Csatlakozás a Titán Nózihoz

Egy újabb kimerítő úton vagyok túl. Nagyon jól esne egy puha ágy, amiben alhatok pár órácskát. A szabadban nem túl kényelmes szunyálni, nem is nagyon tudtam kipihenni magam. Pár napi séta után végül elértem egy városba, melynek neve Shirotsume.
Az emberek azonnal megbámulnak. Biztos egy piszkos csavargónak tartanak. Ami azt illeti, ez valamilyen szinten igaz. Piszkos is vagyok, csavargok is tehát joggal hihetik rólam. Viszont, hogy kicsit javítsak a megjelenésemen, varászlásba kezdek. Ettől a ruhám minden portól és homoktól megszabadul.
A ceremónia után vidáman nézek körül, hátha találok egy fogadót, ahol lepihenhetek. Mivel a környéken nincs senki, ezért oda megyek az egyik legközelebbi emberhez és megrángatom a ruháját:
- Elnézést, megtudná mondani hol találok egy fogadót? Szeretnék aludni egy jót. Lehetőleg kényelmes helyen.

A nálam pár évvel idősebb fickó ismer egyet. Ennek nagyon örülök. A kérdésére hevesen bólogatni kezdek. Még szép hogy jól jönne, ha elkísérne. Csak át ne vágjon valamivel. Azt hiszem jobb lesz, ha szólok neki miféle vagyok.
- Lehetőleg ne próbáljon átvágni, mert nagy hatalmú mágus vagyok! Ha észre veszem, hogy átverés az egész, akkor eltüntetlek a föld színéről! - mondom neki kicsit komoran.
Ezután elvigyorodok és közlöm vele hogy mehetünk. Megpróbálok mindenre alaposan odafigyelni. Ha tényleg megpróbálna átverni, akkor bizony megnyitom alatta a földet.

A kérdésre kicsit össze húzódok. Az az igazság hogy nem vagyok tagja egyik céhnek sem. Amikor meghallom hogy ő az egyik céhnek a tagja, elkerekednek a szemeim.
- Valóban tagja vagy egy céhnek? - kérdezem kíváncsian. - Én még nem vagyok tagja egynek sem, de szeretnék beállni valamelyikbe. Csak az a baj, hogy egyiket sem ismerem. Mielőtt az édesapám ezeket elmagyarázhatta volna meghalt. Szerencsére a mágiám használatára meg tudott tanítani.
Ezután elcsendesedek és követem tovább a fickót.
~ Olyan jó lenne ha csatlakozhatnék egy céhhez. Ez minden álmom. Akkor még talán a szüleimet is visszahozhatnám a halálból... ~

Valóban tagja vagy egy céhnek? - kérdezte kíváncsian. - Én még nem vagyok tagja egynek sem, de szeretnék beállni valamelyikbe. Csak az a baj, hogy egyiket sem ismerem. Mielőtt az édesapám ezeket elmagyarázhatta volna meghalt. Szerencsére a mágiám használatára meg tudott tanítani.
Feldolgoztam a hallottakat, majd úgy döntöttem, fellelkesítem egy kicsit a srácot.
- Valóban, ha gondolod akkor majd az Asszonybosszantóban egy ebéd mellett mesélek róla, s ha szeretnéd, bemutatlak Chronaios mesternek is, de előbb a szállást intézzük el - mondtam neki nyugodtan.
Akár már most is indulhatnánk, de akkor ki kéne hagynom a hideg sör ínycsiklandozó ízvilágát, amihez jelenleg semmi kedvem nem volt. A következő sarkon bekanyarodva, már fel is tűnt az impozáns kis kocsma névtáblája, s egyenesen oda vettük irányunkat. Ahogy beléptünk az ajtón, Arashit pillantottam meg, aki a pultnál ülve épp sörét kortyolgatta. Ha tudtam volna hogy itt lebzsel, akkor egyenesen idejöttem volna.
- Üdv Arashi -köszöntem rá, aki erre felém fordította tekintetét.
- Ő itt... izé... bocsáss meg, elfelejtettem a neved - mondtam zavartan ifjú útitársamnak

