A tégla (magánküldetés Okumura, Daniel és Kes számára)

Visszafelé ugyanazt az útvonalat követték, mint a városba menet, bár a kisebb sereg ami követte őket hamar lemaradt egy kicsivel, hogy ne egyszerre érjenek oda, és ha esetleg Darren valahogy figyelte az útvonalat, ne keltsenek feltűnést. Emelkedni kezdtek a hegyoldalon, egészen a barlangig. Amikor a bejáratához értek Adam és Areck fáklyát vett elő, és közrefogták a csapat maradékát. A fáklyák fényénél viszonylag könnyen visszataláltak a barlang azon bejáratához, amin bejöttek, azaz ismét a hegytetőn voltak. A táj még mindig jeges és havas volt, így vigyázni kellett a haladással, viszont az ég tiszta volt, és a múltkori viharnak nyoma se látszott. Beletelt pár órába, de elhagyták a hóhatárt is, és a sziklás hegyoldalon kellett tovább ereszkedniük. Az ösvényt amin feljöttek akárhogy keresték, föntről nem találták, viszont Adam és Areck ismét felkészültnek bizonyult, volt náluk bőven több kötél, mint amennyi kellett a lemászáshoz. A lemászás szinte gyerekjáték volt, és a kötelet maguk mögött hagyták, a mögöttük majdan érkezőknek, hogy utánuk jöhessenek. Lent megtalálták az ösvényt, és Daniel észrevette, hogy még ha meg is találták volna fent, csak jóval hosszabb idő alatt, egy kerülővel értek volna le. Továbbmentek az ösvényen, és leereszkedtek a hegyről. Pár óra múlva odaértek a romos kastélyhoz, ahol a megbízójuk a bejáratnál fogadta őket, és csendesen a könyvtárszobába vezette őket. Hagyta, hogy elhaladjanak előtte, és jól megnézte őket, Daniel furcsának találta Darren viselkedését.
~ Sejthet valamit.~ Gondolta. Megbízójuk előtt mentek be a szobába. Darren becsukta az ajtót, majd ismét szemügyre vette őket. Átsétált a szobán, és a többiek követték. A szoba végén lévő asztalhoz érve megfordult, és gúnyos vigyorral nézett vissza a bérenceire.
- Nos? Sikerrel jártatok? - Kérdezte.
- Természetesen. - Vágta rá Adam rögtön. Darren vigyorogva nézett Adam szemébe, majd ismét megszólalt.
- Van esetleg valami bizonyítékotok is? - Kérdezte. Adam gyorsan a zsebébe nyúlt, és kutakodni kezdett. Kisvártatva előhúzott egy ujjat, amint egy aranygyűrű volt. Adam letette az ujjat az asztalra, de Darren rögtön felkapta, és vizsgálni kezdte.
- A kormányzónak nem hiányzott egy ujja se. - Jegyezte meg Darkos. Daniel belegondolt, és igazat adott neki, reggel tényleg nem látott semmi változást a kormányzó kezén, bár nem is nagyon keresett. Darren egy kis ideig még vizsgálta az ujjat, majd lerakta az asztalra, és ismét bérencei felé fordult.
- Mondjátok el, hogy történt! Minden részletet tudni akarok, azt is, hogy mikor és hogyan lehelte ki a lelkét a vén barom. - Mondta, majd elnevette magát.
- Nos a palotába bejutni nem volt egysz.. - Kezdte el Adam, de Darren leintette, és közbevágott.
- Nem tőled akarom hallani! - Mondta, majd végignézett a többieken. - Mond el nekem, mondjuk. TE! - Mondta, és gúnyos vigyorral az arcán Kesre mutatott.
- Nem lesz egyszerű átvernie, az biztos. - Mondta Darkos. Kes nagy levegőt vett, és belekezdett a hazugságba.
