Rouuro Kao

Tárgy: Rouuro Kao Hétf. Nov. 07, 2011 7:22 pm

Miután kilőtt a föd alól, és a hűs esti égbe emelkedett, Kao kémlelni kezdte a távoli horizontot valamiféle iránymutató jel után, hogy ne kelljen megállnia az éjszaka sötétsége miatt sem, amíg csak kitartott az ereje. A központi hegység déli vonulatait szerencsére ki tudta venni, és a sebességét is tovább növelte. Még bírta...
Azonban nem repült többet egy negyed óránál, amikor megtörtént a baleset. Kao éppen az útját próbálta meg bemérni, keresve Era vagy Crocus fényeit, amikor az első repedést meghallotta. A pattanás a válla felől érkezett, a testét fedő kristály megrepedt, majd dematerializálódni kezdett, és mire Kao reagálni kezdett már az egész testén omladozni kezdett a kristályborítás, és akárhogyan próbálkozott, a mágiája már nem működött. Egy pillanatra Kaoban felmerült, hogy nem a kimerültsége miatt hagyta e cserben az érzékelése és a mágikus képessége, de a pillanat ahogy jött úgy múlt; mágikus körök jelentek meg körülötte. A szimbólumaik az ónyelvből valók voltak, és különösen ismerősnek tűntek, Kao korábban az öregtől ellopott könyvben találkozott velük.
A jelek megjelenése után nem telt el egy másodperc a semmiből alakok tűntek fel a jókora mágikus kör mentén, és végignézték ahogy Kao, mágiája és ereje nem lévén, zuhanni kezdett. A zuhanás azonban el sem kezdődött, Kao már landolt is, egy fa érzetű fedélzeten, ami akkor jelent meg előtte, amikor megérintette azt. A rúnák a fedélzet padlóján voltak, a mágusok pedig figyelmeztetően feltartott kezeikkel mutattak felé. Egy addig nem látott alak közelített.
- Mágus. A Tanács területe fölött repülsz, igazold magad - a parancsoló de vékony hang a tanácsnak dolgozó népek egyikéé volt. Kao néha már találkozott a fajtájukkal, amikor azok hivatalos ügyek miatt látogattak a kaszárnyába. Felült a padlón, és magára húzta a köpenyét, ami a nadrágja felső részén kívül az egyetlen ruhadarabja volt még épen. hazudnia nem kellett, sőt talán még jól is jött a váratlan vendégszeretet...
- A Southern Wolves tagja vagyok. A céhem veszélyben van... - kezdett bele Kao, de pár hang félbevágta.
- Ne hazudj - jött a rúnát felügyelő egyik mágustól. - A Southern Wolves nem máguscéh...
- Elég - szólt közbe egy másik hang, újra csak hátulról, a hajó építményének belseje felől. Léptek kopogtak, és egy ember lépett ki a kabinból. - A Southern Wolves tagságában vannak mágusok. Habár ez nem nyilvános tény - adta hozzá, egy nyomatékosított tekintettel. A megszólalása és a tekintete alig érzékelhető duruzsolást küldött végig a tömegen, Kao pedig érzékelni kezdte, hogy gyakorlatilag tömegek veszik körül, csakhogy éppen ő nem látja (láthatja?) a többséget. Kondícionális mágia - futott át Kao agyán, emlékezve a rúnamágiáról olvasottak egyik kruciális pontjára, és egy félvigyort eleresztett. Egyre jobban meg akarta tanulni...
- Oh - a férfi újra magáénak követelte a figyelmet, de a hangjába ezúttal egy adag jól érezhető cinizmus is vegyült. - Már tudom is kiről is van szó. A varjú, aki még egy ilyen helyzetben is képes elvigyorodni. Rouuro Kao? A kristálymágus - Kaoban dübörögni kezdett a sújtó nyomás. Egy tanácstag, aki tud róla... Láthatólag minden fontosat, és tudhatót, sőt... Ha a viselkedését is ismeri csakis belső információja lehet. Árulók... A felismerés ágyúként dörrent. "A Southern Wolves tagságában vannak mágusok." Az egyetlen út, hogy észrevétlenül küldjenek információt egy alvilági figyelemmel nevelkedett céhből a mágia. Az egyetlen út, hogy pontos információkat szerezzenek mágusokról az, ha egy másik mágus adja azokat, másképp az információ nem lenne megbízható. Kao felnézett a mágusra, akinek az arcról lehervadt a vigyor.