Amikor meghallom, hogy szívesen bemutat a céh mesterének, majdnem elájulok. Milyen jó is lenne ha csatlakozhatnák!
- Az nagyon jó lenne, köszönöm! - válaszolok a srácnak.
Ezután követem és hamarosan meg is érkezünk az Assszonybosszantóhoz. Miután beléptünk az épületbe, a srác meglátja valamelyik ismerősét és köszön neki. Azonban a nevemet még nem tudja, ezért kénytelen vagyok bemutatkozni.
- A nevem Yagura! - szólalok meg. - Örülök a találkozásnak!
Ekkor kezet nyújtok és ha elfogadja a mágus, akkor kezet rázok vele.

- Serlon, lökj ide egy korsóval.
Néhány pénzérmét csörrentek a pultra, cserébe a kiszolgálásért. Elégedetten ernyedtem el a bárszékben, és megfogtam korsóm fülét. Egész nap az Őszköszöntő miatt rohangáltam... remélem egy fél óráig nyugtom lesz most. Ábrándozva meredtem valahova Serlon feje fölé, a semmibe. Pár nap múlva itt lesz az Őszköszöntő, akkor pedig végre jól kibulizzuk magunkból a fáradalmakat... Főleg Jason koncertjére vagyok kíváncsi. Néha játszogatnak Bobbal a klánházban, de állandóan azt mondják, hogy ez még semmi a koncerthez képest. Ma azt segítettem előkészíteni; bár Juan sokat segít a telekinézissel, nem tud mindent egyedül elintézni, így hát a színpadot nekünk kell összetákolni, még ha a hangrendszert át is tudja lebegtetni a szekérről.
Ajtó nyikkant, majd léptek hallatszottak mögülem.
- Üdv Arashi.
Ez Itachi... megfordultam.
- Szervusz - köszöntem vissza, majd észrevettem mellette toporgó kissrácot. Kérdőn néztem Itachira.
- Ő itt... izé... bocsáss meg, elfelejtettem a neved...
- A nevem Yagura! Örülök a találkozásnak!
Egy szívdobbanásnyi szünet után megragadtam a felém nyújtott kezet.
- Szervusz Yagura... örvendek - mosolyogtam rá. - Gyertek, dobjátok le magatokat. Mit kértek, és mi járatban vagytok?

Némán követem Itachi-t. Miután leadja a rendelését, kérek egy pohár vizet. Ezután meghallgatom, hogy mit mond. Kicsit érdekesnek találom ezeket a dolgokat.
~ Tehát csapatokban szoktam dolgozni. Remélem egyszer én is találok egy nekem valót... ~
Hamarosan a srác elmegy, engem pedig magamra hagy a társával, hogy beszélgessek vele. Kicsit zavarba jövök, mivel nem vagyok az a beszélgetős fajta.
- Izé, ez igaz, érdekelne a Céh. Elmondanád mit érdemes tudni rólatok?
A kérdésem után felülök az egyik bárszékre és várom a választ. Remélem tetszetős céhről van szó...

