Színtelen arany (küldetés Elizabeth Colmennek, Uetto Shasunak és Glen Ordwaynek)

Ahogy hazafelé haladtam ebéd után elkezdtem számolgatni, hogy mennyi gyémántom maradt és szörnyülködve tapasztaltam, hogy sürgősen kell keresnem valami megbízást mert ha így folytatom körülbelül egy hétig lesz elegendő a pénzem ami valljuk be nem túl sok idő. Így elkezdtem nézelődni és hallgatózni Magnolia utcáin hátha valami megbízás félét találok, vagy legalábbis valami pénzszerzési lehetőséget. Úgy két órás keresgélés után egy kis plakátra lettem figyelmes:

Fiatal mágusok!

Legújabb szerkezetem megépítéséhez feltétlen szükségem van pár segítő kézre. Részletek személyesen, az Acalypha-Magnolia úti Dühös Bika fogadóban, a megbízás keltétől egy hétig. Szakképzettség nem szükséges.

Jutalom: 50.000 gyémánt teljesítéskor

Elgondolkodva olvastam el a plakátot majd hosszas megfontolás (rögtön olvasás) után eldöntöttem, hogy én megkeresem a fogadót és ha lehet segítek annak a Martialis nevezetű embernek. Igaz, hogy leginkább a pénz vonzott, de azért a kíváncsiságom sem hagyott nyugodni, hogy vajon miben kéne segíteni? Ezzel a gondolattal és a plakáttal a kezemben indultam haza, vagyis az ideiglenes szállásom felé ott beleraktam táskámba a tojást , szegény tojást már most elkezdtem sajnálni, de nem tehetek róla , hogy nincs annyi pénzem , hogy csak azért béreljem továbbra is a szobát mert ott van egy tojás ami bőven elfér a táskámban is és így legalább tudom, hogy mi van vele. Ezért már a táskával a hátamon indultam a Dühös Bika fogadóba és ráadásul szokásomhoz híven az utazási módom megegyezett a sétával szerintem ez a legegészségesebb bár az biztos, hogy nem a leggyorsabb módja, de egy hétig lehet jelentkezni a küldetésre. Csak van még időm a sétára... , de végül csak meggondoltam magam mivel már így is elég fáradt voltam és nem akartam túl fáradtan odaérni a küldetésre így egy arra járó kocsissal vitettem el magam a fogadóig ami valljuk be egész jó helyen volt.
Ahogy beléptem a fogadóba első dolgom az volt, hogy körülnézek hátha megtalálom Martialist, de mivel fogalmam sem volt arról, hogy hogy nézhet ki így inkább egy fal menti asztal felé kezdtem el sétálni és szerencsémre ott megpillantottam a hirdetés plakátját az asztal felett így odaültem le. Hátha a hirdető is idetéved még ma és miközben várakoztam a vidáman beszélgető embereket figyeltem. Mindegyikük olyan felszabadult volt és senki nem ült egyedül rajtam kívül, most tűnt fel igazán, hogy milyen egyedül is vagyok valójában.
Azonban önsajnálatomat megszakítva egy férfi ült le velem szemben és egy biccentéssel köszönt.
-Hello!- Köszöntem én is kissé szórakozottan miközben gyors végig mértem a férfit, nem valószínű, hogy ő tette volna ki a hirdetést szóval valószínűleg ős is jelentkezni szeretne.
-Te is jelentkezni szeretnél?- Teszem fel kérdésemet miközben a hirdetésre pillantok, de a férfi nem szól semmit csak bólint válaszként, na úgy tűnik nem csak én vagyok az egyedüli aki nem túlságosan szeret beszélni és mivel ne volt semmi mondandóm így ismét a fogadóban ülő többi embert kezdem el figyelni.

Az élet egyenlőre semmit sem tartogatott Glen számára. Alig csatlakozót a Quatro Cerberus-hoz, épphogy elkezdhetett volna megismerkedni a cég többi tagjával, mivel az az egypár akivel eddig találkozott, a nevükön kívül nem sokat jelentettek neki. De ugyanakkor az ismerkedés és a beilleszkedés között, rákellet döbbennie valami ennél is fontosabbra. Méghozzá, hogy hiába a céh tagja, valahol kell laknia is és nem élősködhet másokon, bár eddig is tetet volna. Arra nem nagyon emlékezett, de ha így azelőtt, mind amire emlékszik az életéből, akkor nem lehet büszke mindarra, amit elért az életben.
De újfent szerencséje volt. Épen az ilyen eshetőségekre találtál fel hirdetőtáblát, rajta a kis cetlit, amire lehetett írni és ami rajta volt, az kölcsönös hasznos volt. Glen hossz percekig némán állt ezen hirdetőtábla ellőt, ahogyan végigszemezgetve azt, végül ráakadt valami egyszer kis melóra, ami hát elégé jól fizetett elsőre.