- Oy-oy. Nem kell ennyire lesújtónak venni a tényeket. Nem vagyunk fenyegetőek, sőt! Már tudunk a támadásról, és mint a tanács hivatalos ereje, a kötelességünket teljesítjük. A puszta véletlen műve, hogy összefutottunk - mondta a mágus, és belépve a rúnák kötelékébe, Kaohoz közelítve lejjebb vette a hangját. - Engem inkább az érdekelne, hogy te honnan tudtál ilyen gyorsan a támadásról.
- Támadás? Miféle...
- Nézd, szívesen adok ki információt, de sem a pozícióm sem a helyzetünk nem arról híres, hogy én válaszolok előbb. Elmondom amit tudni akarsz... Nos, amíg jónak látom, de nekem is adnom kell valami információt ha a munkának vége. Jelentések... - Kao nem akart sokat gondolkodni. Nem volt min, legalábbis az adott pillanatban úgy hitte, és az alkalom túl értékesnek tűnt. minden elpotyogtatott morzsa, ilyen közel a tűzhöz sokkal több jelentéssel bírhatott, mint más bármikor és bárhol. Kao világának ez volt az egyik fő törvénye. Valamit valamiért.
- Mágikus recepció. Egy teremtett kristályom volt a főteremben. Eltört, talán húsz perce.
- Oooh. Ez azt jelenti, hogy igen potens mágussal állok szemben - mondta a férfi, de a vigyora megmaradt annak a bizalmasnak, amivé a rúnákon belülre érkezése után változott. Kao figyelt.
- Nos, minket valaki értesített. Mondjuk, hogy az illető nincs a helyzete magaslatán, így késve. Erről nem is mondhatok többet. Kérdés?
- Hány mágus van a céhben?
- A számok nem árthatnak, ugye? Kettő, rajtad kívül.
- És kinek dolgoznak?
- Túl gyorsan haladunk. Erre sem válaszolhatok, mert az már súrolna bizonyos korlátokat - Kao kifújta magát, és elmosolyodott. Megvonta a vállát.
- Azt hiszem tudom, amit kell - a mágus szemében figyelem, talán zavar csillant. Kao pont erre várt. Ha nem szólal meg, talán pont el is érhette, amit akart. A csönd a legjobb vallatómester; ha valakinek van mondanivalója akkor mesél legszívesebben, ha nem figyelnek rá.
- Azt hittem tudni akartad volna például, hogy kik a támadók.
- Nem szükséges - Kao figyelt. Ha másban nem is, ebben jó volt. Várta a jelet.
- Tehát tudod - tehát te nem tudod, gondolta Kao. Egy újabb kártya.
- Egyetlen apróságra lennék csak kíváncsi - nézett a férfira, akinek a száján nagyobbra nyúlt a mosoly. - Van köze a mágusainkhoz, hogy a tanács nem vizsgálkodik olyan sokat? Egy igen vagy nem is megteszi - a mágus felállt, és a tekintetében vibrálni tetszett, hogy nem kedvelte Kao gyorsaságát az információcsere kezelésében. Bólintott.
-A támadók egy alvilági szervezetből valók. A szervezetnek legalább annyi köze van Hargeonhoz, hogy hat éve ott ölték meg az egyik magas rangú tagjukat, egy nőt, akinek világi kapcsolata és családja volt. A férje mostanáig kutatott a gyilkos után, nem tudva, hogy az alvilági szervezet használja őt ugyanarra a célra. A férjet végül megölték, és a mögöttes szervezet rávetette magát a gyilkosra.
- Aki a Southern Wolves tagja - Kao bólintott, és elvigyorodott. A férfi megint ugyanazzal a reakcióval állt elő, és Kao is megint érezte, hogy mindketten ugyanazon a hullámhosszon gondolkodnak és mozognak. - Te?
A szélben süvítő hajóról már csak egy kósza kacaj hallatszott a környékbeli madarak felé, és az egész szerkezet újra köddé vált.