- Izé, ez igaz, érdekelne a Céh. Elmondanád mit érdemes tudni rólatok?
Mit is...? Eh, Itachi jól itt hagyott a... ahelyett, hogy állandóan csak morogna meg kivonná magát a munka alól csinálhatna... Na mindegy, most nem ez a fontos.
Egy darabig tanácstalanul néztem a fiút. Betegesen sápadt bőrét még jobban kiemelte a hosszú, fekete haj ami arcát keretezte. Egyszerű ruhákat viselt, és elég magának valónak tűnt, ahogy kissé félénken és zárkózottan ücsörgött mellettem a bárszéken - bár tekintete kíváncsiságról árulkodott. Egy mosolyt villantottam felé, megnyugtatásképp.
- Hol is kezdjem...? - kérdeztem, hogy egy kis időt nyerjek, amíg összeszedem a gondolataimat. Ittam egy kortyot, majd belekezdtem:
- Fiatal klán vagyunk, hatvannéhány taggal, de már biztos hallottál rólunk, ha szoktad olvasni a Weekly Sorcerert. A klánházunk itt van, Shirotsume belvárosában, egy nagy, fehérmárvány épület. A céh vezetője Chronaios mester - neki később bemutatlak, ha van kedved eljönni, nagyon jó ember. Ha igaz a szóbeszéd őt választják meg idén díszpolgárnak... Hamarosan vissza kell mennem, mert részben mi rendezzük a Shirotsumei Őszköszöntőt, akkor majd meglátod.
Kissé kihúztam magam büszkeségemben.
- Tudod, a mi klánunknak volt már néhány nagy dobása... Jason, az egyik tagunk felszámolta az egész Goblin Face klánt... aztán ott van a Bladestorm csapat, ők intézték el Havenben a szörnyinváziót, Chronaios mester pedig, mielőtt klánt alapított, Fiore-szerte híres volt, még mára sem kopott el a megbecsülése. Aztán ma már nem aktívak, de a Daemonbane csapat több démontól szabadította meg a világot, mint bárki más. Azért persze nem vagyunk olyan erősek, mint a leghíresebb klánok, de egyre jobbak és elismertebbek leszünk.
Aztán hirtelen észrevettem, mennyire előreszaladtam.
- Mondd csak, tudod-e hogyan működnek a máguscéhek? Mielőtt tovább mesélek, fontos lenne tudnod.

Érdeklődve hallgatom a mágust. Egy pillanatra sem zavarom meg, nehogy elveszítse a gondolat menetét.
~ Biztos valamilyen újságról beszélhet. Még sohasem találkoztam vele, ezért nem tudom mi lehet benne.
Az elmondottak alapján kiváló emberek alkotják ezt a céhet. Már alig várom hogy megismerhessek másokat is közülük.
Amikor a mágus a mondandója végére ér felhajtom a vizemet, majd nagyon komolyan ránézek a fickóra.
- Ami azt illeti, még nem hallottam a Weekly Sorcerer-ről semmit sem. Az édesapám vezetett be a mágia rejtelmeibe, de mást nem igazán tudok. Még a nevemre sem emlékszek rendesen. Tehát a céhekről sem tudok semmit. Ha gondolod, elkísérhetlek a fesztiválra és közben elmagyarázhatod a dolgokat. Az elhangzottak alapján szimpatikusnak tűnik a céhetek.
Ezután megvakarom a fejem és kicsit elgondolkozok. Végül leszállok a székről is megszólalok:
- Arra nem is vagytok kíváncsiak milyen mágiát űzök? Mi van, ha csak egy csaló vagyok?
A kérdésem után megvárom a választ, illetve felkészülök, hátha bemutatót kell tartanom. Ami azt illeti, kíváncsi lennék ők milyen mágiát űznek...

- Ami azt illeti, még nem hallottam a Weekly Sorcerer-ről semmit sem. Az édesapám vezetett be a mágia rejtelmeibe, de mást nem igazán tudok. Még a nevemre sem emlékszek rendesen. Tehát a céhekről sem tudok semmit. Ha gondolod, elkísérhetlek a fesztiválra és közben elmagyarázhatod a dolgokat. Az elhangzottak alapján szimpatikusnak tűnik a céhetek.
- A Weekly Sorcerer a leghíresebb varázslókról szóló hetilap... De nem is fontos ez most - tereltem magam a helyes irányba, mielőtt elkalandoznék. - A fesztiválra éppenséggel elnézhetnénk, de most még úgyis csak a szokásos bazár van, úgyhogy én szívesebben mutatnám meg neked a klánházat. Van ott egy kis felfordulás, de biztosan szakít rád időt a mester.
A srác leszállt a székről, majd egyenesen rákérdezett:
- Arra nem is vagytok kíváncsiak milyen mágiát űzök? Mi van, ha csak egy csaló vagyok?
Elfolytottam egy mosolyt. Okos kölyök. Intettem Serlonnak, majd elindultam Yagurával az ajtó felé.
- Éppenséggel érdekel, de nem akartam kíváncsiskodni. És ha csaló lennél, akkor nem léphetnél be hozzánk... többek közt a csalókat szűri ki a Próba. Hé, Itachi! - kiáltottam az illemhelység felé - Visszamegyünk a Titan Noseba!... Gyere, Yagura.
Kiléptünk az ajtón az egyre forgalmasodó utcára, én pedig elindultam a fiúval, hogy megmutassam neki a klánházunkat.

