fogalmazva mikor kifelé indultak – elkezdte mocorogott benne egy kérdés, csak épp nem tudta hogyan is tehetné fel Nicknek és Nyolcasnak. Majd az utolsó pillanatban mikor már a korház ajtaját is maguk mögött hagyták megszólalt.
- Egyébként… - kezdte kicsit elbizonytalanodva – nem tudom hogy ti most mit terveztek, de … - folytatta elpirulva – nincs kedvetek csatlakozni a Dragon Fanghez? – nyögte ki végül, de abban pillanatban mintha meg bánta volna hadarva újra kezdte – Persze ha már van klánotok nem muszáj én csak… - kezdett el mentegetőzni – csak gondoltam, máskor is mehetnénk együtt munkát vállalni – nézett Nyolcasra – meg hárman nagyobb munkákat is vállalhatnánk. – fordult Nickhez.

Amint a kopasz mágus nem mozdult Nyolcas idő fagyasztó mágiája miatt, megindult mindenki feléjük. Nick ért oda először és egy dühvel teli ütést mért a férfi tarkójára. Letelt az idő és abban a pillanatban a fickó ájultan, magatehetetlenül esett össze. Nick rákopott a férfi testére kifejezve az undorít, amit ezek műveltek az emberekkel.
- Rohadékok…
Leena eközben meg sem állva a másik kettő után futott, de esélytelen volt az ügy, mivel a két tag nyomtalanul felszívódott. Látszólag s lány nem tudott belenyugodni a történtekbe, mivel idegesen járt fel s alá a teremben a mágusokat keresve.
- Semmi értelme Leena, azok már rég eltűntek. Gyere, menjünk. – mondta Nick, mivel kezdte idegesíteni a lány járkálása. A kopasz férfi éledezni kezdett, de Nick azonnal a tarkójába rúgott a bakancsával. Egy lépéssel az arca elé lépett és leguggolt, majd a képébe lehelt egy bénító méreg felhőt. A férfi beszívta egy nagy részét, ami bejárta végül az egész testét. A méreg izombénító hatású volt. Ha túl sok kerül a szervezetébe, akkor a tüdeje és a szíve is leállhat, de Nick-et ezt kicsit se érdekelt.
Leena ekkor visszaért a keresésből, majd csatlakozott a csapat többi tagjához. Nick ekkor megfogta a kopasz mágus ruhájának a nyakát és maga után húzva megindult. Észrevette, hogy Leena furcsán bámulja.
- Most meg mi van? Vagy te szeretnéd vinni?
- Ja nem, nem .
- Arra megyünk amerre jöttünk? – kérdezte az apró kisember.
- Hát nem vagyok biztos benne, hogy a csúszdán feltudnánk vinni – szólt közbe a fegyvermágus.
- Nick te merre jöttél? –fordult Nick felé Leena.
- A sikátorokon keresztül, nem hosszabb, mint amerről ti jöttetek.
Mindenki rábólintott, majd Nick vezetésével visszamentek azon az útvonalon, amin jöttek. Visszafelé már sokkal gyorsabban tudtak haladni, hisz nem voltak illúziók, csapdák, csontvázak és persze akadályozó mágusok sem.
Végül gond nélkül elérték a létrát, ami az utcára vezetett. Leena felsietett rajta, aztán pedig Nyolcas is. Harmadiknak Nick ment, aki a fegyvermágus segítségével és némi szenvedés után sikeresen felvitte a fekete mágus testét. Ott aztán ledobta a porba és a biztonság kedvéért – és mert jól esett neki – belerúgott egy hatalmasat a férfi oldalába.
Nick hunyorogva körbenézett. Hamar megszokta a fényt, majd mélyeket szippantott a friss levegőből. Miután mindenki ki élte magát a szabadban, elindultak leadni a férfit és begyűjteni munkájuk gyümölcsét.
Nick továbbra is a ruhája nyakánál fogva húzta maga után a pasast. A csapat meglehetősen szokatlan képet alkotott az átlagos városiak szemében, akik ekkor az utcákon tartózkodtak és rendesen meg is bámulták szagos hőseinket.
