Magánküldetés: Rivaldafény

//System Danger: Nem vállalom a felelősséget Oni (a démoni lélek bennem) utána!!! >.>//

VÉGRE! Végre megérkeztem a Quatro Cerberus-hoz, amiről Ukaro-sensei beszélt. Néhány percnyi keresgélés után végre megtaláltam a klán bázisát és a lélegzetem is elakadt, mikor megláttam azt a hatalmas épületet, melyben csak úgy nyüzsögtek az emberek.
-Mekkora nagy egy ház...- suttogtam, majd egy idétlen nevetés hallottam magamból.
~Nyeheheehheehe...Ahol ekkora ház van, biztos van néhány dögös csajszi!~ dörzsölgette kezeit, mint aki épp most forral valamilyen piszkosul perverz tervet.
~Könyörgöm, ne kezd megint! Egész úton a te őrült terveidet hallgattam, hogyan akarsz rámozdulni az első lányra...Kérlek...Ez zavarba ejtő!~ mondtam neki, és egy csöppet elvörösödtem.
~Látszik, hogy még gyerek vagy...~ mondta egy sajnálkozó sóhajjal, majd úgy tűnt, visszavonult...egy kis időre.
Én is sóhajtottam egyet és nem is tudom elképzelni, milyen lesz a jövőm ezzel a perverz démonnal. Lassú léptekkel indultam az óriási bejárat felé, ahol a klántagok ki-be járkáltak, miközben vidáman beszélgettek vagy épp vitatkoztak. Ám mikor engem megláttak, csönd telepedett le, mintha valami kísértet lennék, bár szerintem sem megnyerő, ha egy barna utazókabátos, fejtetőig betekert srác jelenik meg. Egy idő utána kezdtem kellemetlenül érezni magam és egyre több izzadságcsepp jelent meg az arcomon.
~Csak higgadtan, menj előre ahhoz a pulthoz...~ mondta komolyan. ~Ott láttam egy dögös csajszit! Nyehehehehe!~ kuncogott újra Oni.
Mit sem törődve a többiekkel, akik árgus szemekkel figyeltek, a pulthoz sétáltam s ezalatt újra elkezdtek beszélgetni a klán tagjai, mintha ott sem lennék.
-Jó napot, miben segíthetek?- kérdezte a lány, aki épp a pultnál írogatott valamit.
-Hello! Én a Mester keresném...fontos ügyben...- mondtam, miközben körbenéztem.
-Öhm...Sajnálom, de a Mester egyelőre nincs itt, de estefele már biztosan itt lesz.- közölte velem.
-Óh, értem...- törtem le.
Annyit utaztam, erre meg pont el kellett menni, bár az a 15 napos út a sivatagban semmi ehhez a néhány órához ebben a kellemes környezetben.
-Jól sejtem, hogy csatlakozni szeretne?- mosolyodott el a lány.
-Hát...azt hiszem, igen...- mondtam bizonytalanul.
-Ha nincs semmi dolga, nyugodtan vállalhat egy küldetést! Látja ott az a táblát?- majd egy hirdetésekkel teli táblára mutatott, ahol egy-két ember nézelődött. -Válasszon valami gyengébbet kezdésnek és ha sikerül, pénzjutalmat kap! -ajánlotta a lány.
-É-értem...Azt hiszem, megpróbálom...Köszönöm!- búcsúztam el a lánytól és indultam is a táblához.
Minden féle küldetés volt a táblára kirakva, egy falu megvédésétől egészen a kismacska mentésig bármi. Nem akartam túlságosan nehezet, de óvodásoknak valót sem, így hát került a tekintetem egy hirdetésre, méghozzá testőrnek kellenem lennem egy délutánra, majd megpillantottam a lányról egy képet és lassan vörösödni kezdett az arcom.
~FŐNYEREMÉNY! Nem csak 150.000 gyémántot szerzünk, de még egy dögös csajszival is lehetünk egy TENGERPARTON! Ilyen esélyt nem hagyhatunk ki!~ vigyorodott el a démon.
Néhány percig az orrvérzéshez közeli állapotomban küszködtem, majd végül egy határozott mozdulattal letéptem a hirdetést és elindultam a kijárathoz.
~Ohóó...Csak nem megtetszett a lány?~ gúnyolódott Oni.
~S-SEMMI ILYESMIRE NEM GONDOLTAM!~ dadogtam zavarodottan magamban.~ Csak az a 150.000 gyémánt jól jönne.......................Meg azért jól is néz ki....~ tettem még hozzá, mire a gonosz lélek kuncogni kezdett.

×××

Egy olyan fél óra elteltével már a vonaton ültem és mosolyogva bámultam ki az ablakon. Bár spórolni akartam a pénzemmel, nem sokára úgy is bővülni fog, persze ehhez teljesítenem is kell. Beletelt egy-két órába mire elértünk Akane Resort-hoz, de addig legalább kényelmesen aludtam egyet. Mikor felébredtem, már majdnem a vonatmegállónál voltunk, mikor kinyitottam az ablakot és kellemes, tengeri illat csapta meg az orromat.
-Milyen gyönyörű hely...- gondolkodtam hangosan.
A vonat olyan 5 perc után nyikorogni kezdett, majd sípolást hallottam, ami azt jelentette, végre megérkeztem. Mikor kiszálltam a vonatból, az elején nagy tömeg volt, de az is hamarosan feloszlott. Arra gondoltam, hogy még sohasem láttam a tengert, mert ezidáig csak a sivatagban éltem. Szerencsére út közben volt időm átöltözni, ami abból állt, hogy levettem a poros kabátomat és felvettem egy új göncöt, amit még a Quatro Cerberus előtt vettem. Tulajdonképpen egy szürkés póló, amin egy vigyorgó száj van, a nadrágom pedig a szokásos fekete farmer. Nem akartam megint a figyelem középpontjában lenni. Miután besétáltam a pályaudvarra, elkezdtem keresgélni valamilyen utazó eszköz után, amivel a küldetésem helyszínéhez juthatok.