- Akkor ezt elvállalom!- mosolygott elégetten, ahogyan lágyan levette a papírt a tábláról, majd útnak indult, úgy ahogy volt. Hát igen nem nagyon volt tisztában a dolgokkal, főleg, hogy felszerelés nélkül ostobaság utazni, sőt őrültség, ahogyan azért legyen valami kis kontra is a dologban. Glen-nek nem volt semmilyen azon kívül ami rajta volt, ezért is kelet neki a pénz, bár ezt nem hangoztatta volna.

De pénz híján, ellentétben sok utazóval ő gyalogolt, stoppolt és az utazok szerencséjét élte át, ahogyan valaki segített rajta, valaki csak továbbhajtott, átnézett rajta, mivel inkább keltette egy koldus kinézetét, mind egy varázslóét. De ismét szerencséje volt, mind mindig. Egy öreg férfi megsajnálva őt elvitte, mivel hát arra volt dolga. Utazó volt ő, kereskedő, aki egy közeli városba vitte a drága kis holmiait, ahogyan az egész út alatt beszélgettek, bár inkább Glen hallgatta, hogy az öreg nitt össze nem hord és nem is zavartatva magát beszél arról, ami eszébe jut. De sebaj, az út így is rövidebbnek tűnt, ahogyan Glen leugorva a székéről, elköszönt az öregtől és éhesen bekullogott a fogadóba.
És abban a pillanatban állt meg az élet, ahogyan egy pillanatra minden szem ráterelődött, majd egy nagydarab férfi lépett elé, ahogyan oldalról inkább nézett ki egy óriás és törpe első találkozásának a helyzet, mind barátságos közeledésnek.
- Helló! -nézett fel a hatalmas férfira Glen, ahogyan rámosolygott.
- Koldusokat nem szolgálunk ki kölyök! - morgott rá a férfi, ahogyan Glen zavarában megvakarta a tarkóját, ahogyan a zsebébe nyúlt.
- Nem vagyok koldus! Feladatom van, tessék! Látod? -mutatta fel a cetlit, ahogyan a férfi ránézve arra a kis összegyűrt papira hatalmas nevetésben tört ki, ahogyan megveregette a fiú vállát, ahogyan az ütések szint majdnem összetörték őt.
- Jó vicc! Hogy te mágus. Ez jó! Na de lássuk, hogy igazat mondasz-e...- karolta át, ahogyan mélyen a szemébe nézett.- … ha mágus vagy,m akkor biztos van nálad kis pénz is, hiszen ez a különbség a koldus és mágus között.
- Tényleg?! -nézett a férfira meglepetten- Pénzem nincs! -nevette ő is el magát – Azért vagyok itt! - Hámozta ki magát a férfi kezei közül, ahogyan beljebb akart haladni, de nem volt ezúttal akóra szerencséje. - Erős marok helyeződött a vállára, ahogyan a magasba emelve őt szó szerint megfordította egy kézzel.
- Akkor nem mész sehova. Már mondtam, hogy koldusokat nem szolgálunk ki! -nézett immáron mérgesen a nagydarab fazon, miközben Glen arcán egy izzadságcsepp húlt végig.
- Hát akkor ez patthelyzet igaz? -nevetett, ahogyan a kis jelenet magára vonta a beljebb ülök tekintetét is és lehet, hogy másokét is.