-Nem volt könnyű bejutni a palotába mivel őrizték. Ám mi után jobban körbenéztünk. Észrevettünk egy csatorna bejárót ahol csak két őr volt. Areck felvette egy fecske alakját és úgy szállt a két katona feje fölé. Aztán egy pillanat alatt visszaváltozott és leütötte őket. Aztán mi rohantunk oda csendben és meg öltük az őröket. Akiket Daniel és Dead felélesztet mint élőholtakat. Azért hogy ne vegyék észre a hiányukat ha arra járna pár őr. Aztán a rácsot eltávolítva bejutottunk a belső kertbe. A kertben bolyongva felfigyeltünk egy bejáratra ahol két őr állt. Ám elég távol a többitől hogy halkan meg lehessen ölni őket. Az egyik őrt Areck kígyó alakban fojtotta meg mi én a másikat egy vasgolyóval lőttem fejbe. Amint mind a kettő meghalt. A két fekete mágus ismét életre hívta őket. Ahogy továbbhaladtunk egy kamrában találtuk magunkat. Ahogy beértünk már is jöttek a katonák. A hol bejutottunk ott is elkezdtek özönleni a katonák. A szűk hely miatt elég hamar sikerült elkapniuk minket. Aztán előjött a Kormányzó. Nem sokat tétovázott és halálra ítélt minket. Ezekkel a szavakkal: Ti mocskos férgek annak az alávaló Daren-nak dolgoztok. Azt hitétek, hogy csak úgy besétáltok és végeztek velem. Ezét holnap délben mindannyitokat felakasztatlak. – Darren csöndben figyelte a mesélőt, amíg az mély levegőt vett. – Aztán mindenkire rátettek egy mágiazáró bilincset. Ezzel csak azt az egy hibát követék el hogy engem hagytak utoljára így volt időm egy másolatot készíteni a kulcsról ami a ruhámba rejtetem el. Az őrök nem is vették észre a mágia használatát. Aztán amikor bezártak minket a cellába jól megfigyeltem a kulcsot. Amint elmentek elővettem a saját kulcsomat és könnyen kinyitottam a bilincset aztán a többiekét is sorban. A cella ajtaját csak akkor nyitottuk, ki mikor már megbizonyosodtunk hogy az őrök nem figyelnek már annyira. Aztán azt az őrt, aki a cellákra figyelt megöltük csendben. Areck felvette az őr alakját, én bilincs utánzatokat készítettem a kezünkre. Majd Areck kísért minket mintha a Kormányzó akarna minket látni. Útközben szerencsénkre kér őr jött ki a fegyvertárból. Nem n akartuk hogy feltűnjön nekik valami így amikor mellénk értek. Mind a kettővel egy csapásra végeztünk. Aztán a fegyvereinket magunkhoz vettük Aztán a Kormányzó szobájába mentünk amit nem épp könnyen találtunk meg. Ahogy beléptünk pár őr fogadott bennünket. A többiek őket intézték el, míg én elzártam az ajtót a fém mágiámmal. Aztán én is belevetetem magam a harcba. A harc közepette a Kormányzó el akart szökni. Ezt csak akkor vetünk észre amikor már végeztünk a katonákkal. Mind rá támadtunk egyszerre. Az én lövésem a kezét találta el így leszakítva az egyik ujját. A többieké telibe találta a testét ami ennek hatására darabokra szakadt és elégett. A támadások miatt kinyílt az ajtó ami mögött már ott álltak a katonák. Daniel az egyik hulla katonát utasította hogy dobja nekünk az ujjat. Amit a hulla teljesített. Aztán mind elkezdtünk menekülni ki a kastélyából. Areck egy hatalmas madárrá változott. Mi meg ki ugrottunk az ablakon. Elkaptuk a levegőben a lábát. Erre ö eszeveszetten kezdet el csapkodni. Ezzel képes volt tompítani a zuhanást annyira hogy ne haljunk bele. Aztán irány a csatorna ahol bejöttünk. Szerencsére nem volt ott senki. Így könnyen kijutottunk. Aztán én a csatornát lezártam. Ezzel lelassítva a katonákat. Ez bőven elég volt a hoz, hogy mi eltűnjünk. Aztán rohantunk vissza a barlanghoz ahol ismét elzártam az utat. Ám feleslegesen mivel a nyomunkat vesztették a katonák. Ezek után már egyszerű volt ide visszajutni. - Kes, miután befejezte a mondanivalóját ismét egy nagy levegőt vett, amit rögtön ki is fújt. Megint egy kis várakozás következett, Darren a bérenceit nézte, mintha csak magyarázatot várna tőluk, majd megszólalt.
- Rendben. - Mondta, majd a szekrény mellé ment, és kutakodni kezdett. - Akkor nincs más hátra, mint eleget tenni az alkunk rám eső részének. - Mondta. Öt kis pénzes zacskó landolt az asztalon.
