Ismerkedés - Luna és Gabriel

-Jó ha nem akarod akkor nem tettetem-Majd elmosolygom.
Mikor megcsíp hirtelen meglepődöm nem értem, de utána rohanok és beleülök a hintába amiből majdnem kiesek.
-Hopszi hogy működik ez?-Kérdezem hisz nem ültem még hintába.
Kissé furcsa de jó murinak tűnt mosolygom mint a tejbe tök.

Meglököm párszor, egyre erősebben.
- Kapaszkodj!
Egyre magasabbra lendítem, majd miután elég lendületet adtam neki, kiállok oldalra.
- Amikor előre lendülsz, nyújtsd ki a lábaid, mikor hátra, akkor húzd magad alá, így megtartod a lendületed!
Mosolyog. Végre, magától. Én pedig célba veszem a mellette lévő hintát, és beleülök. ~Jóisten, ilyet is utoljára odahaza csináltam még kisgyerek koromban.~ Lendületet veszek, majd mikor ismét előre lendülnék, leszakad alattam a hintám.
- Ouch! Azt hiszem, megvan, miért kerülték el a gyerekek ezt a játszóteret. - nevetek fel, miközben leporolom magam, és inkább felülök a korlátra oldalra. - Azt ne mondd, hogy soha nem játszottál!

Nevetek majd kicsit megijedek de a hintát lököm magam.
-Ez vicces!!-Majd elengedem a hintát amiből kirepülök és cigánykerekezek amit egykézzen teszek meg amit nagyon régen tettem mikor tanított a mesterem.
-Régen nem nagyon játszottam szinte mindig a munkát végeztem-Lehuppanok a földre és nézem mit csinál majd felugrok és csinálok egy szaltót amint földet érek elesek.

~Nofene, miket levág így hirtelen.~ Bámulom nagy szemekkel a mutatványokat, amit csinál, miközben válaszolgat a kérdésemre, majd feláll, és vág egy szaltót, ám érkezésnél rosszul egyensúlyozott, így elesett. Odaugrok mellé, és segítek felállni.
- Egyben vagy?
Válasza után megvárom, míg leporolja magát, majd a leamortizált hintára nézek vissza. ~Lehet jobb lenne elpucolni, mielőtt előszednek minket.~
- Te nem vagy éhes? Nemrég voltam errefelé küldetésen, és ismerek egy csendes kis falatozót, nem is messze erre, bekaphatnánk valamit.

-Ouch ez rosszul jött ki.-nevetek-Egybe vagyok csak elestem nem nagy ügy ugye?.
Elmélázom felkelek és leporolom magam.Elgondolkodom majd válaszolok.
-Hát igazat megvalva kicsit éhes vagyok. Elmehetünk ha akarod.
És csak nézem Gab-ot és elgondolkodva megyek.
-Merre kellene menni?

- Nem is olyan régen két barátommal teljesítettünk itt küldetést, a fesztiválra kellett segíteni készülődnünk, akkor szemeltem ki magamnak, de az egyik lány eléggé illuminált állapotba került, így inkább rá vigyáztam. - meséltem, miközben sétáltunk. - Nincs messze, ha jól emlékszem a következő sarkon egy teraszon van, illetve, az ülőhelyek vannak ott, és a pincérek kihordják az ételt.
Pár szót intézek még, mielőtt befordulunk az említett sarok felé, és meglátjuk a falatozót. Lecsapunk az egyik üres asztalra, és rövid időn belül az egyik pincér oda is áll mellénk.
- Mit hozhatok? - kérdezi, majd elénk teszi az étlapot, én pedig elkezdem böngészni.
- Sült húst kérek, rizzsel. Inni mondjuk egy kólát. ~Korán van még a borozáshoz.
- Rendben, és a hölgynek?

Miközben megyünk hallgatom. Mikor befordulunk akkor leülünk és az étlapot adnak elénk én nem is tudom mit kérjek hisz inkább édeset ennék,de lehet hogy hülyének néznek.
-Hát én akkor lekváros derelyét kérnék és egy rostos barack levet.
Majd rá nézek Gabra.
~Na vajon mit hihet rólam most?

Megszeppenve néz rám, mintha szellemet látna, vagy csak azon törné a fejét, hogy vajon mit gondolok. Úgy látom, ha nem töröm meg a csendet, megint a hallgatás lesz úrrá a beszélgetésünkön, mint ahogyan a Titan Nose klánházban.
- Látom édesszájú vagy. - mosolyodok el. - Folyton a nyalókákat majszolod, és itt is édességet kérsz. - hajolok közelebb. - Nem félsz, hogy az alakod bánja?
Remélem nem veszi magára ezt az enyhe csipkelődést.

-Az alakom hát 2 éve eszem az édességet de nem látszik meg rajtam.
Mosolygom tudom édesség csak édességet eszek.
~Édesség for ever -Kuncogok.
A nyalóka már megettem és ami tartotta azt kidobtam.
- Igaz nem vagyok valami jó az evésben.

Nem igazán hiszek a fülemnek... Két éve csak édességet, mégis ennyire vékony? Sőt, talán kicsit túlontúl is vékonynak, és törékenynek néz ki. Két éve? Úristen. Mondjuk úgy, hogy egyéb dolgot nem eszik, érthető.
- Nincs neked kicsit túlontúl kevés önbizalmad? Mindenre azt mondod, hogy nem vagy túl jó benne, mint az ismerkedésben, és most, az evésben. Egyikben se lehet rossz az ember, legalábbis szerintem. Azt ne mondd, hogy rendes kaját is azért nem eszel sokat, mert félsz, hogy elrontod az evést... - nevetek, majd egy rövid hahota után visszafogom magam. - Bocsáss meg, csak kiszaladt... Mindenesetre, érdekes lány vagy. A magad módján.

Elkezdek kicsit bambulni és gondolkodni kezdek.Túl vékony vagyok az igaz de nem tudok mit tenni.
-Igazad lehet hogy önbizalmam elégé kevéske.Eszek én rendes étket is de régebben csak két naponta ettem a szüleimmel és három testvéremmel, szóval néha ezért elégé keveset ettem és a testvéreim is.-Mikor nevetett és hahotába kezdet meglepődtem és kicsit zavart.-Hát ez kicsit fájt amit mondott, de erre nem számítottam hogy ilyen is tud lenni Gabriel.Felkeltem kicsit sétáltam és néztem a dolgokat, hogy, hogy is állnak a dolgok.-Semmi bajom nincs ha viccelnek de ha rajtam az baj.

Látszott rajta, hogy nem túl boldog, tuti, hogy megbántottam, pedig nem volt szándékos. Néha elcsodálkozom magamon, hogy tudom ennyire elengedni magamat, illetve, a számat, pedig általában véve csak akkor beszélek, ha muszáj. Mindenesetre remélem nem vette magára túlságosan, de inkább nem erőltetem a beszélgetést, ha ő nem akarja, inkább csendben várom, amíg kihozzák az ételt amit rendeltünk. Közben ránézek az órára, nem kéne lekésni a vonatot.