A választ csendben hallgatom. Mivel még csak bazár van a városban, láthatom a céhet. Ennek nagyon örülök. Ha szimpatikus lesz az a vezető, akkor csatlakozok.
- A Próbán mit kell csinálni? - kérdezem. - Csak azért, mert nem szeretném ha olyan dolgot kéne csinálnom, amihez nem értek.
Ezután kilépünk az utcára. Már most sokkal forgalmasabb, mint amikor megérkeztem. Látok pár gyereket, akik vígan játszadoztak. Sajnos ez nekem még sohasem adódott meg. Én évekig csak az édesapámmal utaztam egyik városból a másikba, a gyermekkorom pedig elszállt.
- Merre van a Céh? - kérdezem meg.

- A Próbán mit kell csinálni? Csak azért, mert nem szeretném ha olyan dolgot kéne csinálnom, amihez nem értek.
- Ez egy jó kérdés, mert szinte mindenkinek más a Próbája. A mester gyakran testhez álló feladatot ad az újoncoknak... de nem kell megijedned. A Próba arra van, hogy felmérjük az erejét, megbízhatóságát és más fontos képességeit az újoncnak, szóval semmiképp se halálos, de nagyon fontos. Éppen ezért a klánból mindenki ott szokott lenni a Próbákon... - mire befejeztem az utóbbi mondatot, már meg is bántam, hogy kiejtettem a számon. A végén még lámpalázas lesz itt nekem, és elijesztem... Hiába, sokszor még mindig hamarabb beszélek, mint gondolkozok.
Láttam, hogy körbenéz az utcán, kissé elidőzve néhány hangosan kergetőző kisgyereken.
- Merre van a Céh? - kérdezte végül.
- A belvárosban, de szerencsére a főtértől és a nagy tömegtől messzebb. Gyere, megmutatom.
Az utca egyre zsúfoltabb és zsúfoltabb lett, ahogy a belváros felé igyekeztünk. Olykor megfogtam Yagura kezét, hogy átvezessem egy nagyobb emberfalon - ugyanis biztos voltam benne, hogy ha véletlen elszakadunk egymástól, soha nem találjuk meg egymást. Közben mindenfelé nevetés, alkudozás, pénzcsörgés, pletykálkodás zúgott és morajlott a színes forgatagban.
Nagy nehezen kikeveredtünk egy mellékutcába, ahol már szolidabb volt a helyzet, így elengedhettem a fiút. Gyorsan ellenőriztem a pénzeszacskómat (szerencsére még megvolt), majd továbbkísértem Yagurát. Most, hogy a szüreti vásár hangjai tompultak mögöttünk, sokkal kellemesebben éreztem magam. Itt már néhány ismerőssel is szembetalálkoztunk, akik emelkedett hangulatban köszöntöttek minket.
- Nocsak, fiam, hova viszed ezt a legényt? - vigyorgott ránk a kölcsönös köszöntések után Vicius, a bérházam szomszédságában élő öreg takácsmester.
- Megmutatom neki a klánt.
- Pont jókor, erre jött el Chronaios mester is, épp hozzátok tartott - bökött hüvelykujjával az utca vége felé.
- Nagyszerű... gyere, Yagura! - mondtam neki, és továbbvezettem az utcán, míg nem kiértünk a térre, ahol az egyik legimpozánsabb épület, a Titan Nose fehérmárványból épült klánháza állt.
- Itt vagyunk... gyerünk, lépj be bátram - invitáltam be a kissé megszeppent srácot.