//Remélem megfelel >.>//

Ahogy hazaértem Oshibana-ban tett, kis kiruccanásom után, pár napot otthon töltöttem, az albérletben, amit Kaito és én együtt béreltünk. DE mivel már a pénzem fogyóban volt és Kaito is gyakran mondogatta, hogy idegesítő, hogy folyton otthon vagyok, úgy döntöttem bemegyek a klánházba és választok egy küldetést. Bent szokás szerint megint bunyó volt, de engem ez most valahogy nem izgatott. ~Hú...tényleg nagyon ellustultam, ha már bunyózni sincs kedvem.~ Gondoltam magamban, miközben lassan odasétáltam a táblához, melyen a különböző küldetések vannak kirakva, de nem volt rajta túl sok és igazából egyik sem nyerte el a tetszésemet, így kicsit szomorúan odakullogtam, a pulthoz, majd leültem és kértem egy pohár narancslevet.
- Nem találtál magadnak küldetést? - Kérdezte a pultos lány miközben átnyújtotta, a rendelésemet.
- Sajnos nem. Nincs túl nagy választék. - Válaszoltam neki és belekortyoltam italomba.
- Igazából most akartam kirakni az új küldetéseket, csak még nem volt rá időm. Milyen küldetésre gondoltál? - Felcsillantak a szemeim és nagy hévvel kezdtem neki magyarázni, hogy milyet szeretnék.
- Hát...nem kell, hogy túl nehéz legyen, mivel ez lesz az első küldetésem és jó lenne, ha víz közelben lenne, mivel ott jobban ki tudom használni, a képességeimet. - Miután elmondtam minden óhajomat, keresgélt kicsit egy nagy papírtömegben majd megállta az egyiknél és rövidebb olvasás után felém nyújtotta.
- Ehhez mit szólsz?
- Tökéletes... - Mondtam miután gyorsan átfutottam. ~Hmm...nem kevés összeg, napos tengerpart és csak egy sima testőrmunka és akit meg kell védeni... Misora? Mekkora mákom van.~ Futott át az agyamon, majd köszönetet mondtam a segítségért és villámgyorsan hazamentem, hogy összepakoljak pár holmit ami jól jöhet a küldetés során. ~ Lássuk csak...fürdőgatya, naptej, napszemüveg...azt hiszem minden megvan.~ Gondoltam mosolyogva miközben, hátamra kaptam tatyómat és indultam a küldetésem helyszíne fel, ahová pár óra múlva meg is érkeztem, egy nyugodt, eseménytelen utazás után. De a látvány ami ott fogadott a parton leírhatatlan volt és mivel kicsit korábban érkeztem, úgy gondoltam csatlakozom a stranolókhoz.

(ez a látvány fogadott.) https://www.youtube.com/watch?v=Y5q2qVr0Ye0

-Áhhh, na végre!
Már nagyon idegesített az ágyban fekvés, így meglehetősen nagy örömmel fogadtam gyógyulttá nyilvánításomat, bár a hátam még meg-megreccsent egy-egy alkalommal. Végre alaposabban megnézhettem a céhet, nem csak a plafont. Gyönyörű az egész, még soha életemben nem láttam ilyen szépet! Már többször is próbáltam elképzelni, vajon milyen lehet, de úgy tűnik, hogy alábecsültem. Akkora a nyüzsgés, mint szüret idején, ha nem nagyobb.
Úgy tűnik beijedtem. Ez valami elképesztően sok ember, mégis hogy lehet itt ennyi?!? Kitennének egy fél falut!
Csak nyugalom, nyugalom. Ez csak egy csomó ember, nem is ismernek, nem várnak el tőlem semmit. Remegő lábakkal, de szép lassan megindulok lefele a lépcsőn, te jó ég, mért engem néznek ezek?
Lenn vagyok már, légyszi forduljatok el, könyörgöm!
-Hogy vagy?
Jézusom ez meg honnan...ja balról...huh. Talán le kéne higgadnom. -Jól.
-Nem akarsz reggelizni velem?
Reggelizniii? És mért vele? ÉS mik ezek a csillogó szemek? Mi van itt az emberekkel?
-Ööö,köszönöm nem, már ettem.
Etteeeem?!? Hogy a fenébe ettem volna? Gyorsan el kell tűnnöm, mielőtt még több hülyeséget mondok, irány a sarok!
Áááá, most meg faképnél hagytam, minden ok nélkül. Kéne egy jó ok, gyorsan gyorsan körbenézés.
-Asztalok, pult, falikárpit, gőzölgő leves, küldetéstábla, egy összekarmolt tapéta...
Álljunk csak meg, küldetéstábla! Ezaz ezaz ezaz! Nincs is messze, hahá! Meg is van! Az a valami a szélén jó lesz, úgyis közel van. Most pedig ki az épületből, amilyen gyorsan csak lehet!
-Hogy fér el ennyi ember egy helyen?!? Ezek őrültem, nem hallottak még a magánszféráról? Az egész város dugig van velük!
A lehető leggyorsabban felkerestem a legközelebb eső sikátort, ahol végre egy kis nyugalomra leltem. Talán ideje lenne megnézni a küldetésemet.
-Ez egy összeesküvés ellenem! Népszerű fürdőzőhely? Testőrködés? Emberekhez való közelség?
Azt hiszen elég gáz lenne visszavinni. Kellene keresni valami alkalmas szállítóeszközt.
Habár sok itt az ember, legalább készségesek. Hamar megtudtam, hogy az úgynevezett vonattal kéne eljutnom Akane Resort-ba. Kimentem az állomásra, és egy kalapot viselő embertől megvettem a jegyet. -Minek neki kalap, nem is áll a tűző napon? Na nem baj, de mi a csuda ez a vonat? Hatalmas fémdarabok összekapcsolva. Hol kell itt elhelyezkedni? Beléptem, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy az emberek kis fülkékbe ülnek, veszélyesen közel egymáshoz. Na ne, ezt megoldom valahogy máshogy. Fönn a tetején van egy rendkívül alkalmasnak tűnő fekete rúd, szerintem megteszi. Először jól átölelem, aztán egy kis homokmágia és nem lesz semmi gond. Egy sajnos mégis lett, rögtön indulás előtt, ez a vacak ugyanis iszonyat hangos. Meg aztán gyors is, de ez szerintem csodálatos élmény. Csak az a fránya sípolás ne lenne!
Zúgó füllel érkeztem meg, ami csak legalább öt percnyi fejrázás után múlt el. Ez mindeddig elvonta figyelmemet a környezetről, most azonban visszatérhettem eredeti problémámhoz:
-Miért van itt ennyi ember?!?