Egy órával később, a kaszárnyákkal körbevett mezőn már teljes láthatóságában és valóságában állt a mágikus hajó, és a kaszárnyát felvető zűrzavarnak nyoma sem volt. A véres küzdelem súlyosan látható nyomai szétszaggatott épületdarabokat és emberi tagokat szórt jókora távban az épületektől, így a hely úgy festett, mint egy háború helyszíne. A hajó túloldalán egy kisebb dombnyi hulla, és pár még élő, de teljesen lekötözött ember volt; minden ami megmaradt a támadókból. Néhányukról jelents érkezett, hogy elszöktek a csata helyszínéről, így őket nagyrészt mindenki eleve veszteségként kezelte, a céhbeliek a környező erdők túlnőtt farkashordái, a kormánytagok pedig a maguk titokzatos okai miatt. Valamiért ez az ok még Kaoban is képes volt kiváltani a nemtetszést a peckes mitugrászok iránt. Egy dolog nem változott, Kaoan ott volt az érzés, hogy a történet nem fog véget érni ennyivel. Talán az elszököttek miatt, talán a meg nem talált halottak miatt, akik a céh tagjai voltak a csata előtt, de az érzés nem hagyta nyugodni, hogy ezen a napon nem csak a hajón szerzett információ változtatott egy hatalmasat azon, ahogy jelenleg néz az életére, és arra, amit eddig építeni vélt.
Márpedig az utóbbi, nos, az tragikus szintre esett. Kao magáról és a céhről épített imázsa darabokban hevert, és ő azzal küszködött, hogy egy tiszta képet alkosson, ahol végre tisztában van azzal, hogy hogyan kezelheti önmagát.
Még mindig a hajón ült, amikor a férfi, aki azóta tényszerűvé váltan a felelős parancsnok a helyszínen, felvezette a céh tanácsának tagjait a hajóra, és elvonult velük, valószínűleg kihallgatásra vagy tárgyalásra, de út közben nem mulasztotta el felemlegetni a tényt, hogy Kao a helyszínen volt.
- Oh, amint gondolom megkönnyebbüléssel tölti el önöket, Rouuro-san biztonságban túlélte a támadást - szólalt meg csevegő hangon, amint felvezette az öregeket a fedélzetre. Néhányuk igen zavart tekintettel nézett a hajó padlózatán láthatólag kényelmesen fekvő és gondolkodó Kaora. - Tulajdonképpen azóta velünk van, hogy elindultunk Erából, egy véletlen, de igen szerencsés találkozás folytán - folytatta a csevejt, de Kao már feszülten figyelt. Pár igen nagyot változó tekintetet sikerült is elkapnia az öregek sorából. A fordulat már meg sem lepte Kaot. Sőt. Nem is számított fordulatnak semmi sem, főleg, hogy Kao fejében máris a nulláról kezdett építkezni.
- Kilépek - szólalt meg hirtelen. Nem akart várni, sőt a jelenlegi időpont volt a leghelyesebb hogy cselekedjen. Ha el akart tűnni, az volt a legjobb idő, amikor az öregek mind szépen le vannak foglalva a kihallgatáson, és a kedves parancsnok rajtuk tartja a szemét. Igaz ettől még nem volt biztos, hogy lehetséges előre elhelyezett parancsok életbe lépjenek, de könnyíteni az öregek dolgát Kao soha sem akarta volna. - Parancsnok, az emberei képesek eltüntetni a tetoválásomat?
- Természetesen, Kao-kun - tette hozzá majdhogynem ördögi, fültől-fülig tartó vigyorral a tiszt, és ugyanolyan kéjesen vizslatta az öregek tekintetén a változásokat, amilyen érintetlenné vált irántuk Kao. Az egyik mágus Kaohoz lépett, mire a parancsnok is előrelépett és sietősen elhessegette azt.
- Jobb ha ezt én csinálom. A tetoválás kissé veszélyes helyen van - azzal leguggolt Kao mellé, s az ujjai mintát rajzoltak Kao bőrére. - Ugye tudod, ha kilépsz már nem fogunk tudni eltekinteni a csínytevéseid fölött? - A súgásra nem lett volna szükség, de Kao bólintott egy alig láthatót és elmosolyodott, láthatólag ezt is a parancsnok örömére és elégedettségére.
- A csínytevéseim többsége ezt a céhet illeti. Már ha egyáltalán van bármiféle bizonyíték, hogy bármikor is elkövettem csínyeket. Vannak saját céljaim...
- Ó, igen, mágikus kutatás - a parancsnok érintetlen maradt a kimondott szavak után, de Kao hirtelen tekintetére abbahagyta a mondandóját. - A Southern Wolves nem az a klán, ahová véletlenül kerülnek emberek...
- Tehát az öreg mágust és a titkos kamrákat nem is kell emlegetnem?
- Gyorsan vág az eszed. Ami pedig a bizonyítékokat illeti, csupán a helyzet adta egyértelműségekről beszéltem. Bizonyítékok nincsenek, legalábbis még nincsenek...
- Nem véletlenül vagyok itt, nemde - szólt Kao egy félmosollyal a száján.
A parancsnok vigyorral állt fel Kao mellől, és egy utolsó biccentéssel sarkon fordult. Kao megesküdött volna rá, hogy hallotta "még úgyis találkozunk" mielőtt a férfi újra csatlakozott a menethez, amivel aztán eltűnt a hajóban. Kao felnézett az égre. A parancsnok távolodó alakjára, és az úgyis találkozunkra gondolt. Na igen. Van valamim, ami kell neki, vagy tudok valamit ami kellhet neki, esetleg egy köthetetlen információforrásra lehet szüksége - ahogy végiggondolta a dolgot, örült, hogy felfordult az élete. Megszabadult egy élethosszú vérbe és mocsokba fulladó hazugság és gyilkossághalmaztól, és ennek most kivételesen örült. Nem kéjesen, nem perverzül, de örült. Volt kire gondolnia amikor ezen is megilletődve elmosolyodott, majd egy új érzés ütötte arcul. Nem is csak egy valakire volt gondolnia; előhúzta a láncát, és az apró tojás körül megcsillanó kristály fényében mintha csak új gondolatok születtek volna ~ Egy valaki? Inkább kettő... Három... Négy... Öt? Voltam valaha tényleg egyedül?

