Magánküldetés: Rivaldafény

//Szörnyen sajnálom, hogy ennyit várnotok kellett!!! >.< //

Egy kicsit idegesen kapkodtam a lábaimat a lábnyomok utána, de sajnálatos módon azok a betonúttól kezdve teljesen eltűntek. Egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy tényleg rossz feladatra osztottam be Ovan-t, de őszintén szólva szándékosan raktam erre a pozícióra: szerettem volna, ha egy kicsi megnyílni, ám hogy miért vagy hogy mi a jó nekem ebből, fogalmam sincs. Egyszerűen rokonszenves a srác.
~Hol lehet? Hol lehet az a lány?! Ha nem kerítjük elő...~ s nem merte befejezni magában a gondolatot.
Érezte Marco pillantását és ahogy kezei a nyaka köré fonódnak, fojtogatják és közben össze-vissza csapkodják. Csak egy nagyot nyeltem és jobbnak láttam belekezdeni a keresésbe. Rögvest megpillantottam egy kis bódét.
-Jó Napot! Miben segíthetek?- kérdezte mosolyogva az ott dolgozó férfi.
-Egy lányt keresek, Misora a neve...- gondolkoztam el, mire a férfi szemei felcsillantak.
-Misora?!?!?! A Heti Mágus magazin címlaplánya?! Hát hogyne ismerném! Néha ide szokott jönni valami bekapni.- mondta büszkén a férfi.
-De Uram...Nem látta véletlenül?- mondtam egy mangacseppel a fejemen.
-Dehogynem!- válaszolta ismét büszkén.
-Igen? Mikor?! És merre ment?!- csillantak fel a szemeim.
-Hmm...- gondolkozott el. -Talán tegnap vagy azelőtt volt itt.- válaszolta.
Csalódottan lógattam le a kezeimet, majd inkább tovább álltam. Próbálgattam más emberekkel is ezt eljátszani, de mind csak arról beszél, hogy egyszer láttak, valaki köszönt is neki, sőt valakit véletlenül le is öntött valamivel.
~Ez így nem megy...~ morfondíroztam magamban, majd láttam egy kövér, de annál barátságosabb kinézetű turista férfit.
-Elnézést Kedves Uram! Nem látott egy csinos, kék hajú lányt, aki kék bikiniben van?- kérdeztem és kicsit kellemetlenül éreztem magam.
-Kék hajú?-
-Igen.-
-Hmm...Igen, azt hiszem láttam.-
-Merre ment?!-
-Talán az üdülő részleg felé...De nem volt egyedül. Két furcsa alak is vele volt.- mondta kicsit álmosan, majd tovább ment.
A testem megdermedt és rémülten pillantottam magam elé. Fejemben perverzebbnél-perverzebb jelenetek játszódtak le, mit csinálhat az a két férfi Misora-val. Gyors léptekkel rohanok is vissza a megbeszélt helyre és látom a többiek is jönnek vissza.
-Figyeljetek! Misora-t egy turista most látta két furcsa férfival az üdülő részleg felé menni.- hadartam gyorsan.
-Az egyik rajongója is látta, ahogy az üdülők felé sétál.- mondta Noah.
-Akkor mire várunk?- mondta Ovan és ha mindenki kész, siettünk is az üdülő részleg felé, reménykedve, hátha megtaláljuk...még időben...

Hamar rá kellett jönnöm, hogy a tengerparton nehéz magas helyet találnom. Kevés a domb, és azok is elég kicsik, ráadásul sok a zavaró tárgy, főleg a napernyők. Az épületek felszíne pedig túlságosan is sima, nem találni semmi kapaszkodót rajtuk.
~Miért jó ez nekik, semmi praktikus nincs az épületeikbe.
A járókelők minden bizonnyal tiszta hülyének néznek hogy a falra próbálok felkapaszkodni, de most a küldetés az első. Lihegve rohangálok ide-oda, végül egy valószínűleg építkezésről ottfelejtett földkupacon telepedek le. Kicsit süppedős, de nem válogathatok.
Teljesen összezavar az a város. Az emberek ruhái egyáltalán nem praktikusak, inkább mintegy látvány gyanánt szolgálnak. ~Minek?!?