Glen arcára széles mosoyly ült, ahogyan az öreg szavai elértek hozzájuk is. Ahogyan az őt fogva tartó férfi keze meggyengült és elengedte őt, majd legyőzötten odébbállott. A fiatal mágus, még pazarolt rá, néhány pillanatot ahogyan eltűnt a tömegben és az egyik kijáraton Glen szeme eelől ahogyan lassan odasétált a kis csapathoz, leülve a Elizabeth mellé.
- Hu... köszönöm a segítséget! Nagyon szigóruak erre az emberek és gorombák! - köszönte meg egyszerűen az öreg segítségét, ahogyan a mellett álló hatalmas férfira nézett.
Elsőre semmi különöset nem lehetett látni, de ez minden pillanatban változott. Aki messzebbről embernek tűnt, az tökéletesen nem volt az. Közelről akárki leszűrte ezt a tényt, de mivel Glen először látott ilyent, egyértelmű volt, hogy a tekintette inkább rajta lebzselt, mind a férfi szavain. Na nem azt akarom mondani, hogy esetleg nem figyelt oda, de csak fél fülel hallgatta őt, ahogyan a sisak halk koppanása végül odavonzotta az ő figyelmét is.
Kezével megtámasztva a fejét, könyökölt az asztal lapján, ahogyan a másik kezével a sisak tétjével játszott. Tekintete azonban csakhamar ráterelődött a különleges férfira, ahogyan halkan felsóhajtott a fiú kérdésén, ahogyan a kis mosoly kiült az arcára.
~ Okos! Mindig a megszerezhető információval kell törődni elsőként. Ha tudjuk hogyan néz ki és azt, hogy esetleg hol találkozhatunk vele, hol keressük, időt és fáradságot spórolhatunk meg... bár ezek után egyértelmű, hogy a víz alatt kell majd keresnünk valamilyen módon. Nem éppen a legjobb hely a számomra, de nincs mit tenni. ~ újra felsóhajtott, ahogyan az öreg férfira nézett, hogy tökéletesen halhassa annak a válaszait és annak befejeztében, ha nem hangzott el addig, felteszi a kérdését.
- De ami lehet, hogy fontosabb, mi várhat ránk? -kérdezte nyugodt hanglejtéssel- Mivel mágusukat bérelt fel, gondolom nem csak arra kell majd odafigyelnünk, hogy dalolva és mosolyogva megszerezzük a tárgyakat! - dőlt hátra lassan, ahogyan a mosoly lefagyott az arcáról és végre komoly volt.

Hát elég sok minden történt igencsak rövid idő alatt. A kérdésekre a válasz ott volt a szemünk előtt és bár a saját, úgymond egyéni információszerzésre hajazó kérdésekre válasz nem igazán érkezett, így a három mágus elindult a lépvidék felé, hátba végleg beleragadnak a fertőbe. Bár ez szerencsére nem történt meg.
Az alig járható kisebb ösvények között semmi különösebbet, csak szúnyogokat lehetett találni, vagyis Glen ezeket találta meg, mert a kis élőködök valamilyen módon nagyon is szerették őt. És ami az elején csak kellemetlen dolog volt, az az idő előrehaladtával egyre idegesítőbb vére menő játszmává alakult. Amin lényegében az sem segített olyan sokat, hogy Shasu alámerült a víz alá és ezzel megmutatta a mágiáját, hiszen Glen nem volt alakváltó, nem tudott a víz alá menekülni, hiába kapott volna arra jobb útvonalat! Na jó ott volt furcsa készülék is, mely a hóna alatt cipelt magával, de egyenlőre nem akarózott neki a használat alá vonni azt.
- Én pedig nem szeretek vizes lenni! A ruhám lassan aszárad és amúgy sincs nálam csere, szóval ha eljön az ideje, csak akkor használjuk a vizet ne előbb. Főleg, hogy ez a víz nem épen egészséges... -válaszolt ő is alakváltó szavaira, Elizabert után.
És bizony az sem segített sokat, hogy Elizabeth megpróbálta elvonni a figyelmét azzal, hogy bemutatkozott neki, ugyan kissé sikerrel járt, ezt elehet mondani, hiszen a fiú figyelme így a lányra terelődött és nem a vérszopókra.
- Glen! - mutatkozott be mosolyogva a lánynak- Örülök, hogy megismerhetem hölgyem... -közölte a lánnyal viccelődve, ahogyan mellette sétált és lassan elérték azt a kis tisztást is.
~Hu mennyien vannak. Goblinok mi? Mintha olvastam volna már ezekről a kis jószágokról. Amennyire aranyosak olyan veszélyesek is tudnak lenni és van valami a hajukkal is, ami nem jut eszembe...~ gondolkozott ahogyan az egyik kidőlt fa törzsén üldögélve nézte a kis harcos állatkákat, ha lehet őket állatoknak nevezni. A társaik megjegyzésére és ötletére pedig csak bólintott helyeslően, hogy igazuk van, de mielőtt akármit is mondhatott volna Elizabeth elindult a célgoblin felé, ahogyan mosolyogva Shasu-ra nézett.
- Nem mész vele mi? -állt fel a fáról- Akkor megyek én, te pedig ha valami történne, vond el a figyelmüket. Mást úgysem tehetsz! -tanácsolta a fiúnak, ahogyan a lány mögött haladt nem messze. - És hogy akarod megfogni ha? -kérdezte tőle suttogva, ahogyan megpróbálta megállítani. - Ha terv nélkül megyünk, abból mindig csak baj születik. - mondta neki- A legjobb lenne, ha elveszed a kis botját és meg elkapva a száját berántjuk a bokorba és messze a kis társaitól megnyírjuk. A végén még szövetkeznek ellenünk és mi járunk pórul. - ajánlotta fel a tervét a lánynak.

