Véres arany ( Magánküldetés Onyx Zack és Akuri számára)

Megszüntettem a katanám varázslatát, hogy azért kíméljem kissé az erőm, majd visszamentem a szobába, ám sajna nem az várt ott, amit vártam.
-Hogy a francba lépett le innen az a nyomorék?! Nem ez az egyetlen ajtó?! Rohadjon meg, hogy folyamat csak fut! - majd ezzel kimentem a folyosóra, ám sehol senki a hullán kívül.
Némi fülelést követően hangokat hallhattam lentről, méghozzá gyors léptekét. Odamentem, ahol valaha a lépcső volt, majd lenézve megpillanthattam a gyáva férget.
-Ne fuss papi, úgyis elkaplak! - mondtam, miközben megidéztema pisztolyaim.
Egyből utána is kezdtem lövöldözni, de nem sikerült eltalálnom.
-Franc, futni tud a kis hörcsög! - majd ezzel meg is szüntettem a varázslatot és elkezdtem lefelé mászni.
Ismét hasznát vehettem az alapvető ügyességemnek, hiába utáltam még mindig akrobatikázni, sietnem kellett a kis nyomorék miatt. Az első szinten körül néztem, ám sehol semmi, amikor egy hang ütötte meg a fülem.
-Segítség! SEGÍTSÉG! MEG AKAR ÖLNI! - hajtogatta egyre csak.
~Nem csak akarlak, hanem meg is foglak, kis kretén!~
Innen óvatosabbra vettem a biztonság kedvéért a figurát, nem volt kedvem megint beleszaladni egy olyanba, mint King Kong. Lassan lemásztam a földszintre, majd benéztem a konyhába, amerre megláttam az emberem körvonalát is, ám láttam mellette többet másik körvonalat is, mire végül az egyik úgy lépett, hogy láthattam a fényben.
~A városi őrség tagjai? Ez hiányzott még nekem! Le kell őket minnél hamarabb koptatnom, szóval első körben pucolás innen!~
Megindultam lassan a főbejárat fele, ügyelve arra, hogy ne csapjak semmi zajt. Sajna miután kiszöktem rajta jött a neheze: egy hely, ahol megbújhatok, lehetőleg minnél közelebb ehhez a nyomorékhoz, hogy még a feladatom is elvégezhessem. Körülnéztem, ám nem láttam erre alkalmas helyet, amire eszembe ötlött valami.
~De hülye vagyok! A szemben lévő motel üres, hála hogy megöltem a nagymamit! Igaz tuti oda jönnek majd kérdezősködni, de jobbat nem tudok.~ majd ezzel átosontam az utcán, be a motelbe.
Magam mögött bezártam az ajtót, majd felmentem az első emeletre, hogy onnan nézhessem a helyzetet. Lassacskán feltűntek az őrök is, egy ott maradt a férfival, a másik négy pedig elindult a házak irányába, valószínűleg kérdezősködni. az egyik persze egyből a motelt vette célba.
~Ha csak egy, akkor azzal nem lesz gond!~ vigyorodtam el, majd lementem a recepcióhoz.
Másodperceken belül jött a kopogás is, amit vártam.
-Jó estét! A városi őrségtől jöttem, mivel egy incidens történt a szemben lévő háznál, így lenne pár kérdésem ön felé!
Ekkor megköszörültem a torkom, majd igyekeztem eltorzított hangon válaszolni.
-És honnan tudjam, hogy ön nem valami betörő?
-Uram, most sajna nincs idő ilyesmire, itt életek foroghatnak kockán!
-Jó jó, nyitom már. - vigyorodtam el, majd megidéztem a katanám.
Az ajtónyitásra elkerekedtek az őr szemei, ám mielőtt bármit szólhatott is volna a katana a hasában végezte. A biztonság kedvéért berántottam a házba, nehogy a köhögés vagy valami véletlen kicsúszott hang miatt a többiek is odajöjjenek, majd bezártam az ajtót. A haldokló férfiban megforgattam a kardot, majd amikor elernyedt a teste megszűntettem a varázslatot.
-Vadbarom! Ennyi ésszel én a helyedben lámpaoszlopnak mentem volna inkább. - mondtam vigyorogva.

Hát több lámpa oszlop is van mi tagadás. A mi kis kiszemeltünket körbe veszik a katonák és a közeli kapitányságra kísérik. Szerencsédre nem a főközpontba ez csak egy egyszerű párszobás épület, ami a helyi körzetet felügyel. Te is közelebb lopózhatsz, akár körbe is járhatod az épületet. Be menni nem biztos hogy jó ötlet de ha jól körbe járod láthatod ezek a nagy tudásúak pont az ablakhoz ültették. Tökéletes a rálátás, és a rálövés? Na ez már csak rajtad múlik. Írd le ahogy a férfit lelövöd, postod azzal záruljon, hogy pánik tőr ki a rendőrök - lámpaoszlopok - között.