Még a szokásaik is feleslegesek, hosszan társalognak lényegtelen dolgokról, egymást dicsérgetik, egyedül a sportot űzőket tudom megérteni, testerősítés legalább hasznos. A másolás jó példája hogy rengeteg lány jár ugyanolyan fürdőruhában mint Misora. ~ Vagy Misora választotta hogy nem tűnjön fel?
Noah épp egy ilyennel beszélget és szemlátomást Taro is alaposan kutat. Most hogy a fiúkat kezdem el figyelni, észreveszem hogy Taro kis mélyedéseket követ, ezek lehetnek akár lábnyomok is. ~Legalább ő talált valamit.
További eredmény nincsen, Taro lábnyomai a betonútnál végződnek, így az is reménytelen, így kissé lecsüggesztett fejjel megyek vissza a találkozópontra.
-Figyeljetek! Misora-t egy turista most látta két furcsa férfival az üdülő részleg felé menni.- hadarta inkább félve mint izgatottan Taro.
-Az egyik rajongója is látta, ahogy az üdülők felé sétál.- erősíti meg Noah.
-Akkor mire várunk? - a több szemtanú már elég biztosíték.
Gyorsan mindenki belekapaszkodott a cuccába, és már rohantunk is az üdülőrészleg felé.

Lépteimet kicsit megszaporázva sétáltam végig a parton és kozben, a partot es a tengert figyelem, hátha meglátom a kis védencunket. ~ Nem valószínu, hogy vissza ment a vízbe... de az sem, hogy egy óra alatt kétszer tunjon el így. Ha nem találjuk meg, rókapofi morci lesz. ~ Gondoltam, mikor hirtelen valami elvonta a figyelmem. "Érdeklodve" figyeltem pár lányt, akik éppen ropiztek és ez kicsit elvonta a figyelmemet eredeti célomtól. Valami(m) már majdnem rá vett, hogy oda menjek a lanyokhoz, ám ekkor oldalról fejbekapott egy foci labda, ami elég nagy hatást gyakorolt a fejemre.
- Boccs haver... nem láttalak. - Mondta egy srác, aki mikozben bocsánatot felvette a homokból a labdát.
- Á... semmi. Pont ez kellett, hogy eszembe jusson, hogy keresgelnem kén. - Mondtam mosolyogva, félre billentett fejjel, majd két kezemmel megfogtam a fejemet és egy kis ropogás kíséreteben sikerult visszaállítanom vízszintesbol, fuggolegesbe.
- Miért mit keresel? - kérdezte.
- Egy csajt. - Feleltem vigyorogva, mire o is elnevette magát, majd folytattam. - Egy nagyon csinos lányt, akin kék bikini van és a haja szurkés lila.... Jah... és tok úhy néz ki mint Misora. - Mondtam vigyorogva.-
- Mármint olyanra gondolsz, mint az a lany ott? - Kérdezte és egy a hátam mogott sétáló kék bikini, hátul osszefogott, szurkés lila hajú lányra mutatott.
- Koszi haver. Asszem o lesz az. - Mondtam, majd tenyerébe csaptam és kicsit nagyobb és gyorsabb léptekkel haladtam a lány uta, majd mikor utol értem, kicsit megkocogtattam a vállát.
- Misora... nem kene folyton eltuno... - Kezdtem bele mosolyogva mondandómba, de mikor a lány megfordult, nem Misora, csak egy elégge hasonló lany volt. Elnézést kértem a lánytól, de o nem is haragudott rám... inkább orult neki, hogy ossze kevertem Misora-val. Kiderult, hogy nagy rajongólya. Elkezdtem vele beszélgetni, de hamar kiderult, hogy a csaj kicsit fanatikus... de attól még meg beszeltem vele egy randit. (ne ítelj el... attól hogy kicsit dilis volt, jól nézett ki. ) Kozben olyanokat mesél nekem, hogy gyakran beszelget Misorával, meg hasonlókat, amiket nem igazán hittem el, de a végén erdekes dolgot is m,ondott.