/Uetto Shasu kérésére ebben a körben én írok először! //

Glen ledermedt, ahogyan előlépve és egyben lelepleződve szembetalálták magukat a rózsaszín kis tömegek, akik némán és szinte izzó szemekkel nézték őket. Mindegyikük felhagyott a másik püfölésével és a közös ellenségre koncentrálva csak rájuk meredtek. Glen érezte, hogy senki sem mozdult körülötte, a néma csend és a helyzet egyértelműen jelezte, hogy hatásszünet történt. Nem szabad megmozdulni, mert akkor leszabadulhat a pokol.
~ Milyen kis vadaké veszélyesek. Sőt félelmetesek, ahogyan rám néznek, komolyan zavarban érzem magam és dühít is egyben ez a kíváncsi arcuk, vagy dühös arcuk? Akárhogyan is, a tervünk befuccsolt és félek, hogy ez csak a kezdett lesz. Még jó hogy hárman vagyunk...~ mosolyodott el, ahogyan lassan felemelte a kezét és mosolyogva, na meg barátságos arcot vágva integetni kezdett nekik, aki hát, elégé feltüzelve ezen, visítva rontották rájuk.
- Vigyáz! - a fiatal rúnamágus pedig, mintha védeni akarná a mellett lévő lányt, azonnal belépett elé, ahogyan fél srégen a levegőbe írta a WIND szót. (Ha fél srégen írjuk a levegőbe támadó hatású mágiaként érvényesül a Solid Script /Tömör írás/) Az írás körül a levegő materializálódott, ahogyan egy jó tízméteres sávban a légnyomás egyszerűen leterítette a kis jóságokat, de azok, mintha fel sem fogták volna a pofonnal felérő légnyomást, azonnal felpattantak és visítva tovább rohamozták a kis csapatott.
- Te jössz! - lépett el Elizabeth elől, átadva neki a helyet, hogy talán az ő mágiája hasznosabbnak fog bizonyulni, mind a sajátja.
~ Szivós ki dögök...~ dörmögte magában, ahogyan az egyik bot telibe találta a lábát, hiszen az egyik kis állat elérte őt sikeresen, de cserébe a fiú lendülő lábba újra a földre terítette a azt ~Értelmetlen mágiát használnom. Az Enchantment /Megbűvölés/ nincs elég időm, ahogyan a Solid Script-em nem hatékony ellenük! Most mit tegyek?~ ugrott fel az egyik kidőlt fára, hogy ne tudják elérni őt, ahogyan abban a pillanatban minden megváltozott. Glen szemtanúja volt, ahogyan a szövetséget kötött kis krapekok újra egymásnak esnek és püfölni kezdik egymást. ~Nem valami intelligensek, ha ez így halad tovább, azt kell kihasználnunk!~ gondolta, ahogyan éles visítás mellett, rádöbbent, hogy az egyik társa elkapta az egyiket.