//Noah: Best summer AMV eveeeeeeer!!!! xD//

Egy újabb fél óra keresgélés után már-már azt hittem, hogy nem találom az utat a tengerpart egy bizonyos szakaszára, de csak meglett. Mikor megérkeztem, mosolyogva néztem végig a környéken, majd rápillantottam az órámra.
~Még van egy kis időm...talán pihenek egyet, úgy is sokat utaztam már.~ mondtam magamban.
Egy kisebb büfé mellé leraktam a cuccomat és a botomat, gyorsan levettem a ruháimat és csak egy hosszabb szörfnadrággal tértem vissza.
-Egész kellemes...Még jó, hogy a pályaudvaron megvettem ezt a fürdőnadrágot.- mosolyodtam el, majd kisétáltam a part közepére és újból körbenéztem
Láttam jó néhány turistát, egy-két szörfözőt, de tekintetemet leginkább a bikinis lányokra szegeztem. Látni, ahogy épp ugranak föl és erőteljes ütéssel visszaütik az ellenfél területére, miközben a mellek a mangába illő "booooooing" hanggal pattognak egyet.
~Nyeeeeeehehehehe~ kuncogott Oni.
Szinte már rákvörös tekintettel néztem őket s már egy kis vércsík is kifolyt az orromból, ám ekkor úgy döntöttem, jobb, ha nem csorgatom túl sokáig a nyálamat, nagyon feltűnő lehet. A másik irányba fordultam és ezúttal a végtelennek tűnő kéken csillogó vizet bámultam gyermeki szemekkel. Mivel életem eddig részét csak a sivatagban, csak az oázisokban láttam nagyobb mennyiségű vizet, de ekkorát még elképzelni sem tudtam. Egy kicsit elkezdtem pancsolni a vízzel, bár nekem túlságosan is furcsa volt. Egy kis mágia segítségével elkezdtem köröket rajzolni a homokban és a homokszemcsék, mintha mágnes volnék, követni kezdték az ujjam hegyét, sőt még akkor is, mikor a levegőbe emeltem. Néhány percig elszórakoztam magammal, mikor megláttam egy szép homokbuckát és arra gondoltam, hogy megpróbálhatnám valamivé átalakítani. Gyorsan előre léptem és két kezemet előre emeltem, majd elkezdtem szépen lassan formálni a homokszemcséket, és olyan 3 perc múlva készen is lett. Tulajdonképpen valamilyen chibi akart lenni, bár magam sem tudom, miért pont ezt alakítottam ki, ám ekkor hirtelen megsüllyedt a szobor és szinte reflexszerűen rohantam oda, mikor valamilyen nyöszörgő hangot hallok a szobor...alól? (ez te volnál Ovan >.<)
-Ugye...Ugye nem volt senki alatta?!- tettem fel magamnak a kérdést.
Már épp segíteni akartam, mikor észrevettem az árnyékomból, hogy kb 3 óra van és a fejemhez kaptam.
-Ha elkések, biztosan kikapok!- ijedtem meg, bár még a klánhoz sem tartozom.
Gyorsan elszaladtam a cuccomért, felöltöztem és ahogy bírta a két lábam, rohantam a kaszinó felé. Ám mikor már a sarkon voltam, fékeztem egyet s mintha mi sem történt volna higgadtan és menően odasétáltam a bejárathoz.
~Huh, asszem ideértem...~ könnyebbültem meg.
~Majd szólj, ha jön a dögös csajszi! Addig szunyókálok egyet...~ közölte, majd jelenléte eltűnt.
Bár fogalmam sem volt, hogy képes szunyókálni a testemben, legalább volt egy kis nyugtom. Már csak a célszeméllyel kell találkoznom és onnantól kezdve már csak vigyáznom kell rá estig és kész. Gyerekjáték lesz...remélem...

Miután elhatároztam, hogy csatlakozok a strandolókhoz, gyorsan ledobtam a cuccom, közel a vízhez és mivel alapból fürdőgatya volt rajtam, csak levettem a pólóm és mártóztam egyet. Később béreltem egy szörfdeszkát és régi szörftudásomat leporolva vízre szálltam. Nem tudom, mennyi időt tölthettem a vízben, de olyan dél körül kimásztam a partra, a deszkámat beleszúrtam a homokba és lefeküdtem a törölközőmre napozni. Még igazán meg sem száradtam, mikor valaki eltakarta a napot és miután felültem, láttam, hogy egy csinos lány az.
- Bocsi a zavarásért, szörfös fiú. - Mondta angyali mosollyal. -Nincs kedved velünk röplabdázni egy kicsit?. - Kérdezte, majd rámutatott egy csapat, hasonlóan gyönyörű lányra.
- De. Nagyon szívesen csatlakozom. -Mondtam majd nyálcsorgatva elindultam a szép hölgy társaságában, a pálya és persze a többi lány felé. ~ Mekkora mázlista vagyok.~ Gondoltam magamban vigyorogva, miközben a lányokat néztem, ahogy ugráltak a labda után. Egy kis ideig játszottunk, majd megkérdezték nincs e kedvem elmenni velük és kipróbálni a hullámvasutat, később pedig a kaszinót. Természetesen beleegyeztem és miután vissza vittem a deszkát oda ahonnan béreltem és magamra kaptam egy pólót indultunk is a hullámvasúthoz. Hatalmas sor volt és egy fél óráig tartott, amíg mi is sorra kerültünk, de hamar elrepült ez az idő mert közben jókat beszélgettem az öt lánnyal. Ez a hullámvasút megérte a sorban állást, hihetetlen gyors volt, néha már azt hittem, hogy elhagytam a hajamat, de ami még jobb volt, hogy a mellettem lévő lány, végig a kezemet szorította közbe és miután leszálltunk, sem engedte el a kezemet. Így mentünk át a kaszinóba, ahol először a kockázással próbálkoztam, de ebből csak annyi lett, hogy elvesztettem, a pénzem felét, viszont később, mikor átmentem rulettezni, ott megdupláztam megmaradt pénzemet, szóval ugyan annyival hagytam el a kaszinót, mint amennyivel bementem. Három óra előtt tíz perccel, miután megbeszéltem a lányokkal, hogy holnap is találkozzunk a parton a pályánál, indultam is a kaszinó elé, hogy találkozzam megbízómmal. ~ Imádom ezt a megbízást.~ Gondoltam mosolyogva, miközben kiléptem a kaszinó, hatalmas ajtaján.