- Pont nemrég lattam, hogy felállt és az udulo részleg felé indult. - Mondta, mire nekem felcsillant a szemem. Nem voltam benne biztos, hogy ez nem csak valami újab kitalációja, de eddig ez volt az egyetlen hasznalható nyom.
- Koszi szépen. Halám uldozni fog. - Mondtam, majd nyomtam egy puszit az arcára, majd elkoszontem tole és vissza indultam a tobbiekhez. Mikor kozeledtem a megbeszél helyhez, láttam, hogy már a tobbiek is jonnek, majd mikor mind ott voltunk, ekezdte mindenki a beszámolót.
-Figyeljetek! Misora-t egy turista most látta két furcsa férfival az üdülő részleg felé menni.
Taro porgott, mint állat. Nagyon izgulhatott, a miatt mi lessz a lannyal... vagy a miatt, hogy velunk mi lesz, ha nem talaljuk meg.
-Az egyik rajongója is látta, ahogy az üdülők felé sétál. - Erosítettem meg kicsit nyugodtabban, amit Taro hallott.
-Akkor mire várunk? - Mondta Ovan, majd miutan villam gyorsan osszeszedtuk a cuccainkat, futva indultunk meg, az udulo részleg felé.

// Elnézést, hogy ennyit kellett rám várni. ^^" //

Rohanva indultunk meg az udulo részleg felé, miután gyorsan osszeszedte mindenki a maga cuccát. Az udulo részleg hatalmas volt. Akár merre néztem, mindenfelé láttam egy két édességes standot, vagy éppen egy szuvenírboltot. ~ Hmmm... talán késobb veszek magamnak egy olyan I Love Akane-s furdogatyát.~
Néztem az egyik szuveníbolt felé, ahol ilyeneket árultak- és nem mellekesen egy elég csini csaj volt az eladó.- Ahogy jobban korul néztem, hogy van itt egy elég szép, nyugot kis parkocska, ahol rengeteg pad volt, melyeken ulve, néhány idosebb ember éppen galambokat etetett és néhány gyereket is lehetett látni, akik a szuleikkel sétálgattak a friss levegon. Vidáman néztem abékés embereket, majd eszembe jutott, hogy minek is jottunk mi ide. ~ Húú bakker... hanem találjuk meg Misore-t, nem csak, hogy a jutalma nem kapjuk meg, de még rókapofi is ad nekunk.~ A gondolat után a fejemben elkezdett viszhangozni a menedzser fenyegetése, melynek hatására kicsit idegesebben kezdtem nézelodni, hogy kiszúrjam a kis védencunket.
- Na jó srácok, ez így nem megy. Mivel elég nagy a terulet, nekunk meg nem ártana mihamarabb megtalálni a lányt, szerintem az a legjobb ha szétválunk. Fél óra múlva találkozzunk ennél a táblánál. - Mutattam rá egy táblára, melyen nylak és feliratok jelezték, hogy mi merre található és ahogy felnéztem rá, megláttam hogy az egyik nyílra nagy betukkel van ráírva a Noi Furdo, én pedig gondoltam, ez egy égi jel, hogy merre is induljak.
- Asszem én erre indulok. - Kozoltem társaimmal, mikozben huvelyk ujjammal a bba az irányba mutattam, amerre a tábla jelezte a furdot. Sikerult észrevétlenul belopóznom a furdo teruletére, ahol egy bokorban meglapulva figyeltem a pancsoló lányokat. Természetesen nem azért kukkoltam a lányokat, mert perverz lennék, vagy hasonló... én csak a munkámat végezte. Minden lány aki ott volt, fantasztikus idomokkal volt megáldva és igaz, hogy szinte mindegyikuknek fekete, vagy barna haja volt, de azért alaposan végig mértem minden lányt, mert hát ugye biztosra kellett mennem, hogy Misore valóban nincs ott. Amíg a bokor mogott, a foldon fekudtem és a Misore-t kerestem, hirtelen valaki full izomból a fejemre lépett, így sikerilt az arcommal egy kis talajmintát szereznem.