Mindenki tette a dolgát. Míg Elizabeth is előszedte a mágiáját, sőt annak ellenére, hogy a Shasu gyerek hallá változott a szárazföldön, ami mondjuk elégé kockázatos volt, hiszen mi lett volna, ha mondjuk a kis dögök kedvenc eledele a tigrishal és amint meglátták volna a feléjük repülő halat elkapva vitték volna magukkal, hogy megsüssék és megegyék, bár ilyen lényektől még az kis kitelne, hogy nyersen aljának neki lakomázni. De éppen az ellentéte történt. A kis vakarcsok féltek a nagy haltól, a nagy fogaitól, jobban mind a varászlattól, éppen ezét még a társukat is hátrahagyva menekültek, bár az a kis goblin is megszokott, ugyan odaadva a kis csapatnak a céljukat, a maréknyi szőrét, melyet a jó kislány kapott le róla, amikor az rúgkapálva próbált menekülni, hisztérikus visítozik közepetette.
Ahogyan Shasu visszaváltozott emberé, Glen is lejött a fáról, ahogyan leülve arra, a lábait kezdte masszírozni, hiszen egy két bot eltalálta, sőt olyan volt számukra mind egy pinata, bár ő magát hiba ütötték volna, cukrot nem kaptak volna cserébe.
- Szivós kis dögök...- dörmögte mérgesen, ahogyan felállt a rönkről- De mindegy a célunk megvan nem? -lépett közelebb a Elizabeth-hez, hogy megnézze a kis szőrcsomót – Ennyit szenvedni egy maréknyi hajért...- sóhajtott fel, ahogyan a lányt nézte. ~Az a mágia...Death Spike … biztosra veszem, hogy fekete mágia volt...~ gondolkodott, de nem tette szóvá – Ügyes voltál! -csapott egy nagyott a lány hátára nevetve. - Na indulás a …. a.... hova is? -kérdezte a csapat másik két tagjától.
Előkapva térképet, kisebb tanakodás kezdődött, ahogyan megtalálva a következő helyszín pontos helyzetét, ideje volt itt hagyni ezt a lápot. ~ Szóval a víz alatt? Mi lesz a harmadik helyszín... a füstölgő láva közepe lesz?~ gondolta, ahogyan útnak indultak, végül jó volt gyorsan letudni a dolgokat és még sötétedés előtt.
- Öö... nem azt akarom mondani, de elég némák vagytok... ennyire.... áááááá.... visszajöttek! - mutatott ijedten egy, a fák mögül kilépő egy szem kis goblinra, ahogyan a kiáltozás megtette a hatást az azonnal elszelelt - … hu, ezt megúsztuk nem gondoljátok? -kérdezte tőlük ismét, kissé zavarban lévő arckifejezéssel. De ennyi elég is volt számára, azután ős csendben maradt és a kis csapat lassan elérte a tavat is – De nagy és szép! -örült Glen mind egy kisgyerek a játéknak, ahogyan lenyugodva visszasétált a víz partjáról – Akkor használjuk ezeket és merüljünk alá... észrevételek? -váltott egy pillanat alatt komolyra, ahogyan meghallgatta mindenki szavait, miközben próbálgatta az ajándékba kapott felszerelést, de ha voltak is, vagy nem észrevéltelek és lassan lemerülve gy új világ tárult a szeme elé.