Nick szabad kezét felemelve intett az embereknek.
- Nyugalom! Menjenek tovább! Nincs itt semmi látni való! Haladjanak a dolgukra!
Leena Nick-el ellentétben látszólag elég kényelmetlenül érezte magát. Nyolcas is hasonlóképpen volt, bár neki sem az arcáról sem pedig a szívveréséből nem lehetett erre következtetni. Egyedül csak a Leena-hoz való közelebb húzódása adott erre a következtetésre okot.
Néhány utca után el is érkeztek a kórházba, ahol aztán meg sem álltak a kórház igazgató irodájáig. Ott Nick ledobta a férfit a padlóra, majd minden további szó és kérdezés nélkül kényelembe helyezte magát egy párnázott fotelben, majd rágyújtott.
Az igazgató megtudva a sikerünket azonnal hálálkodásba kezdett, ám Leena még az elején félbeszakította.
- Sajnos nem sikerült mind a hármat elfognunk, de így már nem lesz több eltűnés. Ne aggódjon a kicsik most már biztonságban lesznek.
- Ó értem. És az a másik kettő, ők biztosan nem fognak vissza jönni? - kérdezte kissé aggódva.
- Nem – felelte Nick egyszerűen és tömören két slukk között. A következő pillanatban egy bökés érkezett az oldalába Leena-tól küldve, mire Nick felvont szemöldökkel nézett vissza rá.
- Higgye el most már semmi gondja nem lesz!
Az igazgató végül – némi belső győzködés után – visszament az asztalához és telelakrimát ragadva azonnal hívta a királyi rendfenntartókat. Rövidesen újra ki nyílt az ajtó és két katona lépett be rajta. Ketten két oldalról megragadták a földről és felráncigálták az ernyedt testet. Az igazgató idegesen mérte végig a testet.
- Életben van egyáltalán?
- Igen – válaszolta Nick, miközben kifújta a füstöt. Biztos volt benne, hisz teljesen tisztán hallotta a férfi szívverését.
A két katona ezután kivitte a fickót, majd becsukták maguk után az ajtót. Az igazgató leült a székére és kihúzott egy borítékot a fiókjából. Kinyitotta és előhúzott belőle egy köteg bankót.
- Ideje volt már… - morgott halkan Nick. Az igazgató meg se hallva ezt elkezdet számolni a pénzt, majd mikor meg volt vele kis bólintással jelezte magának, hogy annyi amennyinek kellene lennie. Négy egyenlő részre szétosztva letette az asztalra maga elé.
Mindenki odalépett és elvett egy csíkot. Nick elnyomta a cigijét, majd fölpattant a helyéről és elvett egy köteg pénzt. Átszámolta a 65.000 Gyémántot, aztán a zsebébe gyűrte a pénzt.
Ezzel végezve kiléptek az igazgató irodájának ajtaján és lementek a földszintre a kijárathoz, kivéve a fegyvermágust. Ő ugyanis valami oknál fogva nem tartott velük, hanem az igazgatóval bent maradt az irodában.
Lent kilépve a hatalmas üvegajtón Leena hirtelen megszólalt.
- Egyébként… - kezdte kicsit elbizonytalanodva – nem tudom hogy ti most mit terveztek, de … nincs kedvetek csatlakozni a Dragon Fanghez? – nyögte ki. Aztán hadarva előröl kezdte az egészet és magyarázkodásba ment át. - Persze ha már van klánotok nem muszáj én csak gondoltam, máskor is mehetnénk együtt munkát vállalni – nézett le Nyolcasra – meg hárman nagyobb munkákat is vállalhatnánk. – fordult végül Nick-hez, akit meglepetten ért a kérdés.
- Hát… - kezdte el, aztán a zsebébe nyúlt és elővett egy újabb szál cigit – nem is tudom…
Rágyújtott és mintha direkt húzna az időt beleszívott párat.
- Mi a jó ebben nekem?
Leena lázas magyarázkodásba kezdett holmi klántársakról meg barátokról és valamiféle egységről, de látva, hogy rossz helyen tapogatózik stratégiát váltott.
- És persze a klánok kapják meg elsőként a megbízásokat.