Ez a város, ha egyáltalán lehetséges, még több embert tárolt, mint az előző. Ez valószínűleg azoknak a hatalmas, színes épületeknek köszönhető. Az emberek többsége azonban nem erre, hanem az ellenkező irányba megy. Lehet hogy nem vagyok emberbarát, de ezt meg kell néznem magamnak.
Rengeteg sok homok a város szélén, de ami a legmeglepőbb az az elképesztően sok, látszólag végtelen mennyiségű víz. Soha életemben nem láttam még ennyit. Az emberek pedig alsóneműben ugrálnak. Nem nem ez mégse az, csak hasonló. Öt perc lassú vánszorgás és orrvérzés közeli állapot után belesétáltam a vízbe. Közben mindenki engem néz. Most mi van, attól hogy ti így öltöztök én még nem fogok.
-Ááááá, ez mar!
De tényleg, valami baj van a vízzel. Ez nem normális. Itt nem maradok.
Gyorsan kimentem a napra, ahol fel kellett fedeznem, hogy ez a víz ellopta a színt a ruhámtól. Aha, akkor ezért viselnek ilyen kevés ruhát. Kisebb a kár.
Ezek pedig még mindig engem néznek. Ideje lenne egy jó búvóhely kialakításának:
-Sand magic!
Egy kis kényelmes mélyedés, fölé kupola, és senki se fog tudni arról, hogy itt vagyok.
-Tökéletes. Ideje egy kis alvásnak. Zzzzzzz...
Csak pár órája aludhattam, mikor egyszer csak feltűnt, hogy valaki mozgatja felettem a homokot. Saját mágiámmal próbáltam visszatartani, de illető simán felülmúlt engem. Magamhoz térni se volt időm, a homok egyszer csak rám zuhant. Semmi bajom sincs azzal, ha tiszta homok vagyok, de illene szépen megjelennem a megbízó előtt. Ez bosszúért kiált.
-Sand bullet!
Csak utólag nézem meg, ki is egyáltalán a célpont. Egy fehér hajú, sebhelyes arcú kis kölyök. Ennek lenne nagyobb ereje nálam?
Megpróbálom megállítani a golyókat, de csak lelassítanom sikerül őket. Szerencsére a kölyök már elfutott. Úgy tűnik ezt sikerült megúsznom. De mi van ha valaki látta, hogy támadok? Én hülye, mért nem gondoltam át mit teszek? Jobb lenne gyorsan elhúzni a csíkot.
Így aztán lihegve, elszíntelenedett ruhával, homokosan érkezem meg a találkozó helyére, ami a legnagyobb épület, az úgynevezett kaszinó előtt van.
-Ennyit a jó benyomásról.

Mikor kiléptem a kaszinóból, kicsit odébb mentem az ajtótól, majd még mindig a délután hatása alatt állva vigyorogva vártam, megbízómat. Még csak nemrég álltam ott, mikor egy ősz hajú, korombeli srác lépett oda mellém és az igaz, hogy a srác nem tűnt első ránézésre túl erősnek, de volt valami az aurájában...valami ami nekem nagyon nem tettszett. Igazából, olyan volt mintha nem is egy, hanem két aura lengné körül. ~ Erre a srácra nem árt majd figyelni. ~ Gondoltam, majd láttam, hogy egy másik srác is felénk tart, akinek tiszta homok a ruhája. ~ Hát öreg...ez van ha túl sok ruha van rajtad a parton. Kicsit homokos leszel. ~ Gondoltam magamban vigyorogva, de gondolatmenetemet egy fura, rókaképű fazon törte meg, aki elhagyta valahol a haja egy részét.
- Késtek. - Mondta hidegen és ridegen, amire én felkaptam a fejem.
~ De hát azon az órán még csak 14:59 van. Ráadásul te is csak most értél ide viaszfejű.~ Gondoltam magamban és épp szóvá is akartam tenni, mikor az ősz hajú srác felhozta neki, erre az öreg leszúrt minket.
- Nem érdekel a szánalmas kifogása! Nem azért fogadtuk fel magukat, hogy egyszer majd betoppannak, ha épp kedvük szottyan! Három órától már a kisasszonyra kéne vigyázniuk! - Amint rendesen kiordította magát, újra higgadtan beszélt és elmondta ugyanazt ami a felhíváson is állt, majd követtük Misora szobája felé.
~ Misora...ha csak rágondolok csorog a nyálam.~ - Gondoltam, de gondolatmenetemet ismét megzavarták.
-Üdv! Taro Zoom vagyok!- Mutatkozott be az ősz hajú srác. -Figyeljetek, tényleg olyan nagy szám, ha valaki bekerül abba az újságba?
-Hát veled mi történt? - Intézte ezt a kérést csak a másik sráchoz.
De mivel a másik srác nem válaszolt Taronak egyhamar és ő sem tűn túl tájékozottnak ebben a témában, én válaszoltam az első kérdésére.
- Hali. Én Noah vagyok. Egyébként, nem kis dolog benne lenni a Heti Varázslóban... de ha nem is lenne nagy dolog, akkor is Misora az egyik legjobb csaj, az egész Királyságban. Nem láttad a képét a felhíváson? - Mondtam neki, majd úgy tűnt, hogy elgondolkodik egy kicsit a válaszomon.
- A kis barátunkat pedig, szerintem valaki gonoszul betemette a homokba...csak az a gáz, hogy túl sok ruha volt rajta. - Mondtam mosolyogva, majd lesöpörtem a hallgatag srác válláról egy kis homokot.
- Hé. ööö...rókapofi. Messze van még a hölgyemény szobája? - Kérdeztem morcos kedvű vezetőnket, a kérdésemen pedig a két mellettem haladó fiú jót röhögött.
- Ezt a kérdést válaszra sem méltatom. - Mondta, még mindig elég higgadtan.
~ Úgy tűnik nemigazán loptam magam a szívébe. Lehet, hogy inkább macinak, vagy Bruminak kéne hívnom? Folyton csak morog ~ Gondoltam magamban, miközben tovább mentem az érdekes frizurájú úr után, Misora szobája felé.