Egyre több hazugságról hullott le a lepel...

Tárgy: Re: Rouuro Kao Szer. Dec. 14, 2011 10:53 am

Szépjónapot Csínytevő kun!

Tetszett a történet, bár nem olvastam el egyik kapcsolódó sztorit sem, így is szépen kirajzolódtak Kao indokai. Egy kicsit soknak éreztem a céh történetébe való beavatkozás, de ettől most eltekintek, mivel nem sokat tudunk a SW-ról. (nem Star Wars-ról..)
Most hogy megettem a reggeli kalácsomat, és megittam a reggeli kakaómat, azt hiszem eljött az ideje a mai első jócselekedetemnek.
Egy szó mint száz, a pályázatot elfogadom!

Tárgy: Az információ ára: Döntés Szomb. Dec. 17, 2011 5:19 pm

- Akarod tudni mit láttam - kérdezte Kuudo halkan, amikor Kao belépett a terembe.
- Most inkább bújj el - szólt Kao és lassított a léptein, és nyíltan körülnézett a teremben. A hatalmas kerek alaprajzú helyiség falai mentén asztalok és polcok változatos elrendezésben sorakoztak, táblák, tervrajzok, térképek tucatjai, és néhány terepasztal is helyet kapott a második látásra kirajzolódó rendben. Asztalok és polcok itt és ott körbeöleltek pár térképet vagy egy terepasztalt, és az emberek akik náluk dolgoztak rendszeresen keresték meg egymást szavakkal és oda vissza röpködő papírokkal, tárgyakkal. Az egész csarnok egy hatalmas központi iroda lehetett, ahol számtalan csoport végezte a maga területének a munkáját.
- Üdv nálunk Kao-kun - szólt a parancsnok és az asztala előtti székekre mutatott. Amikor a parancsnok szavai elhangzottak a közeli asztalcsoport tagjai mind félbehagyták a munkájukat. Pár szemüveg lekerült a fejekről, és fáradt tekintetek, karikás szemek, nyúzott arcok gyűltek a parancsnok mögé, mint valami rögtönzött bizottság. Senki sem szólt egy szót sem, csak a parancsnok, aki látszólag élvezte a helyzetét.
- Először is szeretnék pár kérdést feltenni az előző küldetésedről. Sajnos nem minden részlet tisztázott egyelőre számunkra, és szeretnék minden lehetséges információt a helyén tudni - fogott bele, ám megakadt kissé. Kao sejtette, ez az a szünet, amit akkor ad a beszélő, ha éppen azt mérlegeli, mennyit kell kihagynia a mondandójából.
- Akkor ha haladhatnánk...
- Persze, persze - felelte a férfi szórakozottan, majd fellapozott egy dokumentumot. - Tehát... A megbízóról tudjuk, hogy kiemelkedően nagy hatalmú ember, aki városokat tart a kezében, és a maga szakterületén vezető vállalatot irányít. Képes lehetett volna bármikor gazdaságilag ellehetetleníteni egy szabad hajó az indulását, képes lehetett volna ellehetetleníteni a személyzet fontos tagjait, nem kétlem, hogy akár a mágust is, viszont ehelyett elment odáig, hogy egy kapcsolatán keresztül irányított egy direkt támadást a hajó ellen. Miért? - Kao végignézett az arcokon, majd visszapilantott a parancsnok vigyori képére. Már vizsgáztatták. Talán az egész kérdés a küldetésről csak azért merült föl, hogy láthassák és hallhassák az alaposságát, megfigyelő és dedukciós képességeit? Akármi is lehetett a helyzet, Kao attól még éber volt és az elhangzott kérdésen pörgött az agya.