- Itt a fizetségetek, de mielőtt még távoznátok, egy valamit mindenképpen szeretnék megemlíteni. -
- Készülj. - Mondta Darkos. Daniel nem kérdezett vissza, hanem így is tett, bal hüvelykujjával kipattintotta Mortemet a tokjából, és feszülten figyelt, várta a pillanatot.
- Egy levágott műfejjel sokkal meggyőzőbbek lettetek volna. Bár minden elismerésem a Kormányzó úré, még a gyűrűjéről is hajlandó volt lemondani, csak azért, hogy megpróbálhasson újra elkapni. Ez megtisztelő, kár, hogy az ujjával már nem volt ilyen, hogy is mondjam... Nagyvonalú. - Mondta Darren, vigyorral az arcán. A kezében hirtelen energianyalábok kezdtek gyűlni, ám ekkor berontottak az ajtón a katonák. Darren feléjük nézett, kissé meglepődötten. Daniel kihasználta az alkalmat és mindenkit megelőzve elrugaszkodott, és Darren felé ugrott. Az elrugaszkodástól kissé Darren magassága fölé ugrott, és mindkét kezével rámarkolva Mortemre, a feje nyaka vágott. Darren viszont gyorsan reagált, és a kezével védte a fejét.
- Vigyázz! - Szólt Mortem Danielhez, de Daniel már nem tudta megállítani magát. Darren kezén vibráló energiából egy pajzs keletkezett, és félrelökte Daniel kardját. Körülöttük a fegyveres katonák elkezdték bekeríteni Darrent, és a Kormányzó mágusai, Adam és Areck vezetésével mágia gyűjtésbe fogtak. Darren elmosolyodott, és kitartotta a kezeit. Hirtelen Danielt, és a fegyvereseket egy lökéshullám találta telibe. Daniel a falnak csapódott, de szerencséjére az egyik katona alá esett, így legalább a padlóba nem csapódott be. Gyorsan felkelt a katonáról, és felmérte a helyzetet. Darren látszólag gond nélkül verte vissza a hullámokban érkező fegyvereseket, ám a mágusokkal már több gondja akadt. Adam egy tűzgolyót lőtt felé, amit ki is védett, de éppen csak, hogy ki tudod térni Areck elől, aki rinocérosz formában rontott neki. Daniel ismét belevetette volna magát a küzdelembe, de Darkos közbeszólt.
- Túl sokan vannak, ez már nem a te küzdelmed. - Mondta. - Még ha küzdesz is, akárki győz, nem lesz hálás neked, esély sincs mindkét oldallal végezni. - Daniel kissé összeszorította a fogát, és szorosabban markolta Mortemet.
~ Igazad van. ~ Gondolta. ~ Nincs itt keresnivalóm. ~ Menekülési útvonal után nézett, és szeme a szekrény melletti ablakon akadt meg először. Az asztalt is észrevette, ahol még három kis zsák volt, Dead és Kes már elvitték a pénzüket, és sehol sem voltak. Daniel elindult az asztal felé.
- Állj. - Hallotta Mortem hangját. Így is tett. Egy katona csapódott a falba előtte. Tovább futott az aszal felé, a csatározó felek észre se vették, annyira el voltak foglalva a küzdelemmel. Az asztalhoz érvén a szütyője felé nyúlt, és elrakta a ruhája sebébe. Már épp indult volna tovább, amikor jobb ötlete támadt.
~ Adam és Areck megkapja a dicsőséget, hogy legyőzhetik Darrent, de a pénzére már nem lesz szükségük. ~ Gondolta, és a maradék két zacskót is elrakta. Pont időben, mert ezután egy kósza villám eltalálta az asztalt, ami felgyulladt, és összedőlt. A tűz terjedni kezdett, és nem csak ezen az egy helyen, a könyvtárszobában sok éghető tárgy volt, és ebben a percben sok tűzveszélyes mágia is. Daniel gyorsan az ablakhoz rohant, és habozás nélkül kivetette magát rajta. A kellemes kis repülés után egy gurulással tompította a gerincére ható erőt, de így is fájni kezdett a háta, és felhorzsolta magát. Viszont legkevésbé a sebesüléseire volt ideje, még mindig nem volt biztonságos távolban a harctól, ezért gyorsan tovább is indult, ki a kastély területéről, és be az erdőbe. Még egyszer hátranézett a romos kastélyra, épp ahogy kirobbant az egyik ablak. Daniel elmosolyodott, és belevetette magát az erdő sűrűjébe.