Utam során a nap megszárított, így aztán komplett homokfelhőt hagyva magam után érkeztem meg a helyszínre, ahol már másik két ember várakozott. Az egyik a homokomlasztós, elképesztő erővel rendelkező srác, a másik pedig tipikusan az, akit szívtiprónak hívnak.
Amint odaértem, egy szigorú tekintetű úr lépett ki a kaszinóból vajmi kevés hajjal. Ej-ej, így hamar napszúrást fog kapni. Még lihegni se hagy időt, azonnal belém fojtja a szót.
-Késtek.
Órám hiányában megtanultam percre pontosan megmondani a nap állásából az időt, ráadásul még az egyik fára akasztott óra is engem igazol. Úgy tűnik némely leendő társam is ezen a véleményen van, de az öreg nem hagyja magát:
- Nem érdekel a szánalmas kifogása! Nem azért fogadtuk fel magukat, hogy egyszer majd betoppannak, ha épp kedvük szottyan! Három órától már a kisasszonyra kéne vigyázniuk!
Miután sikeresen belefojtotta a szót a szerencsétlenbe, szóról-szóra elismételte ami küldetés papírján állt, majd kijelentette, hogy kövessük Misora szobájába.
Egyikünknek se volt kedve ellenkezni, fület-farkat behúzva követtük. Eközben alaposan megszemléltem az épületet. Minden anyag olyan furcsa, nem kő vagy esetleg fa, hanem minden esetben valami vékony, a lehető legtöbb színben, néha még furcsa csillogással is. Gondolatmenetemet a fehér hajú szakította meg:
-Üdv! Taro Zoom vagyok! Figyeljetek, tényleg olyan nagy szám, ha valaki bekerül abba az újságba?
Tehát Taro... jó lesz megjegyezni. Ami az újságot illeti, az talán engem is érdekelne. Gondoltam egy kézfogással üdvözlöm, de mivel az öreg így is dühös volt rám a szálloda elhomokosításáért, ezért inkább elvetettem az ötletet és csak biccentettem amit ő valószínűleg nem vett észre.
-Hát veled mi történt?
Rám omlasztottad az üregemet, az történt! Most komolyan, mit mondjak neki? Kéne egy jó magyarázat.
- Hali. Én Noah vagyok. Egyébként, nem kis dolog benne lenni a Heti Varázslóban... de ha nem is lenne nagy dolog, akkor is Misora az egyik legjobb csaj, az egész Királyságban. Nem láttad a képét a felhíváson?
Feltevésem igaznak bizonyult. Ez a Noah valóban tipikus szívtipró.
- A kis barátunkat pedig, szerintem valaki gonoszul betemette a homokba...csak az a gáz, hogy túl sok ruha volt rajta.
És ráadásul jól is forog a nyelve. Jól néz ki és esze is van. Kezdem irigyelni.
- Hé. ööö...rókapofi. Messze van még a hölgyemény szobája?
Azta, van ám benne kurázsi! Meg se rezzen az öreg válaszától! Határozottan kedvelem a kölyköt.
A séta további része csendesen telt, kivéve persze azt, hogy az öreg állandóan dörmögött nem létező bajusza alatt.
Az ajtó előtt még egyszer figyelmeztetett bennünket:
-Most pedig gondoljanak legszörnyűbb rémálmaikra. TÍZSZER OLYAN SZÖRNYŰ DOLOG FOG TÖRTÉNNI MAGUKKAL, AKÁR AZ ELSŐ ROSSZ MOZDULATRA IS!
Mindannyiunk szájából egy egyetértő -Igenis uram! hangzott el.

Hamar megérkeztünk, a lány szobája elé, aztán Rókapofi bekopogott az ajtón.
-Elkészült már, Misora?
- Persze Marco, bejöhet. - Szólt bentről egy csodás, bársonyos hang, majd a menedzser kitárta előttünk a kétszárnyas ajtót, majd odébb állt, hogy a lány szemügyre vehessen minket. Mikor megláttam nem hittem a szememnek, a lány nem is hasonlított a képeken lévő szépségre... sokkal gyönyörűbb volt annál. A lány egy világoskék, egyrészes, csíkos ruhát viselt, hozzá illő kalappal és egy angyali mosollyal. Ahogy ránk nézett azt hittem elolvadok, és úgy kellesz összekaparni a padlóról, de ezt az érzésemet csak tovább fokozta, mikor ismét meghallottam bársonyos hangját.
- Ők lennének a kedves fiatal mágusok, akik vigyázni fognak rám?
-Igen, valahogy úgy, bár én nem ezeket a jelzőket használtam volna. - Tette hozzá Brumi, majd eléggé szúrós tekintettel nézett végig rajtunk, főleg rajtam akadt meg a szeme egy ideig.
- Remek! Akkor akár indulhatunk is! - Mondta ujjongva ez az angyali teremtés, és egy kis táskát kapott fel a vállára, ami remekül illet, ruhájához. A kopaszodó menedzser pedig intett nekünk, hogy vigyük Misore többi cuccát és miközben felvettem a napernyőt a földről, láttam amint Rókapofi egy mutatott valamit és könnyedén leolvasható volt a szájáról amit mondott : -Figyelni foglak. Ezután nyeltem egy nagyot, majd mentem is a bájos hölgy után a part felé.
Miután kiértünk a partra, Misore gyönyörű, kék szemeivel a tenger bámulta, én pedig őt csodáltam, amíg meg nem zavartak ebben.
-Szóval... ha már így összejöttünk, jó ha tudjuk egymást mágiáját, hogy tudjunk kombinálni őket.. - Mondta az ősz hajú srác a fura aurákkal, mejek közül olyan érésem volt, hogy az erősebb valahogy, mintha el lenne nyomva.
-Én homok mágiát használok, szóval előnybe vagyok, amíg a parton vagyunk.- Osztotta meg velünk, majd várt.
- Melyik klánhoz tartozol? - Kérdeztem tőle mosolyogva és barátságosan, de erre a kérdésre lefagyott.
-Öhm...izé...tulajdonképp nem
vagyok ragja egyik klánnak sem...egyelőre!...De szeretnék a Quatro
Cerberus-hoz csatlakozni, csak a Mester nem volt... -Magyarázkodott, kicsit zavartan, én pedig nevettem egyet, majd egy bátorító mosollyal odaléptem hozzá.
- Ugyan ne aggódj, biztosan felvesznek. - Mondtam bátorítóan és összeborzoltam ősz fürtjeit, de ez nemvárt eredménnyel járt. A srác hirtelen elkezdte szorongatni jobb kezével, a balján lévő karkötőt, és eközben vörös csíkok jelentek meg a hajában és éreztem, hogy a másik, félelmetesen erős aura eltépve láncait, átveszi a hatalmat a srácon. A szemeiből sugárzott a gyilkolásvágy és jobb kezével megragadta, az enyémet ami a fején volt, majd erősen megszorította.
-Ha még egyszer hozzám érsz...Halott vagy... - Mondta, de én ezen csak elmosolyodtam. ~ Végre történik valami érdekes. ~ Gondoltam magamban, miközben tovább mosolyogtam, mire ellökte magától a kezemet és mikor már arra vártam, mikor támad és én mikor üthetek, megpillantotta Misorát a vállam felett és odarohant hozzá. ~ Nemáááár... csak így faképnél hagysz? Mi lesz a harccal? ~ Gondoltam elkeseredetten.
-Hali kislány! Taro vagyok, de szólíthatsz Oni-nak... - Lépett oda meglepő magabiztossággal, amit ki sem néztem volna belőle, majd hirtelen eltűnt az egész.
-M-mi történt?-Izé, bocsánat! Nem akartam semmit! - Mondta, majd visszacsoszogott hozzánk.
-U-ugyan, semmi gond! - Mondta zavarodottan a szépséges Misore.
~ Ember...ez kész. Pedig már azt hittem, hogy van vér a pucájában. Na de se baj, ha te nem akkor én.~ Gondoltam magamban majd odamentem a még mindig porzó másik sráchoz.
- Nem beszélgetnél egy kicsit Taro-val? Szerintem, most ráférne egy kis beszélgetés. - Mondtam mosolyogva, majd folytattam. - Én is mindjárt megyek, csak előbb megkérdem Miorát, hogy mik a tervei a mai napra. A srác bólintott, majd elindult Taro felé, én pedig Misore felé vettem az irányt.
Egy gyors bemutatkozás után, kellemesen elbeszélgettün. Beszélgettünk a tengerről, amiről ugye volt témám bőven, de mégsem nagyon fárasztottam ezzel, inkább róla szerettem volna többet megtudni. Mesélt a családjáról és arról, hogy ha Rókapofi nem lenne mellette, akkor nem is tudná mihez kezdjen. Elmondta, hogy a fickó igazából nagyon aranyos és kedves és hogy még a széltől is óvja őt. Ezekután én beavattam abba, hogy milyen becenevet találtam ki neki.
-Rókapofi? Most, hogy így mondod...van benne valami. - Mondta majd elnevette magát.
- Ugye? -Kérdeztem, majd csatlakoztam hozzá a nevetésben. Még beszélgettünk és nevetgéltünk egy darabig, majd megkérdeztem, hogy mik is a tervek a délutánra, majd elnézését kértem és a többiekhez mentem. Mikor odaértem eszembe jutott egy fontos dolog, amit elfelejtettem. Odaléptem, a Taro mellett álló fiúhoz és kérdeztem tőle.
- Bocsáss meg...bunkó vagyok. Be sem mutatkoztunk rendesen. Mivel már egyszer bemutatkoztam, gondolom tudod, hogy Noah vagyok. De téged hogy hívnak? - Kérdeztem tőle mosolyogva, majd a kezemet nyújtottam, amit ő agy kis idő után el is fogadott, majd bemutatkozott. A bemutatkozás után, pedig közöltem velük, mik is Misaro tervei a ma délutánra.