- Először is tudni szeretném, hogy innen követett-e valaki a küldetésre - szólalt meg Kao és ey kis hatásszünetet hagyott, amiben a parancsnok az embereire nézett. A reakciók alapján nemleges volt a válasz. - Ha tehát nem innen, akkor a megbízó egyik másik kapcsolata nyomán végig követett egy mágus. Egy alakváltó, aki madár formában tartotta az iramot velem ki a tengerre és ott gyakorlatilag ő vezetett a hajó nyomára. Nem működtünk együtt és a mágus nem adta jelét hogy leleplezettnek vélné az álcáját, de a siker neki is köszönhető volt. A célja valószínűleg a feladat ellenőrzése volt, mivel amikor megtaláltuk a hajót és bebizonyosodott arról, hogy az már nem tér vissza a szárazföldre, eltűnt.
- Egyértelműnek tűnik. További információk?
- Több dolog is volt, ami indokolhatta a küldetést. A hajó nem egy hagyományos halászhajó volt, hanem egy annál jóval nagyobb, valószínűleg eredetileg szállítóhajó, a legnagyobb építmények közül, amit valaha vízen láttam. A hajó át volt alakítva halászatra, és a belsejében háztömbnyi raktár volt, valószínűleg mágikusan tartósított jégtömbökkel lefagyasztva. A hajó mágusa, egy alakváltó, pedig vízi lényekre specializált - a parancsnok veszett tempóban körmölt, majd amikor felnézett, a kollégái tekintetét kereste legelőször.
- Gondolom enny...
- Nem egészen. A hajó legénysége láthatóan nem tartalmazott pár korombelinél több fiatalt, segédkorút pedig egyáltalán nem. Az emberek összetartása és képességei magas fokúak voltak, és még arra is rájöttek, hogy az engem követő alakváltó sem természetes madár. Ezeket és a küldetés természetét összevetve azt mondanám, hogy a megbízó már megpróbálta a hatalmában álló eszközökkel ellehetetleníteni a hajó működését, de nem járt sikerrel. A legénység fegyelmét és képességeit, illetve a hajón fellelhető mágiákat tekintve ez arra enged következtetni, hogy beépülni, illetve szabotálni a munkát vagy a hajót képtelenség lett volna - Kao befejezte a mondandóját, de tudta, hogy amire gondol bizonyosan gondolnak a vele szemben levők is. - Az egyetlen kimaradt lehetőség pedig, a hajó hatalom útján való ellehetetlenítése, pedig, így már csak egy okra vezethető vissza: a megbízónál erősebb vagy a hatalmát ignoráló tényező állta útját a machinálásainak.
- Ha jól sejtem, akkor már erre is van következtetésed.
- Igen, de ez már jóval ingatagabb lábakon áll, mint az eddigiek.
- A lehetőségek ottléte tartalmazza azok valódiságát, és kizárni egy lehetőséget könnyebb munka, mint megkeresni egyet, amit nem vagyunk képesek átlátni.
- Nos... Azt is hozzáadva a tényekhez, hogy, amint mondtad, a megbízó "a maga szakterületén vezető vállalatot írányít" illetve van annyi kapcsolati befolyása és hatalma, hogy a Mágikus Tanács forrásait is felhasználja, egyértelműnek tűnik, hogy pénzügyi és hatalmi tényezők nem diktáltak az ügyben, tehát az, ami megakadályozta a korábbi machinálásokat felül áll ezeken. Ha pedig olyan érdekszférákat keresünk, amelyek képesek ignorálni a hatalmat ilyen szinten, akkor egyetlen lefedetlen közösség marad: a máguscéhek. A legális máguscéhek legalábbis.
- Miért a legális máguscéhek? Az illegális máguscéheket nehezebb irányítás alatt tartani...
- Valóban, de ha abba megint csak belegondolunk, hogy a megbízó nem egy sötét céhet kért fel a feladatra, akkor ez is kikövetkeztethető, több más vonatkozással együtt - a parancsnok letette az eddig írt jelentést és izgatottan mosolyogva figyelte Kaot tovább. Több másik tag már a saját jegyzeteit írta a kezükben levő kis könyvbe. - Valószínű, hogy a megbízónak erős szövetségese akad a tanácson, vagy a kormányon belül, így ő elkerülte a sötét céhek használatát és a tanács használatával biztosította az érinthetetlenségét. Egy sötét céhet ilyen védettség valószínűleg hidegen hagyna, egy legálisat viszont valószínűleg teljesen leblokkolna.