Miután a kis balfácánnal végeztem felmentem ismét az emeletre, hogy megnézzem mi fán terem az a hülye, akivel minnél hamarabb végeznem kellene. Sajnos be jött az, amitől a legjobban féltem: a sok félnótás katona persze, hogy elkezdik kísérgetni egy szép gyűrűben.
~Óóó, hogy rohadjatok ketté, gyíkok! Most vigyázzak, hogy ne vegyenek észre, de bárhol belefuthatok egy-egy katonába. Egyenként lövöm el az ujjait és vágom le a végtagjait ennek a sok baromnak!~
Lementem vissza a földszintre, majd némi körülnézést követően kimentem a házból. A ház mellett közvetlenül sajna észrevett egy katona, aki járta a házakat, ám szerencsőre ő is a hülyébb fajtából volt, nem erősítést hívott, vagy jelezte, hogy itt vagyok, hanem puszta kézzel rontott nekem. Az első ütését elkerültem, ezt követően pedig mindkét kézzel állkapcson ütöttem. A férfi eszméletét vesztette szerencsémre, így gyorsan behúztam az egyik sikátorba. Kedvességem jeléül egy oldalbarúgással ébresztettem, de csak mert szerettem volna éreztetni vele a törődésem. Persze közben a kezemben volt a katanám, nem szerettem volna, ha megpróbál elfutni, vagy bármi.
-Na végre, hogy magadhoz tértél, te nyomorék! Hova viszik a fickót?! - nyomtam pár centire a nyakától a katana élét.
-M-m-milyen fickót? - rémült meg a nyakához tartott kardtól.
-Mégis kire gondolnél, maga vadbarom?! Eric Helmotra, akit most vittek el, hogy vigyázzanak rá!
-D-d-de, ha elm-m-mondom, akkor ugye nem öl meg?
-Teszek az életedre, kis hülye! Nekem ő kell, a nyomorék fajtád vérével nem szívesen mocskolom be a katanám pengéjét.
-I-itt van pár utcányira egy házban egy kis helyi bázisunk. O-oda vitték.
-Ha át vágsz, akkor tudod mi lesz a vége a részedről... - fenyítettem be kissé.
-I-isten ments! - nyugtatgatott.
Ekkor megszűntettem a katanám evilágban tartó varázslatot, aminek meg is örült a férfi, ám nem túl sokáig örülhetett. Meglepettség ült ki az arcára, amikor a pisztolyom megidéztem, amikor pedig több fogát eltörve tuszkoltam a csövét a szájába, akkor szabályszerűen kiült rá a rémület.
-Az hát, nem kell neked a pengét bemocskolnod, jó neked a golyó is! - nevettem el magam, majd ismét a férfira néztem. -Te komolyan azt hitted, hogy megúszod egyben? Vadbarom! - majd egy széles vigyor kíséretében meghúztam a ravaszt.

Otthagyva a hullát valóban csak pár utcányi sétára volt tőlem egy ház, ami előtt két katona állt.
~Bingóóó!~ mosolyodtam el.
Túl közel nem mehettem az épülethez, a sok hülye lámpaoszlopnyi ésszel megáldott miatt, így maradt a távolból figyelés. Áldottam a jó szemem, mert megpillanthattam az első emeleti ablaknál akire nekem fájt a fogam.
~Jól jönne egy mesterlövész puska ilyenkorra... Marad, hogy a célzásomban bízzak.~ ezzel megidéztem az egyik pisztolyom.
Némi célzást követően biztosnak éreztem magam a dologban, így el is vigyorodtam.
-Pá, koma! - majd leadtam két lövést is, amire az az üvegrész, ami nem tört le a lövéstől csupa vér lett, a férfi pedig ledőlt a székről.
Egyből meg is szólalt a riadó hangja, a két ajtónál lévő meg persze megindult a hang irányába, ez szerencsére látszott a bokrokon át, így betörve egy ház ajtaját, és azt visszacsukva kerültem el a figyelmet.

A káosz kitör a rendőr kapitányágon, ami neked több okból is jó. Amíg a hullával játszanak te eltudsz menekülni, na de üres kézzel?
A lényeg te döntöd el, hogy most pénzel vagy pénz nélkül távozol, ha az első verzió lépne érvénybe, mi sem egyértelműbb hova mész. Hát az ipse lakására hiszen teljesen üresen tátong és biztos van pénze!

Postod odáig tartson hogy eljutsz a széfhez!