Ezután a fenyegetés után megenyhül az öreg arca, és kedvesen bekopogott az ajtón.
-Elkészült már, Misora?
Nem is hittem volna, hogy képes ilyen hangra.
- Persze Marco, bejöhet
Szép lassan kinyílik az ajtó, mögötte pedig olyan kerek szemekkel, olyan ártatlan tekintettel néz ránk Misora, hogy az már fáj. Ruhájának mintha ő maga lett volna az öntőformája, annyira tökéletesen rásimul. Emellé visel még egy széles karimájú kalapot, tehát ő biztos nem kap napszúrást.
- Ők lennének a kedves fiatal mágusok, akik vigyázni fognak rám?
Nem vagyok se fiatal, se kedves, de azért ez jólesett.
-Igen, valahogy úgy, bár én nem ezeket a jelzőket használtam volna.
Ez nem ér, pedig kivételesen jókedvem volt.
- Remek! Akkor akár indulhatunk is!
Ezzel a lendülettel meg is indul kifelé, az öreg megint gonoszul néz ránk, de ez már lepereg rólam, Taro és Noah pedig mint két kiskutya, csaholva rohannak a lány után. Ez csak azért fontos, mert így nekem kell cipelni a legtöbb cuccot.
A parton Misora szépen letelepedik és élvezi a napsütést, én pedig rögtön terepszemlét tartok, csak a biztonság kedvéért. Nem éppen a legjobban védhető hely, de azért megteszi. Rögtön bele is fogok a tervezésbe.
-Szóval... ha már így összejöttünk, jó ha tudjuk egymást mágiáját, hogy tudjunk kombinálni őket...- mondja a fehér hajú srác
- Én homok mágiát használok, szóval előnybe vagyok, amíg a parton vagyunk.
Erre már rájöttem.
- Melyik klánhoz tartozol? - Kérdezte most az előbbitől Noah.
-Öhm...izé...tulajdonképp nem
vagyok ragja egyik klánnak sem...egyelőre!...De szeretnék a Quatro
Cerberus-hoz csatlakozni, csak a Mester nem volt...
- Ugyan ne aggódj, biztosan felvesznek. - mondja Noah mintegy bátorításképp, és megcirógatja Taro haját.
Ekkor azonban feltörni látszik benne az a hatalmas erő. Először a haja lesz hosszabb és vörösebb, majd az arca is átrendeződik. Szemeiből gyilkolásvágy sugárzik. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de engem emlékeztet a sivatagi legendák egyik démoni, csak épp arra nem emlékszem melyikre. Megfogja Noah kezét, majd faképnél hagyja, és Misorához sétál. Megáll előtte, majd megint önmaga lesz, és lehajtott fejjel megindul felénk.
- Nem beszélgetnél egy kicsit Taro-val? Szerintem, most ráférne egy kis beszélgetés. Én is mindjárt megyek, csak előbb megkérdem Miorát, hogy mik a tervei a mai napra.
Most mit lehetne tenni, elég egy bólintás, ő pedig máris ott terem Misora előtt. Jó lassan odasétálok Tarohoz, majd felteszem az egyetlen kézenfekvő kérdést:
- Mi volt ez az előbb?
- Oni.
Nem valami tartalmas válasz, de ennyi elég lesz, szegény szeme össze-vissza cikázik, mintha saját magával veszekedne.
Úgy tűnik Noah befejezte a beszélgetést, és hozzám fordult:
- Bocsáss meg...bunkó vagyok. Be sem mutatkoztunk rendesen. Mivel már egyszer bemutatkoztam, gondolom tudod, hogy Noah vagyok. De téged hogy hívnak?
Kezet nyújt, tehát nekem is kéne.
-Ovan Sanddigger vagyok a Lamia Scale-ből, mellékesen homokmágus. Üdv.
Eztán elmondja Misora terveit a délutánra. Úgy tűnik mégse lesz szükség a védelmi rendszeremre. Pedig mennyit tervelgettem!