- A dedukció érthető, azonban mivel magyarázható az, hogy ekkor a nyomás ellenére a céh nyomon követte a hajó boldogulását, és miért az időzítés?
- A célpont mágus... A Lamia Scale tagja volt, és egy hosszabb periódus után most szállt újra a hajóra... - Kao tekintete végigszánkázott az előtte levő társaságon. A csapat több tagja összebeszélve tárgyalt ki részleteket, és a parancsnok is elégedetten dőlt előre, hogy mondjon valamit, azonban Kao folytatta. - Mindabból ítélve amit ma is hallottam, azonban kételkednem kell abban, hogy amikor megkaptam a feladatot ne lett volna ismert a megbízó személye. Akár direkt volt az elszólás az imént a részedről, akár nem, ennyi összefüggés ismeretével akkor is gyors lenne a személy felkutatása, ha tényleg ismeretlen lenne. Mikor kezdődött ez a vizsgáztatás?
- Ugyan már, Kao...
- A mostani jelenlétem is; egyszerűen lehetetlen nem észrevenni a jeleket, hogy az egész társaság tisztában volt a felbukkanásommal, és az is, hogy az információk nagy része eleve ismert volt. Mennyit adtam én a tudáshoz? A Lamia Scale nevét?
- Tegyük fel, hogy igazad van. Mi következik most?
- Minden ponton azt választottam amit kellett, és megtettem amit kellett. Megfeleltem az elvárásoknak. Gondolom most választhatnék - a parancsnok azonban elkezdte volna rázni a fejét, mint aki ez egyszer végre túl járt az ellenfele eszén, Kao azonban feltette a kezét, jelezve, hogy nem fejezte be. - De ugyebár már van bizonyíték ellenem. Még ha az alakváltó mágus aki követett tényleg nem is a tanácsnak dolgozik, előkeríthetik, de azon részletek ismeretével, amikkel én rendelkezem talán erre sincs szükség. Azt megkérdezhetem, hogy milyen erővel bír egy sötét céh tagjának a szava a bíróság előtt egy olyan ügyben, ami szinte érintetlen vizeken történt talán ezer mérföldre Fiore partjaitól?
- Te magad mondtad, hogy egy legális céh tagja is volt a hajón. Ez minden más tényezőt felülbírál. Vagy talán szeretnéd a hátadban tudni Fiore egyik legerősebb céhét?
- Csakhogy az a mágus nem halott. Ha jól sejtem már meg is jelent a céhénél, hogy leadja a tagságát - Kao nyugodtsága egy cseppet sem ingott meg, a vele szemben levők azonban zavart pillantásokat váltottak. A parancsnok tekintete izzott a bizarr élvezettől, amit a helyzet láthatóan felszabadított benne.
- Tehát nem sikerül lekötnünk téged?
- Bizonyára csak idő kérdése lenne, hogy valahol és valahogyan biztosítható legyek, efelől nem kételkedem, de ugyebár mi lenne a garancia, hogy nem tűnök el az első adandó alkalommal, ahogy kilépek az épületből?
- Már ha kiengednek ebből az épületből...
- Ezzel a lépéssel tisztában voltam abban a pillanatban, ahogy a titkos bejárathoz irányítottál. Innen nincs kiút, csak koporsóban, vagy ha megadom amit kell és nem viszek el semmit, információt is beleértve - és éppen ezért vagyok itt. Mindazzal ami mögöttem van nem sok jövőm létezik, azonban pont ugyanezen múlt miatt van a lehetőségeim között egy teljesen más jövő...