Nyugodtan követem a mágust, miközben hallgatom a válaszát. Már nagyon izgatott vagyok a próbát illetően. Alig várom hogy megmutassam mire vagyok képes. Amikor azt mondja, hogy a klánból mindenki ott lesz, akkor felcsillan a szemem. Így legalább minden tagot láthatok.
Hamarosan Arashi ismerősével is találkozunk, egy idős férfivel. Tisztelettudóan köszönök, majd csendben várom a fejleményeket. A férfitől megtudjuk, hogy a Céh mestere itt van a közelben.
Izgatottan folytatom a sétát, egészen addig amíg meg nem érkezünk. Ezután hallom, amint Arashi azt mondja, lépjek be. Nyelek egy nagyot, majd óvatosan belépek. Kicsit félve nézek körül. Ha látok valakit, akkor felemelem a kezemet és integetni kezdek.
- Jó napot! - szólalok meg remegő hanggal.
Ezután megvárom amíg Arashi bemutat az embereknek.

Határozottan vágtam át a főtermen, és egy darabig észre sem vettem, hogy Yagura alig tud lépést tartani velem. Kissé idegesnek nézett ki, de hát ennyi bámész mellett érthető is. Nem igaz hogy nincs jobb dolguk mint itt mereszteni a szemüket... Yagura alig hallható remegéssel köszön is a klánnak, amit a többiek viszonoznak, és őszinte érdeklődéssel nézegették a fiút. Hiába, mindig nagy az izgalom amikor új tagjelölt érkezik.
Szóra se méltatva őket - pár percen belül úgyis megtudják, miről van szó - egyenesen a hátsó asztalhoz mentünk, oda, ahol Chronaios ült, egyik kezével homlokát támasztva, másikkal egy papírlapra rótta a sorokat.



- Mester...
- Áh, Arashi... - mondta föl se nézve, olyan hangon, amiből egyértelművé vált hogy fáradt és nincs a legjobb kedvében. Talán beteg? - Nagyon jó, kéne segíteni egy kicsit...
- Oh, értem... de ööö... hoztam egy mágust, azt mondta, érdekelné a csatlakozás - mondtam, remélve, hogy ezzel is későbbre tolódik a munkám. Kissé hátrébb léptem, a fiút pedig a vállánál fogva finoman előrébb irányítottam.
- Ő itt Yagura.
Amint a mester felnézett, kissé ellágyult az arca, bár még mindig megviseltnek látszott.
- Szervusz Yagura. Chronaios vagyok, a Titan Nose mestere. És ha jól érzem... hmm, földmágus vagy, nem igaz? Akárcsak én. Remélem Arashi már elmondta az alapokat...? - nézett rám, én pedig biccentettem.
- Nagyszerű. És már tudom is, hogy mi lenne a Próbád... Kövess le az alagsorba, ha készen vagy.

/innentől vagy te írod meg a Próbád menetét, vagy ha szeretnéd mesélhetném is neked... persze először nem árthat beszélni egy adminnal, hogy hogy fogadják el a csatlakozásodat/

Miután beléptem, a köszönésemet rengeteg kíváncsi tekintet viszonozta. Ettől még jobban zavarba jöttem. Szerencsére azonban hamarosan átmentünk az egyik asztalhoz, ahol a mesterrel találkoztam.
- Jó napot, a nevem Yagura! - köszönök, majd meghajlok a férfi előtt. - Igen, az vagyok. Már ismertetett velem néhány dolgot! - válaszolok a kérdésekre.
Ezután amikor azt mondja a mester, hogy menjek vele, teljesen bepánikolok. Remegő lábakkal állok és nézem a mágust. Nem merek megmozdulni, annyira izgulok.
Végül a mester egy papírt nyom elém és megkapom a feladatomat. Két társammal együtt, el kell hoznunk ide a Saga-író nevezetű férfit.


//Elfman segít a beavatást kijátszani, de az már egy másik kaland//