Nézegettem az ablakból óvatosan a függöny mögül az eseményeket. Csináltak ezek a vadbarmok mindent, egy-két mozdulat alapján például már azt hittem, hogy megerőszakolják a hullát, erre az kiesett az ablakon.
~Ekkora barmokat isteneeem! Ez már nekem fáj!~ röhögtem a látvány miatt.
A röhögésre viszont egy nesz ütötte meg a fejem. Egy tízen pár éves fiút pillantottam meg a távolban a lépcső fele. Felrohant volna mág gyorsabb voltam, és elkaptam még a lépcsőn.
-Ejnye-ejnye kisfiúcska. Ilyenkor az ágyban lenne a helyed! Hol vannak a szüleid? - kérdeztem vigyorogva, amire ő felmutatott az emeletre. -Kösz kispajtás, és bocs. - majd ezzel kitekertem a fiúka nyakát, aki erre össze is esett.
Halkan mentem fel az emeletre, közben pedig megidéztem katanám a kezembe. A férfi és a nő meghitten szundikált egymás mellett, ám valahogy ez mindig gyomorforgató látvány volt nekem, így nyugodt szívvel szúrtam le mindkettőjüket.
-Lehet fel kellett volna ébresztenem őket, hogy lássam a rémületet a szemükben... Na mindegy, most már tárgytalan a kérdés. - vontam vállat, majd megszüntettem a katanám varázslatát.
Visszaosontam az ablakhoz, amikor láthattam, hogy ezek a vadbarmok minden irányba mennek, csak arra nem, amerre az öreg lakott, így a menekülési útvonalat arra terveztem.
Komótosan sétáltam, ügyelve arra, hogy ne vegyen észre senki, ám szerencsére egy lélek se volt se az ablakokban, se az utcán. Odaértem végezetül az emberem házához, majd átfutott az agyamon egy gondolat.
~Végülis... Miért is menjek haza üres kézzel? Ott van a pénz, amit a piromán háziállat, meg a gazdája akartak bezsebelni!~ majd ezzel bementem a házba, és felnéztem az emeletre.
-Ba***a meg! Elfelejtettem, hogy leszakadt ez a hulladék, hála a gorillának! Rohadjon meg mégegyszer! - majd elkezdtem felfelé mászni.
Nagy nehezen immáron sokadjára tettem meg a körutat így, majd felérve beléptem a szobába, ahol elém tárult a széf. Odaléptem hozzá, majd gondolkodóba estem.
~Mi is volt a kombináció?~ kezdtem el agyalni rajta.

Most, hogy ott vagy a széf előtt igen csak kéne az a kód. De az isteni szikra csak nem akar jönni, így hát nem marad más hátra mint hogy magadnak kell felnyitni. Ezt a feladatot mint utolsó próbatétel rád bízom. Az biztos, hogy nem te vagy az első aki már feszegetni próbálta, így hát elég vihar vert, és könnyebben kinyílik.
Miután meg töltötted a zsebedet meg amit még fontosnak érzel el is indulhatsz vissza fele. Az utazás módját te választod meg, ami fontos, hogy miután vissza értél a céhházba jelentsd felettesednek, a munka elvégezve. A pénzből megkapod a jussod, és már kezdődhet is a vakáció!