- Ha vámpírra vadászol keress egy vámpír szövetségest.
- Lényegre törő mondás.
- És nagyon is igaz - a parancsnok pedig hátra nézett az embereire, akiknek láthatólag már nem sok megbeszélnivalójuk akadt ezen a ponton.
- A képességeit ítélve... A korábbi jelentésekkel is összevéve... Bármelyik nagy kaliberű küldetésre alkalmas.
- Az árnyékküldetésekre is - szólt egy másik. - Nincs múltja velünk, se kapcsolata, ha ezt a napot leszámítjuk. Kiváló potenciál.
- És valóban nem vethető el a tény, hogy a múltja nagy segítség, akár a pozíciója elfedésében, akár a tapasztalatai és lehetséges kapcsolatok kiaknázásában. Nem sok ilyen emberünk van - a többieknek nem volt mit mondaniuk, de párjuk arcán mégsem volt teljes önbizalom.
- Azonban a biztosíték hiánya...
- Szerintem Kao-kun tisztában van vele, hogy milyen következményekkel járna bármilyen árulása, és azzal is, hogy önmaga lehet önmaga legnagyobb ellensége - Kao bólogatott, mint aki túl fáradt az egyszerű tények sokadszori felemlegetéséhez. - És van egy olyan érzésem, hogy olyan emberrel állunk szemben, aki inkább járja a maga útját, mintsem hogy függjön tőlünk. Amíg az ő választása, addig minden tökéletesen rendben lesz.
- De ez magában rejti, hogy ha a céljaink nem lesznek a... Az útjában, akkor elárulhatja a szervezetet.
- Ha jól sejtem Kao-kun ezzel a korláttal is tisztában van, és ha találkozik a saját korlátaival akkor tudja, hogy merre menjen tovább.
- De ez nem biztosít...
- Most komolyan azt akarod, hogy én felügyeljem? Megtehetem, de felesleges. Ha olvastad volna a jelentéseket, és figyeltél volna akkor észrevetted volna, hogy ez az ember itt nem fog minden kavicson megbotlani, mint egy megrögzött törvény és becsülettisztelő katona...
A parancsnok szavai nyomán páran újra fellapozták a lapjaikat, és szavakat rebegtek egymás felé. Kao lenézett, és a mellénye alól Kuudo aggódó pillantása nézett vissza rá. Elmosolyodott, és kacsintott egyet.
- Kao-kun. Nem... Rouuro Kao! - A szemei felpattantak a parancsnokra, aki fel sem állva a székéből fejezett be egy előre elkészített dokumentumot. - Az Újraszervezett Mágikus Tanács megbízásából a Hírszerzési Parancsnokságának Rúnalovagja vagy. A kódneved - a parancsnok egy okoskodó mosoly kíséretében felnézett Kao arcára. - Crow. Üdvözöllek - és odadobta Kaonak a papírt, majd flegmán folytatta - mostantól a tanács vadászkutyája lettél, kellemes szaglászást - remélem az orrod bírja a bűzt...