- Igazán? –kérdezett vissza immár érdeklődő hangon Nick.
- Persze. Rengeteg megbízás szokott érkezni a klánokba nap, mint nap, amik nagyon jól fizetnek.
Nick az állához emelte a bal kezét és dörzsölgetve gondolkozóba esett. Leena látta már a célvonalat épp ezért nem állt le az utolsó hajránál.
- A választékosságról nem is beszélve. Rengeteg munka közül választhatod ki a neked legszimpatikusabbat.
- Ez nem is hangzik olyan rosszul. Legyen. Belépek, de aztán nehogy megbánd, ha elhappolom előled az összes jól fizető megbízást.

A kombináció ismét sikeresnek bizonyult. Sikerült lefagyasztanom a gonosz embert és így a társaim odaérve letudták őt ütni. sajnálatos módon a többi azonban elmenekült és hiába próbálkoztunk volna, őket már nem is kaphattuk volna el. Kicsit csalódottan, kicsit idegesen, de végül úgy döntöttünk azzal akit legalább sikerült elkapni, visszamegyünk.
~Arra megyünk amerről jöttünk?~ kérdeztem kicsit bizonytalanul visszaemlékezve a sok szörnyűségre amit az ideút során kellett megtapasztalnunk. Nickolas vezetésével azonban egy kicsit más útvonalon indultunk azon a csatorna járaton amin ő jött utánunk. Gyorsan el is értük a felszínt, hisz most semmi sem állt az utunkba. A fegyvermágus fiú is velünk tartott, úgy vonszolta Nikcolas végig az utcán az eszméletlen kopasz férfit. sokan megbámultak minket de engem mégis az izgatott a legjobban, hogy Nikcolas milyen durván bánik szegény kopasszal. Lehet, hogy rossz ember de mégis rossz volt nézni ahogy Nickolas ráncigálja, belerúg és egyebek. De szerencsére nemsokára elérünk a kórházba. A történések számomra ekkor kicsit felgyorsultak. rengeteg furcsa gondolat és érzés kavargott bennem. Jöttek a hatóságok, átvették a bűnözőt és habár a maradékot nem kaptuk el az ügyet mégis lezártnak tekintik és a pénzjutalmat is megkapjuk, természetesen csak megharmadolva, de legalább az is valami. Miután kicsit lenyugszanak a dolgok Leena egy számomra nagyon meglepő kérdéssel áll elém és Nickolas elé. Meghívást intézett felénk a Dragon Fang-be. Nem tudtam pontosan mi az, de ahogy a szavaikból kivettem egy mágus céh lehetett az. Hallottam már ilyesmiről, sok ember gyűlik össze egy helyen és együtt dolgoznak. Leena elkezdte Nikcolast győzködni, ami közben bennem ismét sok minden kezdett el kavarogni. Mikor végül a fiút meggyőzte a lány és felém fordultak volna, már nem láthattak senkit sem ott ahol egy perce én álltam...

A nap kezdett lemenni a horizont mögé. Én a város melletti erdőbe totyogtam éppen be, egy dombra felkapaszkodva. A tetején megálltam és a város felé nézve leültem. Nem tudom mi ütött belém, de mikor Leena feltette a kérdést és szinte azonnal sarkon fordultam, megmarkolva a pénzem valamint a botom és elfutottam. egész mostanáig meg sem álltam. A város felett időzött a tekintetem miközben végig gondoltam a mai napomat. Megismertem két új embert, közelről, most elsőnek a Doktor óta. Mégis miket gondolok? Közelről? Hisz semmit sem tudok róluk... de mégis együtt harcoltunk... harcoltunk? Ugyan én csak szerencsétlenkedtem, nem vagyok jó semmire sem harcra meg pláne! De ők ketten olyan erősek! Vajon milyen mágiát használtak? Lehet, hogy sosem tudom meg...
Felálltam leporoltam a kabátkámat és megfordulva az erőbe indultam. Lelki szemeim előtt pedig ott lebegett Leena arca, amit úgy hiszem sosem fogok elfelejteni. Ő különösen érdekes érzelmeket keltett bennem...