Uetto csak bólintott megerősítésként, hogy ez az ő terepe és azzal ahogy a vízbe ugrott és ugrás közben átváltozott hallá azzal csak még jobban megerősítette ezt a tényt, hát igen én személy szerint annyira azért nem rajongók a vízért ha csak nem épp egy órás fürdésről van szó vagy strandról. De mivel erről most szó sem lehetett így beleraktam a térképet a táskába majd cipzáros fölsőmet levettem mivel alatta úgyis van egy póló és nem akartam, hogy minden ruhám csurom víz legyen legalább valamelyest a felső melegítsen miután kijöttünk ebből a hideg vízből.
Majd mivel már Glen is a vízbe merült én még gyors elraktam a térképet és a felsőmet a táskámra dobtam majd felvéve azt a fura szerkentyűt amit a megbízás elején kaptunk én is lemerültem a vízbe és amit ott láttunk az csodálatos volt. Ahogy a nap fénye a vízen áthaladva tört egyre a mélybe az csodálatos volt már szinte festői szépségű pedig azért valljuk be az ilyenek engem nem nagyon szoktak lenyűgözni, de ami szép az szép.
Ahogy én ennyire nézelődök egyre jobban lemaradok a két fiú mögött bár Uettot már nem is látom bármennyire is tiszta a víz és szinte a legmélyére le lehet látni a sok hal között nem ismertem fel társamat. De ez nem sokáig maradt így mivel egy fura macskahal kezdett Glen előtt össze-vissza evickélni és Glen a hallal együtt elindult a felszín felé így én is követtem őket mivel kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, hogy vajon mit láthatott társam amiért fel kell jönni a víz alól.
-A mélyben furcsa lények tanyáznak, amik valószínűleg a zafírvíz sugárzása miatt torzultak el. Eddig egy sem volt agresszív, de lehet, hogy találkozunk valamivel. Minden esetre én nem vagyok jó harcos, inkább lopom el a követ és viszem gyorsan a partra, hiszen engem talán még nem is szúrna ki egyből egy tómélyi lény - kezdi el mondani, hogy mit tapasztalt eddig én pedig egyre nagyobb érdeklődéssel kezdtem el hallgatni beszámolóját.
-Mivel nem tudni, hogy mire számíthatunk szerintem jobb lenne ha mindenki felkészülne a harcra, úgy legalább nem érhet minket meglepetés- mondom el véleményemet majd ezután egy csontdárdát idézek meg mivel a víz alatt ez nem igazán menne hiszen beszélni nem tudok, másképp meg még egyenlőre nem megy a varázslás, sajnos…
Majd ahogy elmondta az ő véleményét Glen mindannyian alá merültünk ismét a vízben, de most már a nézelődést inkább abba hagytam mivel tudtam, hogy sietnünk kell vagy legalábbis én szeretném minél hamarabb lezárni ezt a vizes részét a megbízásnak. De ez valahogy egyenlőre nagyon nem akart menni, de nézzük a jó oldalát ahhoz képest hogy elég mélyen voltunk még egész jól lehetett látni a vízben és egész meleg is volt a víz vagy legalábbis úszás közben nem fáztam. De azért őszintén szólva az úszás elég nehézzé vált számomra a csont dárda miatt, de nem akartam kockáztatni, és milyen szerencse, hogy az nálam van mivel nem sokkal ezután egy fura óriás rákot pillanthattunk meg akinek az egyik ollója helyett láncfűrész van és én konkrétan óriási szemekkel kezdtem bámulni messziről azt a furcsaságot. S hogy társaim is észrevegyék eszeveszettől kezdtem el mutogatnia afelé az izé felé, de Uetto ezzel megelőzött, majd ő már el is tűnve próbálkozott a kő megszerzésével a rák mögött elúszva én pedig egyenlőre csak távolról figyeltem a dolgot igazság szerint nem nagyon akarództam közel menni ahhoz az izéhez ha nem muszáj. De minden jónak egyszer vége lesz mert a rák észrevette Uettot és felé indult, de mielőtt még bármit tehettem volna Glen már egy kővel dobta meg a rákot aminek köszönhetően az inkább velünk kezdett el foglalkozni és beindult a láncfűrész. Én pedig mivel más lehetőségem egyenlőre nem volt, próbáltam arrább úszni és míg a rák Glennel volt elfoglalva én a rák mögé úsztam és onnan próbáltam sebzést ejteni rajta, de ez nem akart összejönni túl kemény volt a páncélja, és ezzel csak azt értem el, hogy a rák most már inkább engem figyelt. Ezért menekülőre fogtam a dolgot és elkezdtem úszni el a rák elől majd a következő amit hallottam az már az volt, hogy a mintha valami eltört volna és ahogy hátrapillantottam rákellet jönnöm, hogy a rák láncfűrésze az aljzaton landolt én pedig mosolyogva fordultam Glen felé. Most már csak nem lesz nehéz dolgunk, remélem legalábbis, hát szó mi szó nem volt azután a legkönnyebb ellenfél a rákocska de legyőztük én pedig az aljzaton hagyva csontdárdámat úsztam ki Glennel együtt a vízből.

//Srácok ha valamit máshogy írjak akkor szóljatok//

//Bocsánat mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem írtam! Szívesen és most már aktívan rész tudok venni az oldalból! Remélem, még tudunk játszani, de ha nem, akkor is, itt egy post mellyel már tartoztam! //