Tárgy: Re: Rouuro Kao Hétf. Dec. 19, 2011 5:30 pm

Az információ ára I.
Otthagytam a Southern Wolves rejtekét, ami, mint kiderült tényleges valójában virtuálisan ismeretlen, még a saját, legfontosabb tagjainak is. Csupán hazugságokból összeépült vár volt, és minden amit addig tettem érte teljesen olyan célok felé hajtotta a céhet, amiről fogalmam sem volt, és erről pont egy olyan mágus világosított fel, aki a tanácsnak dolgozott; a parancsnok.

Az alvilág törvényei I. [filler]
Egy teljesen ismeretlen, új fejezet kezdete. Valamiért ez az első lépés kísértetiesen hasonlított a múltbeliekhez.

Az információ ára II.
A titokzatos parancsnok újra feltűnt, és a kapcsolatát ajánlotta, ami kemény munkával járt - pont azon szabályok mentén, amikhez az alvilágban is hozzászoktam.

Az információ ára III.
Az ajánlatot elfogadtam, és amint átvettem a megbízást át is éreztem, hogy milyen ragadós és mély az a vályú aminek a közepébe csöppentem, és ezúttal valaki bábja voltam a játszmában ami a moslékért folyt...

A kristályhajó
Titkos utat választottam a tengerre keléshez: a feladat egy hajó, a legénysége és a mágusa kiiktatása az északi tengeren. Fel kellett készülnöm az útra, így készíttettem magamnak egy kristályhajót.

... és a szellemhajó
A kristályhajóval kiutaztam az északi tengerre, és az idő közben felfedezett közető segítségével meg is találtam a célpontot, a Saint Marion halászhajót, amit rövid úton vérrel vert szellemhajóvá változtattam. Senki nem élhette túl.

Utak
És valaki, a legfőbb célpont, mégis túlélte. A furcsa alak, akinek mindene elveszett egy óra alatt mégsem adta fel vagy vált szánalmassá, így végül megmentettem, ő pedig új életet kezdett amiben majd engem követhet.

Az információ ára IV.
Fioréba visszatérve az első utamon a parancsnok felkutatására indultam Erába, hogy tisztázzam magamat, és megtudjam, vajon mire akar még használni.

Ezeknek az ismeretében elolvasva a jelentkezést az egész folyamat összes szála lezáródik és minden cselekmény értelmét nyeri. Előre is köszönöm a munkátokat a döntés során, és kellemes olvasást kívánok - nekem sok sok óra élvezetet okozott az egész történet megtervezése és leírása.

Az információ ára: Döntés

Tárgy: Re: Rouuro Kao Pént. Dec. 30, 2011 12:57 pm

Szép pályázat, természetesen elfogadom. Viszont a belinkelt potom 40 oldalnyi előzményt nem olvastam végig, remélem nem haragszol érte... na jó az első hármat olvastam, a többire viszont kéne még némi szabadidő. Smile

Üdvözöllek az Újraszervezett Mágus Tanács Hírszerzési Egységében!

» Rouuro Kao
» Rouuro Kao
» Rouuro Kao
» Rouuro Kao
» Rouuro Kao