Gondolkodtam, ám csak nem tudtam rájönni, hogy mit makogott az öreg. Kipróbáltam minden opciót, ami eszembe ötlött, de egyik sem volt az, ami a széf vételekor a készítők vagy az öreg fejében járhatott. Régi típusú tekerős zárja volt, így azzal is bepróbálkoztam, hogy tekergetem, miközben próbálom hallgatni, hogy mikor kattan a zár, ám semmi haszna ennek sem.
-A rohadt életbe már! - idegesedtem fel, majd megidéztem a pisztolyaim és elkezdtem lőni az széf ajtajának oldalán lévő szegecselést.
Jópár lövést követően pattant egyet-egyet mindkét szegecselés, és nem sokra igaz, de egy-két centire eljött az oldalától az ajtaja.
-Na végre! Már csak egy feszítővas kell ehhez a rakás sz*rhoz, és zsebben is érezhetem a pénzt! - örültem meg, majd elkezdtem járni a fenti szobákat.
Persze szerencsémre nem volt ott szivaron, drága piákon, és hasonlókon kívül semmi, bár a pia egy részével megoldottam, hogy ne vesszen kárba... felhajtottam egy-kettővel belőle. Jöhet a második emelet keresés szempontjából, ám a korábbi hullát láttam csak viszont, amit majdnem el is felejtettem már, semmi használható nem volt sehol. Első emeleten úgyszint csak szivarok és különféle alkoholos piák voltak, így maradt a végére a földszint. Ott nagy szerencsémre találtam egy kis raktárszerű valamit, amiben találtam feszítővasat, tehát mászhattam ismételten egy jót, egészen a széfig.
~Már rohadtul unom ezt... Ha ezzel sem tudom lefeszíteni, én esküszöm, hogy valahogy ki fogom dobni az ablakon az egész széfet... Ha pedig ez sem elég a kinyitásához, akkor vigye a pénzt, aki ki tudja nyitni, nem hat meg a plusz kereset!~ határoztam el a sorrendet magamban, amire odaértem a széfhez.
Nagy nehezen betuszkoltam a rövidebb felét a vasnak a résbe, amit a szegecselés hiánya haladt, majd több határozott mozdulattal letört az ajtaja ennek hülyeségnek.
-Végre! - örültem meg, majd benéztem ott, ahol korábban az ajtó volt.
Temérdek pénz volt az, amit elsőre megláttam. Nagyonsokezer gyémánt bújkált meg a széfben, így hát persze első dolgom az lett, hogy megpakoljam a zsebeim. Addig nem nyugodtam, amíg volt hely akármelyikben is, anélkül, hogy feltűnő lennék, majd a maradékot inkább felgyújtottam. Önző típus vagyok, de nem akartam feltűnősködni, hogy túlpakolom magam, most hogy végre mehettem vissza vakációzni, már csak a jelentés volt vissza a Mesternek. Miután az égő pénzeket szétszórtam a szobában kiosontam az épületből, majd irány az állomás. Az utca végén visszanéztem, majd láthattam, hogy a felső szinten már szépen kitört a tűz, így nyugodt szívvel vettem célba az első vonatot, ami a céhház irányába visz. Szerencsémre alig kellett várnom egy ilyenre negyed órát, és már pihenhettem is utána az egyik kabinban.

Persze az úton néztem ki csak a fejemből, az érkező ellenőrt és utasokat meg sorban fejbelőttem, mert nem lett volna kedvem a hülyeségükhöz. Egy előnye volt ennek a folyamatos gyilkolászásnak a vagonon: nem unatkoztam annyira, és hamar elrepült a vonatút.
A kallő helyen leszálltam, és jöhetett a séta része a dolognak, egyenesen az erdőn át. Ez sajna már sokkal unalmasabb volt, na meg kezdtem kissé fáradt is lenni, így minnél hamarabb le akartam tudni ezt az egészet. A Mester sem túl bőbeszédű ember, így hát meg sem szólhatott volna egy szűk összegzés miatt. Odabent a céhházban ugyanaz a szokásos látvány fogadott: ivás, ordibálás és verekedés. Átslisszolva a tömegen felmentem az emeletre és bekopogtam a Mester szobájába, majd utána egyből be is léptem.
-Jó estét Mester, jelentem végeztem a feladatommal! - vágtam magam kissé vigyázállásba.
-Szép estét neked is, Akuri. Szóval kivégezted a kívánt embert Magnoliaban? Egyéb károk? - tért a lényegre szokásához híven.
-Hát, a házban lévő összes ember vele együtt ment a sírba, találkoztam két kis senkiházi tolvaj mágussal, ám ők elfutottak, megöltem pár városi őrt, felgyújtottam a célpont házát... Ja és megöltem vagy tíz embert az idefele vezető vonatút alatt. Ennyi lenne tudtommal.
-Ennyi felhajtás még belefér, szép munka így az első küldetéseden! Itt a pénzed érte. - dobott oda egy kis zsákot. -Én majd behajtatom a felajánlótól a dolgokat. Na mindegy, számodra ennyi volt a móka, most elmehetsz. - küldött ki egyből a szobájából.
Így játszódott le nagyvonalakban az első küldetésem a Blackened Tears színeiben.

Na akkor jöjjön a várva várt jutalom!
Postjaddal meg voltam elégedve, szépen összeszedetten írsz, hibát is csak keveset találtam bár néhol lehetne egy kicsit hosszabb is! De ezen majd még csiszolunk.

A munkádért cserébe 270 VE-t és 50.000 Gyémántot kapsz

Végezetül pedig, hálás lennék ha egy PMben, te is elmondanád mi tetszett a küldetésben és mi nem. Mi a véleményed róla, természetesen őszintén, nyugodtan írhatsz negatívumokat is!

» A fekete ház (magánküldetés Leanna, Sorov, Den, Lidérc és Akuri számára)
» A Kulcsok Őre 3. (magánküldetés Den és Yoru számára)
» Magánküldetés Max DeLuis számára: A rejtélyes rabló
» A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)
» Magánküldetés Nyolcas, Leena és Nickolas számára