Mivel Misora terve az volt, hogy nincs terve, kicsit mind megnyugodtunk, majd mindenki agyalt egy kicsit, hogy mit is kellene csinálnunk, ám ekkor történt valami, ami mindhármunk figyelmét elterelte. A csodás Misora, elkezdett vetkőzni. Egy homokba terített pléden, a térdén üldögélt, majd levette, először a kalapját, amit letett maga elé, majd az egyrészes ruhát kezdte el lehúzni magáról, ami alatt egy sötétkék, kétrészes fürdőruha volt, amely remekül állt rajta. ~ Egyáltalán van valami, ami nem áll jól ennek a szépségnek? ~ Gondolkodtam, majd hirtelen félbehagytam, mivel Miora felállt és nyújtózott egyet, nekem pedig, majdnem leesett az állam. ~ Hogy lehet valaki ilyen cuki és szexi egyszerre? ~ Gondolkodtam nyálcsorgatva, majd hamar észrevettük társaimmal, hogy nem csak mi csodáltuk Misorát, mivel hirtelen, szinte a semmiből riporterek hada indult meg felénk. A két társammal együtt, azonnal átálltunk védelmi üzemmódba és szinte gondolkodás nélkül kezdtük ellátni feladatunkat. Egyáltalán, semmi bűntudatot nem éreztem, mikor elkezdtem vízkgyókkal dobálni a paparazzókat, mivel engem arra béreltek fel, hogy megvédjem Misorát bármi áron. Aztán Taro és Ovan emeltek egy kb. húsz centis homokfalat, amiben elég sokan eltaknyoltak és a gépeik is tönkrementek, az esés és a homok miatt, De sajnos az ügyesebbek vették az akadályt és tovább közeledtek. Ekkor a két homokmágus a földre csapott és a Quicksand nevű varázslattal, futóhomokot hoztak létre, amiben a maradék szenzációhajhász, riporter is elmerült, majd mivel a homok nedves volt, könnyedén megfagyasztottam, hogy tutira ne tudjanak kimászni belőle.
Én örömmel könyveltem el magamban, hogy ilyen jól tudunk együtt dolgozni társaimmal, majd visszafordultam mosolyogva, Misora felé, de nem láttam sehol. Mind ijedten néztünk körbe, majd Ovan szólt, hogy kiszúrta a lányt a vízben. Majd indultam volna, mikor megláttam, hogy Taro is erre készült, de mikor kimondta - Menj csak. - már repesztettem is a tenger felé.

Tehát nincs terv, hmmm. Talán jó lenne valami magasabb fekvésű területre áthelyeződni, már csak a védelem szempontjából is. Elmélkedésem alatt Misora fura dologba kezdett, pontosabban levette a kalapját. Ááá, napszúrást fog kapni! Aztán szép finoman levette a ruháját is, ami alatt kék fehérnemű bukkant elő. Vagy ezt fürdőruhának hívják?. Remélem a többiek is rá figyelnek, mert ha észrevennének, akkor nagyon megszégyenülnék. Hála az égnek ők is Misorát nézik, sajnos rengeteg strandolóval együtt. Rögtön megindul felé a kíváncsi sereg, élén riporterekkel, bár inkább potyalesőnek nevezném őket. A helyzet egyértelmű, meg kell állítani őket. Szememben megcsillan a kaján öröm, Taro-ra nézek és látom, hogy az ő fejében is ugyanaz az alattomos kis gondolat bújt meg.
-Sand Magic!
A fotósok előtt hosszú, keskeny, alig 20 centi magas homoksáv emelkedik ki a földből. És a legjobb, hogy észre sem veszik! Nyehehehe. Sok puffanás és kiáltozás jelzi a sikert, ráadásul néhányan annyira rohantak, hogy darabokra törték szeretett masináikat. Páran még mindig elég elszántak, ezek megérdemelnek egy kis meglepetést.
-Quicksand!
Szegénykéknek esélyük sincs, menthetetlenül elmerülnek a homokban nyomdafestéket nem tűrő szavak közepette. Noah látszólag nem bízik a futóhomokban, ezért gyorsan megfagyasztja. Ötletnek nem rossz, de a szerencsétlenek napszúrást fognak kapni mire kikászálódnak onnan.
Most, hogy ezt a problémát sikeresen letudtuk, feltűnt egy újabb. Ez abban nyilvánult meg, hogy Misora eltűnt. Rövid körbenézés után meg is látom, a maró víz kellős közepén. Én oda nem megyek!
- Az a folt ott!
Könyörgöm menjen valaki, könyörgöm menjen valaki, könyörgöm menjen valaki! Éééés megindulnak, ezaz!
-Menj csak... -mondja Taro Noah-nak.
Noah pedig vígan indul be a vízbe. Feladat letudva.