- Te meg mi a francot keresel itt?!! - Kérdezte egy noi hang. Fejemet oldalra fordítottam és felnéztem, hogy támadóm szemébe nézhessek, de amit nemtudhattam, az az volt, hogy a holgyon csak egy torulkozo van és, hogy mikor felnézek, annak hála, hogy egyik lába a fejemen volt... hát izé... sok mindent láttam én, csak épp a szemét nem. Ennek hatására orromból robbanás szeruen tort elo a vér, ami csak rosszabb lett, mikor lány, vorosodo fejjel, olyan erovel fejbe rúgott, hogy kirepultem a bokorból. Mondanom sem kell, hogy amint a tobbi lány meglátott, ok is hasonló képp adták tudtomra, hogy nem igazán orulnek a jelenlétemnek. Miután alaposan "elbeszélgettek velem" a furdo vezetojéhez vittek, aki szintén kérdre vont, majd miután elmagyaráztam neki anhelyzetet, hála annak, hogy o is Misore rajongója volt és, hogy a felhívással és a klántetkómmal bizonyítani tudtam az igazamat, elengedtek, de azért megkértek, hogy ha máskor hasonló van, akkor csak szóljak és megpróbálják valahogy megoldani, hogy szétnézhessek.
Kicsit szakadt pólóban, testemen karmolás nyomokkal és még kicsit mindig vérzo orral tértem vissza társaimhoz, akik már ott vártak rám a tábla aladt.
- Veleg meg mi tortént? - Kérdezték tarsaim egyszerre, kicsit dobbent tekintettel.
- Hát... Misore nem a noi furdoben volt. - Mondtam egy mosollyal az arcomon, mikozben kicsit zavartan a tarkómat vakargattam. Társai reakciója után. -bármi is volt- ok is elmondták, hogy nem találták meg a lányt, így kicsit letorten indultunk vissza a part irányába. Útkozben megszabadultam szakadt pólómtól és úgy mentem tovább. A parton sétálás kozben, tobbszor is mind idegesen a homokba rúgtunk és néha egy, két káromkodás is elhagyta a szánkat.
- Ezt nem fogjátok elhinni. - Szólalt meg Ovan, miutan pedig kérdon rá néztunk ujjával elore mutatott. A homokban egy lilás hajú lányt láttunk meg, a homokban fekve, mikozben egy konyvet olvasgatott és miutan jobban megnéztuk, kiderult, hogy az bizony Misore. Természetesen azonnal hozzá rohantunk és kérdore vontuk, hogy merre járt, nem esett e baja, meg hasonlók, mire mosolyogta kozolte velunk, hogy csak vissza ment a szobájába egy kis napolajért és a konyvéért. Mindhármink fején egy hatalmas mangacsepp jelent meg, de nem tudtunk haragudni a lányra... túl aranyos volt ahhoz, hogy haragudjunk rá. Miután megkértuk, hogy tobbé ne tunjon el szó nélkul és megbizonyosodtunk afelol, hogy tényleg nem eset baja, csak lazán eldultunk a homokba a lány koré, mivel már rendesen lefárasztott minket. ~ Kezdem sejteni, mi torténhetett az elozo testorokkel...~

Sovány malac vágtában futottunk be az üdülőbe, ide-oda kapkodtuk a fejünket mikor elmentünk az édességes standok és a szuvenírboltok mellett, de nem láttuk se Misorát se gyanús alakokat. Kezdtem aggódni. Ha már megtalálták, akkor ez a hely elég nagy ahhoz, hogy könnyedén felszívódjanak. Aggodalmamat tetőzi, mikor elágazáshoz érünk, a hely nagyobb mint gondoltam. Esélytelen hogy mindent meg tudunk nézni ennyi idő alatt.
- Na jó srácok, ez így nem megy. Mivel elég nagy a terulet, nekunk meg nem ártana mihamarabb megtalálni a lányt, szerintem az a legjobb ha szétválunk. Fél óra múlva találkozzunk ennél a táblánál. - jelenti ki Noah, és egy mögötte álló táblára mutat. Alaposabban megszemlélem, és rájövök hogy a terület 3 alapvető részre osztható. Ez pont jól jön nekünk. Lássuk csak, merre is menjek...
- Asszem én erre indulok. - szólal meg Noah, és a női fürdő irányába mutat, aztán elrohan.