Lemerült a kis csapat és a kis fejfedők nagyon is jól működtek, nem szivárgott, könnyű volt benne a mozgás és a légzés sem akadozott. Az öreg kitett magáért az szent, mindenre gondolt ezzel. De mindez együttesen sem volt elég ahhoz, hogy megnyugtassa Glent. Egyáltalán nem akart lemenni a víz alá, nem másért, mind ruha híján, hiszen tisztára elfog ázni és ha ez megtörténik akkor könnyen megfázik, prüszkölni fog és ha ez is bekövetkezne, akkor nem tud a küldetésre koncentrálni és nyavalyogni fog, ami talán rosszabb mind ha odalent semmit sem csinálna.
De ahogyan egyre lejjebb és lejjebb haladtak a meleg vízben, ez a rossza érzés kezdett megváltozni. A Víz a hőmérsékletéből semmit sem vesztett, ami tetszett a rúnamágusnak. ~Elég jó idő van idelent, talán mégsem fázok meg!~ gondolta elégedetten, ahogyan máson kezdett el agyalni. Az itteni állatok, hát hogyan is mondjuk ki, elég groteszkül néztek ki, ami egyáltalán nem tetszett neki, sőt amikor meglátta az egyik emberlábú halat, végigfutott a hátán a hideg. ~Ez most komoly? Remélem ezután nem lesz pikkelyen és kezdek el víz nélkül kiszáradni...~ tűnt el egy kicsit a „hallember” a csapatból, ahogyan ott volt az idő, hogy nemcsak bohóckodjon.
Megállt, ahogyan körbenézett. ~ A víz elég meleg! Szóval egy hőforrás lehet a közelben, ami a földalatti aktivitásra is utal, hiszen a kristályok magas hőmérsékleten nagy nyomás hatására alakulnak ki! Ez elég érdekes hely, az állatokat nézve pedig a kristályok felépülése valami mutációt okozó anyagot is tartalmaz. Érdemes lenne megvizsgálni...~ látott meg maga élőt egy apró kis halat, amit elkezdett hessegetni, de mikor rájött, hogy a „hallember” tért vissza, visszatérve a szerepéhez.
- Haha... bocsi, nem ismertelek fel!- vakarta a burát a tarkójánál, ahogyan követte őt a felszínre. Odafent pedig a megbeszélés következett és amit halott, az egy kicsit, nos még groteszkebb volt, mind amire gondolni mert volna. - Hát az én mágiám egyik típusa odalent is hatásos, de nem szívesen használom, elég időigényes, így mi lenne ha megvárnálak itt titeket?- kérdezte viccelődve, ahogyan a társak ránézet, egy kicsit sem voltak vidám hangulatban. - Rendben megyek! -közölte szomorúan, ahogyan elindultak újra a víz mélyére.

Egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak, de semmi sem változott. A víz továbbra is meleg maradt és a foszforeszkáló kristályok jól mutatottak a helyes utat és a sötétben rejtőző mutáns halakat is. ~Ez egyre bizarrabb!~ gondolta, ahogyan minden megállt, Glent csak Elizabeth-nek útközbe, hiszen annyira elnézelődött, hogy észre sem vette, hogy megálltak. ~Na majdnem az anyatermészet valahova!~ nézte a lány mögül a szörnyet, ahogyan Uetto el is indult. Glen pedig lassan leúszott a talajra, ahogyan elkezdett valamin ügyködni. De minden nem úgy alakult, ahogyan eltervezték. A szörny észrevette a Uetto-t és elindult felé, ahogyan Glen éppen hogy majdnem elkészült azzal amit csinált. ~Ez nem jó!... Idióta~ ragadott meg egy követ, amit a szörny felé dobott, de víznek hála, lassan mozgott és éppen hogy eltalálta azt, nem is ezt vette észre, hanem ahogyan a kő nekiesett az ő kincsének, a csapat célpontjaként szereplő kőnek. Na ezen dühödött fel, ahogyan ide-oda nézve észrevette a fiatal rúnamágust és elindult felé. ~Szóval az a kincsed és allergiás vagy rá, ha hozzá érnek? Ez jó tudni!~ folytatta a rajzolást a porba, ahogyan a rák egyre csak közeledett. ~Túl közel van!~ nézett fel a fölé emelkedő szörnyre, ahogyan behunyta a szemét. ~Túl lassú voltam!~ ahogyan nem érezte magán a halálos csapást. Hála Elizabeth-nek, aki megzavarta hátulról a szörnyet, ami így egy pillanatra nem Glen-nel foglalkozott. És ez elég volt. Megalkotta az utolsó rúnát is, ahogyan a kör bezárult. ~Enchantment // Megbűvölés befejezve!~ mosolyodott el, ahogyan a rák csapádba is került és elindult a lány felé, ahogyan a rákot körülvevő falon megjelent egy írás.


Kisebb csattanás hallatszott, ahogyan Glen hátranézett. A rák láncfűrészes keze az ajzatón hevert, ahogyan Glen szeme elkerekedett. ~Ez levágta a kezét, hogy szabaduljon a csapádból. Mi a franc... ez tud olvasni?~ nézte a szörnyet.

//Egyenlőre itt hagyóm hátra..//