Miután beugrottam a vízbe, villám gyorsan Misore felé kezdtem úszni és hamar utol is értem. Miután megkérdeztem tőle, hogy miért tűnt el szó nélkül, megrántotta a vállát.
- Gondoltam, amíg ti a parton szórakoztok, én mártózok egyet. - Mondta olyan angyali mosollyal, hogy nem tudtam rá haragudni. Ezután, nem telt bele sok idő és hozzáláttam a szövegeléshez, amiben bókoktól kezdve vicceken át minden volt, majd egyszer csak Misore a mutató ujját az ajkaimhoz tette én pedi elhallgattam.
- Nagyon aranyos, hogy így próbálkozol és nagyon helyes fiúvagy, de ~Ne. Utálom ezt a de szót. Bármit csak ezt a szót ne. Ezután semmi jó ne jöhet. ~ nem vagy az esetem. - Fejezte be a mondatát, nekm pedig az utolsó négy szó vízhangzott a fejemben, miközben kicsit a víz alá buktam, mivel a vízben mindig megnyugodtam és könnyebben tudtam gondolkodni. Körülbelül fél perce lehettem a víz alatt, mikor valaki megragadta a hajamat és a felszínre rántott.
- Azért nem kell magad vízbe fojtani, mert kikosarazott egy lány. - Mondta a lány kicsit idegesen és úgy tűnt mintha kicsit megijedt volna, hogy tényleg vízbe fojtom magam. Erre én pislogtam kettőt, majd kis mosollyal az arcomon válaszoltam neki.
- Ugyan. Egy lány miatt még nem ölném meg magam... Még akkor sem ha te vagy az. Csak gondolkodtam egy kicsit, ez minden. - Mondtam, majd ezután a lány sóhalytott egyet, majd ismét mosoly ült az arcára. Éppen mondani akrtam, hogy induljunk a többiekhez mikor valaki megszólított.
- Hé Noah. - Ordított felém egy srác akit a délelőtti szörfözés során ismertem meg, majd miután kiabált a deszkáján feküdve közelebb evezett hozzánk és megállt két méterre tőlünk.
- Hali. - Intettem neki mosolyogva, de ő nem nagyon vette észre, hogy köszöntem, mert a mellettem lévő lányt bámulta.
- Te ember...ez csak nem.. - Kezdte a kérdést de mivel tudtam mit akar kérdezni, gondoltam időt spórolok.
- De. Ő az.
- Na és ti..?
- Nem. Sajnos nem.
- Na és én megpró...
- Nem öreg... nem próbálhatod meg. - Így adtam válaszaimat, a félig feltett kérdéseire, amin Misore jót kacagott.
- Légyszi öreg. Ha már neked nem jön össze legalább én had próbáljam meg. - Mondta, de nekem már elfogyott a türelmem és mágiám segítségével, megdobtam a deszkáját, ő pedig mintha katapultból lőtték volna ki, hátrább repült két - három métert és elmerült a vízben.
- Ok haver. Ha nem hát nem. De a reggeli szörfözésünk még áll? - Kiáltott felém, miután feljött a felszínre, én pedig miután igenlő választ adtam a kérdésére, montam Mosorénak, hogy jobb lesz ha kimegyünk a partra a többiekhez, mire ő mosolyogva bólintott egyet, majd elindultunk a part felé. Kicsit csalódottan léptem ki a partra, mert időközben megint Misore szavai jutottak eszembe, majd miután partot értünk, Misore leült a törölközőjére, én pedig társaim felé vettem az irányt. Leültünk, kör alakban, majd megbeszéltük, mi legyen a védelmi stratégiát, de mikor meg akartuk kérdezni a kis védencünket, hogy mit szól a tervhez, megint nyoma veszett. ~ Direkt csinálja ezt velünk? Az előző testőrei valószínűleg a keresésébe őszültek bele. ~ Gondoltam, miközben Taro mint valami csapatfőnök kiosztotta, hogy ki, merre menjen keresni a lányt.
-Na jó, szétválunk! Noah, te mész a tengerpart mentén! Ovan, te próbáld a turistákat megkérdezni, nem látták-e, addig én megpróbálok egy magas helyről belátni az egész területet, hátha így jutok valamire. Pontosan 20 perc múlva itt találkozunk! - Ezután villám gyorsan elindult. Ovanon látszott, hogy nem nagyon nyerte el a tetszését a terv, így miután végig gondoltam mondtam Ovan-nak, hogy várjon egy kicsit. Gyorsan Taro utána rohantam és mikor utol értem elkaptam a vállát és magam felé fordítottam.
- Bocsáss meg parancsnok, de talán szerencsésebb lenne, ha Ovan nézne körül magasabb helyről, mivel az előbb is ő szúrta ki a lányt. - Erre mondani akart valamit, de nem hagytam szóhoz jutni és folytattam a mondanivalómat.
- Mellesleg a srác nem tűnik valami emberbarátnak. Szerinted ő fog végigkérdezni minden embert, mikor még velünk sem váltott pár szónál többet?
Miután átgondolta a dolgot, úgy döntött, hogy cserél Ovan-al, aztán mindenki indult a maga útjára.

Misora felügyelete megoldva, rajongók befagyva, itt az idő egy kis pihenéshez. Már csak valami figyelemelterelő objektum kéne. Úgy döntök, hogy ez a lábujjam lesz, úgyhogy nemes egyszerűséggel csak bámulom... és bámulom... és bámu...
-Hello Ovan! Szóval...Nagyon feltűnt valami...mintha félnél az emberektől...
Hah, ki mi?!? Jahh hogy te! -Ahaaaaaa...
-Izé...Nem akarod elmondani miért? -mégis minek???
-Hmmm...Nem, nem hiszem...
Na beszélgetés letudva, vissza a bambuláshoz. Csakhogy most képtelen vagyok a lábamra figyelni, ahogy bármi másra is. Minden figyelmemet Taro botja vonja el. Sosem láttam még ehhez hasonlót. Csakis ezt nézem, akkor is mikor újabb rajongókkal bánik el.
Nem bírom tovább, kénytelen vagyok kinyögni:
-Mi az a bot a hátadon?
-E-ez? Hát...kaptam a mesteremtől... -mintha zavarban lenne.
-Értem...furcsa egy fegyver... -ez igazán elgondolkodtató.
-Nem igazán fegyver...hanem inkább lecke...egy életre szóló lecke...
Valóban elgondolkodtató.Gyorsan megjegyzem magamnak, mert Noah jön ki búsan a vízből, ezúttal felsült a csajozásban. Misora is követi, majd békésen elterül a törülközőjén. Ideje a stratégia tervezésének. Taro vezérnek kiáltja ki magát, és rögtön bele is fog:
-Szóval...Van egy remek stratégia, ami a Sabakuben évszázadok óta használ, ha egy személyt kell megvédeni. Tulajdonképp 3 körből áll az egész. Az első kör, az első őrt jelenti. Ő mindig ott van a célszemély mellett és a környezetét figyeli. A második körben a második őrnek az a feladata, hogy a közeledő ellenfeleket lefegyverezze, vagy legalább feltartóztassa. A harmadik kör őre pedig van a legtávolabb a célszemélytől, az ő feladata a gyanús emberek kiszúrása és megfigyelése... -darálja le egyben, majd összecsapja a tenyerét.
-Remek, akkor beszéljük meg ezt Misora-sannal! Misora-sa---
Beléfagy a szó, és persze belénk is. Mi a fene ütött ebbe a lányba?!?
-EZ A LÁNY SZÓRAKOZIK VELÜNK!!!- teljes mértékben egyetértek. -Na jó, szétválunk! Noah, te mész a tengerpart mentén! Ovan, te próbáld a turistákat megkérdezni, nem látták-e, addig én megpróbálok egy magas helyről belátni az egész területet, hátha így jutok valamire. Pontosan 20 perc múlva itt találkozunk!
Most viszont már nem értek egyet. ÉN beszéljek EMBEREKKEL?!? Az teljes mértékben lehetetlen! Idegösszeomlást fogok kapni!
-Várj egy kicsit, beszélek Taroval. -mondja meglepő együttérzéssel Noah, aztán elviharzik.
A beszélgetést már nem hallom, az egyetlen amit sikerül leszűrnöm, hogy nekem kell magasból kémlelnem, és Taro kérdezget.
Ezek szerint föl kéne jutnom egy dombra, vagy egy épület tetejére. Az épületmászás jó murinak tűnik, így nagy ostobán ebbe vágok bele. Banzai!!!