~ Eh, perverz. Nekem is megvan a választásom. Irány a park.
- Én a zöldbe megyek. - közlöm Taroval, aztán húzok is el.
A szabad levegőn már sokkal jobban érzem magam, valahogy nem bírom a bezártságot. Az egész hely tele van emberekkel, de Misorának nyoma sincs. Még szerencse, hogy egyáltalán nem átlagos, az most sok problémát okozna nekünk. Először a szélén lévő padokkal kezdem, de semmi. Ugyanez igaz az ösvényeken kóválygó turistákra, és a füvön piknikezőkre is. Többször körberohanom az egész helyet, de az egyetlen eredmény amit elérek az az izzadt póló és a vele járó szag. Elkeseredetten ballagok vissza a többiekhez.
Taro már ott áll, és látszik rajta, hogy ő is ugyanakkora sikerrel járt mint én. Aztán befut Noah is, szakadt ruhával és vérző orral.
- Veleg meg mi tortént? - tettük fel egyszerre a kérdést.
- Hát... Misora nem a noi furdoben volt. - mondja mosolyogva. ~ Perverz!
Fejünket lógatva kibattyogunk, és káromkodások közepette rúgjuk a port, mikor egy lila hajzuhatagon akad meg a szemem.
- Ezt nem fogjátok elhinni. - mondom jókora meglepődéssel a hangomban és egyenesen oda mutatok ahol látom.
Misora békésen fekszik a homokban és olvasgat. Teljes nyugalommal csak olvasgat. Normális ez a lány?!? Bejártuk érti az egész üdülőt! Mikor pedig kérdőre vonjuk, kiderül hogy csak a könyvér és naptejér ugrott be. Nem fogja fel hogy megy ez.
~ Legalább nem esett baja.

A szemem egy ideig rángatózik, de sikerül abbahagynom. Lehet hogy Misora egyáltalán nem figyelt ránk, bár mi se rá, de a jutalom majd kárpótol. A nap is lassan lenyugszik. Én is nyugodtan álldogálok, mikor hosszú árnyék bukkan fel a hátam mögött. A nap miatt persze az enyém is hosszú, de ebbe van valami rémisztő. Megfordulva rá is jövök hogy mi az. Marco. Szeméből sugárzik valami, amitől meghűl bennem a vér.
- Ideje visszajönnie Misora.
- Oh, máris?
- Igen már ennyi az idő. Remélem jól szórakozott kisasszony, és nem volt semmi gond. - mondja neki, de közben a legijesztőbb ábrázatával néz minket.
- Nem, Marco. Minden a legnagyobb rendben volt, igaz fiúk? - kérdezi Misora, mire mi szaporán és idegesen bólogatunk. Marco-n látszik hogy nem teljesen hiszi el, de végül belenyugszik.
- Ennek felettébb örülök.
Az utolsó szóra két elegáns ruhában feszítő fickó jelenik meg, és összepakolják a cuccokat. Misora boldogan indul vissza velük a szállóba, Marco pedig értünk int.
- Az Önök munkája itt véget. Tessék a fizetség. - közben előhúz a zakójából két borítékot és nekünk adja. Sokkal jobbnak látszik a kedve, most hogy Misorát biztos helyen tudhatja. Nem fűz hozzá többet, megfordul és elindul Misora után. Én kinyitom a borítékot, és elégedetten megszámlálom vágom méltó jutalmam, aztán visszateszem a borítékba és elindulok.
Más közlekedési lehetőség híján mindketten a vonattal utazunk hazafelé. Némán csináltunk mindent, de a vonaton már kezd kissé kínos lenni a csend. Noah felhozza az egyik legkézenfekvőbb témát.
- Egyébként, te melyik klánhoz tartozol?
- Én a Lamia Scale tagja vagyok. Te?
- A Dragon Fang-hez tartozom. - mondja nagy büszkén. - Még nem igazán hallottam a klánodról... tudsz mesélni róla?
- Hát olyan nagy kő, és tele van emberekkel. És nagyon kellemes a nyugati sarok. -mondom el nem túl nagy ismereteimet.
- De valószínűleg a többi is.... -teszem hozzá.
- A te klánod milyen? Nagy hely?
- Igen... eléggé nagy... bár a sarkokat még annyira nem figyeltem... Mihez kezdessz a részeddel? - azzal a borítékra mutat.
- Szerintem vennem kéne egy hálózsákot, a padló kezd kényelmetlen lenni.
- Egy ágy nem lenne jobb? - kérdi mosolyogva.
- Ágyat nem tudsz magaddal vinni. - világítok rá a nyilvánvalóra.
- Mondasz valamit. Én asszem fizetek egy lakbért, elmegyek Kaito barátommal megünnepelni a küldetést... és ha minden jól megy, elviszem azt a szőkét vacsizni. - A háta mögé mutat egy csinos szőke lányra.
Én is megnézem, de észreveszek valamit.
- Nem hiszem. - szólok hozzá, és a lány kezére mutatok, ahol is egy gyűrű díszeleg.
- Bár lehet hogy csak védelmi szempontból hordja. - mondom flegmán.
- Próba cseresznye... ha elhajt, akkor hátha találok mást. Ha meg nem... max egyedül vacsizok és több pénzem marad. - fordítja kissé viccesre a szót, és közbe a tarkóját vakargatja.
- Akkor ess minél hamarabb túl rajta. - mondom és a vállammal hátra bökök.
- Kívánj szerencsét!
Elmegy, leül a lánnyal szemben lévő ülésre és dumálni kezdenek, egy 10 perc múlva jön vissza mellém.
- Na?
- Igazából tök kedves, meg minden, de igazad volt... férjnél van. És a férje sajnos itt van a vonaton. - enyhén egy kigyúrt, nagydarab fickó felé bök. Nyelek egy nagyot.
- Milyen messze vagyunk még a céltól? Te hol szállsz le? - kérdem kissé aggódva.
- Majd csak Era-ban. Te meddig is mész?
- Én 2 megállóval tovább mint te.
- Hát, akkor már nem sokaig utazunk egyutt... - kapja fel a vállára a táskáját.
- Ha Erában járnál, látogasd meg a Dragon Fang-et... általaban ott vagyok.
- Mondcsak, milyen emberek vannak ott? Valaki különleges?
- Hát... elég sok szpesöl van, annyi biztos. - mondja nevetve
- Majd lehet hogy benézek. Egy kis megfigyelés bármikor jól jöhet.
Pár perc múlva a vonat csikorogva megáll, Noah pedig elindul lefelé.
- Akkor szevasz! Majd találkozunk.
- Hali. Remélem.


// köszönöm a társaimnak és a mesélőnek.//

Csak lazán, csukott szemmel fekudtem a homokban Misora mellett és élveztem a nap simogató, meleg sugarait.Nem tudom, mennyi ideig lehettunk ott, de a nap lassan kezdett lemenni, de Misora csak tovabb olvasgatott és kozben dúdolgatott. ~ Végul is... a végére egész nyugis lett a kuldetés... ezt szeressem.~ Gondoltam mosolyogva, még mindig a homokban fekve, mikor hirtelen valaki beállt a napocska és az arcom kozé és egy nagy árnyékkal vinta be a testem.
- Haver... odébb alnal kicsit? El takarod a napot. - Mondtam, de mikor nem mozdult, újra rá akartam szólni, de mikor a fickóra néztem, megfagyott a vér az ereimben és pár bamba pillanat után felpattantam a homokból. Róka pofi gyilkos pillantásokkal méregetett minket, majd végul megszólalt.
- Ideje visszajönnie Misora.
- Oh, máris?
- Igen már ennyi az idő. Remélem jól szórakozott kisasszony, és nem volt semmi gond. - Mondta Misoranak, kozben továbbra is minket méregetett.
- Nem, Marco. Minden a legnagyobb rendben volt, igaz fiúk? - Kérdezte a lany, mire mindketten gyors bólogatásba kezdtunk. Rókapofin latszott, hogy nem igazán hisz nekunk, de ezt nem tette sóvá.
- Ennek felettébb örülök.
Alig, hogy ezt kimondta, két olyan csávó lépett oda Misore mellé, mint akik most léptek ki a Man in Black-bol és ossze szedték a lany cuccait. Misore mosolyogva, vidáman indult veluk vissza a szálloda irányába, én pedig mosolyogva néztem utána.
- Az Önök munkája itt véget. Tessék a fizetség.
Mondta, majd elo húzott zakójából két borítékot, amiket átnyújtott nekunk. Tobbet nem is mond, csak simán sarkon fordul és megy Misore után. Én gyorsan kibontottam a borítékot és miután megnéztem az osszeget, vissza is csúsztattam a borítékba, majd zsebre vágtam. Ezután, mar csak a hazaút maradt és jobb kozlekedési eszkoz híján, vonatra szálltam, Ovan pedig velem tartott. Egy jó ideig csendben voltunk, ám mikor már kezdett idegesíto lenni ez a nagy csend, feltettemaz elso kérdést, ami eszembe jutott.
- Egyébként, te melyik klánhoz tartozol?
- Én a Lamia Scale tagja vagyok. Te?
- A Dragon Fang-hez tartozom. - Feleltem buszkén, majd folytattam... - Még nem igazán hallottam a klánodról... tudsz mesélni róla?
- Hát olyan nagy kő, és tele van emberekkel. És nagyon kellemes a nyugati sarok. - Mondta el nem túl terjedelmes ismereteit a klánjaról.
- De valószínűleg a többi is....
- A te klánod milyen? Nagy hely? - kérdezte.
- Igen... eléggé nagy... bár a sarkokat még annyira nem figyeltem... Mihez kezdessz a részeddel? - Mutattam a borítékjára.
- Szerintem vennem kéne egy hálózsákot, a padló kezd kényelmetlen lenni.
- Egy ágy nem lenne jobb? - kérdeztem mosolyogva.
- Ágyat nem tudsz magaddal vinni.
-
Mondasz valamit. Én asszem fizetek egy lakbért, elmegyek Kaito
barátommal megünnepelni a küldetést... és ha minden jól megy, elviszem
azt a szőkét vacsizni. - Mutattam egy szoke lanyra a hátam mogott.
Ovan is szemugyre vette, majd megszólalt.
- Nem hiszem. - Mondta és a lány ujjan lévo gyurure mutatott.
- Bár lehet hogy csak védelmi szempontból hordja.
- Próba cseresznye... ha elhajt, akkor hátha találok mást. Ha meg nem... max egyedül vacsizok és több pénzem marad. - Mondtam poénkodva, mikozben a tarkómat vakargattam.
- Akkor ess minél hamarabb túl rajta. -
- Kívánj szerencsét!
Mondtam mosolyogva, majd el is indultam. Lehuppantam a lannyal szemben és beszélgetni kezdtem vele, bár a vége nem úgy sult el, ahogy vártam így elbúcsúztam tole és vissza mentem Ovan melé.
- Na?
- Igazából tök kedves, meg minden, de igazad volt... férjnél van. És a férje sajnos itt van a vonaton. - Mutattam egy nagydarab, kigyúrt állatra, akirol a olgy finoman kozolte, hogy eléggé féltékeny típus a draga...
- Milyen messze vagyunk még a céltól? Te hol szállsz le? - kérdezte aggódva.
- Majd csak Era-ban. Te meddig is mész?
- Én 2 megállóval tovább mint te.
- Hát, akkor már nem sokaig utazunk egyutt... - Mondtam és felkaptam a vállamra a tatyómat.
- Ha Erában járnál, látogasd meg a Dragon Fang-et... általaban ott vagyok.
- Mondcsak, milyen emberek vannak ott? Valaki különleges?
- Hát... elég sok szpesöl van, annyi biztos. - Válaszoltam nevetve.
- Majd lehet hogy benézek. Egy kis megfigyelés bármikor jól jöhet.
Felelte, aztán par perc múlva a vonat megállt Era állomásán, én pedig amint az ajtó kinyílt, leugrottam és úgy koszontem vissz Ovannak.
- Akkor szevasz! Majd találkozunk.
- Hali. Remélem. - Feleltem moslyogva, aztan megvártam mág indul a vonat és még egy laza intéssel koszontem el, távolodó társamtól.

// Köszönöm a játékot ^^ //