Találkozás: Leena és Reigen Hawkins

- Hát ja, de ha üres akkor hogy mozgott? Drótokon nem mozgohatott, és ennyi idő alatt nem lehet kimászni belőle hang nélkül...
Leena méregetni kezdte a páncélt a tűz fényében.
- Mi van ha ez csak bábmágia volt? És valamiért megszakadt az összeköttetés a mágus és a páncél között, ezért nem kell most fel, vagy... csapda!
- Báb mágia? Az milyen lehet?
Ekkor magamban elkezdtem végig gondolni milyen is lehet ez a bábmágia. Biztos mágiával az ujjaiból ujjbábokat csinál és azzal játszik vagy megidéz egy rókabábot esetleg egy mariontett bábut és az harcol.
~ De király! Ilyet én is akarok!

- Báb mágia? Az milyen lehet?- kérdezte elgondolkodva Reigen.
Leenának élesen csillant a szeme, egy modulattal kontyba kötötte a haját és szemüveget fel. Jobb kezével egy gurolos táblát húzott elő melyen hevenyészet rajzok és pálcika emberek voltak, majd balkezében lévő pálcát egy mozdulattal kinyitotta.
- A bábmágia lényeg az irányító amit a mágus mágiájával hoz létre egy másik élettelen tárgyban. - Leena itt a táblán lévő pálcika embrre mutatot pálcájával - Az idézést egy bizonyos tárgyon hajtja végre - itt egy elég bénán megrajzol páncálosra mutatott - ami emiatt mozogni kezd, és a saját akaratával irányítja, pontosabban a gondolataival. - Pálcáljával a fura hullámos vonalakara mutatott ami egyenesen a "páncélos" felé haladtak - A bábmágusoknak az egyetlen kívételek az emberek mert rajtok nem lehet báb mágiát használni. - fejzete be végül Lena elégedetten és becsukta pálcáját.

Leena-nak megcsillant a szeme és egy hirtelen mozdulattal kontyba kötötte a haját, majd valahonnan elő kapott egy fekete, félköríves keretű szemüveget és feltette. Jobb kezével oldalra nyúl és egy gurulós táblát görgetett elő, amin pálcikaemberek és különböző rajzok voltak. Eközben a bal kezével a semmiből előkapott egy teleszkópos pálcát, amit nyomban szét is húzott egy mozdulattal.
- A bábmágia lényeg az irányító amit a mágus mágiájával hoz létre egy másik élettelen tárgyban. - eközben a pálcájával ami táblán lévő egyszerű rajzolású pálcikaemberre mutatott - Az idézést egy bizonyos tárgyon hajtja végre, ami emiatt mozogni kezd, és a saját akaratával irányítja, pontosabban a gondolataival. A bábmágusoknak az egyetlen kivételek az emberek mert rajtuk nem lehet báb mágiát használni.
Mikor befejezte a mondandóját elégedetten csukta össze a pálcáját. Én törökülésben ültem a földön és figyeltem minden szavára. A végén belecsaptam az öklömet a nyitott kezembe.
- Már értem.
Fölálltam a földről és elhessegettem a régebbi gondolataimat a báb mágiáról. Mögöttünk újra zaj támadt, de nem tudtunk időben odanézni valami hátulról eltalált. Én csak azt éreztem, hogy seggre ülök és valami visz magával. Egy széken találtam magamat, ami száguldott alattam. Kivitt az étkezőből és a lépcső mellé kiérve egy folyosón csúszott tovább. Leena hangjából tudtam, hogy ő is mellettem van valahol.

- Már értem.- mondta Reigen, miután végig hallgatta Leenát.
Leena tökéletesen meg volt elégedve magával, és már épp kezdett volna ódákat zengeni magában tanítói képességeiről amikor zaj csapta meg a fülét hátulról. Már fordult volna de mielőtt felfoghatta volna mi is történik valami erősen a hátának csapódott és fenékre ült.
Ezután csak arcába csapó levegőt érezte.
Egy széken ült ami hihetetlen gyorsasággal vitte ki az étkezőbe és onnan a folyóson tovább. A korom sötétbe nem nagyon látott semmit az irányra is csak következtetni tudott, görcsösen markolta a széket, nehogy le essen.
- Jesszusom mi ez? - kérdezte fen hangon. Hangosan fújtatott majd egy éles kanyart vett szék. Leena hajszálhiján lezuhant róla. Ahogy oldalra dőlt valami melegnek ütközött a feje. "Reigen!" futott át a fején ahogy a vállának dőlt.
A székek egy hatalmas helységbe száguldottak, ekkor viszont megváltozott az irány.
Egyenesen fölfelé kezdtek el repülni mintha valami felfelé szívná a székeket.
- ÁÁÁ!- síkította Leena. Majd egyszer csak a székek megálltak. Leena hangosan lihegett, olyan 4 méter magasan lehettek. A székek szép nyugodtan lebegtek néhány másodpercig majd körbe körbe kezdtek el száguldozni.
- Jézusom mi ez? Reigen jól vagy? - kérdezte pánikolva Leena.

A székekkel sebesen suhantunk végig a sötét folyosókon. Fogalmam sem volt merre tarthatunk, lent még nem túl sok helyen voltunk, így ez ténylegesen az ismeretlen volt. De tovább kellett, hogy menjünk, illetve hagynunk, hogy száguldjunk, hisz az igazság odaát van.
- Jesszusom mi ez?
Leena kiabált mellettem. Valószínűleg ő sem tudta mire vélni ezt az egészet.
Ekkor hirtelen egy éles balkanyart vettünk székestül. Be kellett dőlnöm oldalra a székkel együtt nehogy leesek róla. A kanyar bevétel közben valami szőrös ért a vállamhoz és csikizte meg az államat is. A kanyar után némi gondolkodás után rájöttem, hogy nem szőrös, hanem hajas volt és nem lehetett más, mint Leena feje.
Bár sötét volt, a homályban még is érezhető volt, hogy egy hatalmas szobában lyukadtunk ki. A székek ahogy beértek ebbe a helységbe, emelkedni kezdtek és körbe-körbe röpködtek a szoba közepén a magasban.
- ÁÁÁ!- síkította Leena. Biztos voltam benne, hogy Leena is élvezi a helyzetet, hisz olyan volt, mint egy körhinta, csak sokkal szuperebb és ingyen volt.
- Jézusom mi ez? Reigen jól vagy?
- Jiiiiháááá!! - ordítottam örömittasan. Fantasztikusan vicces volt, így körbe-körbe repkedni. Kár, hogy nem láttam semmit, de legalább volt egy kis izgalom benne.

A székék körbe körbe haladtak a sötétben. Reigen pedig eléggé egyedien válaszolt Leena kérdésére.
- Jiiiiháááá!! - ordította, halhatóan - mert látni nem lehetett semmit - kifejezetten élvezte a dolgot. Leena homloka mellett egy cseppecske jelent meg. " Áhh... vajon miért nem lepődök most meg?... anyám borogass!"
Lassan kezdett idegesítővé válni a pörgés valamint most már a székek zuhantak is kicsit majd újra fel a magasba.
- Nem tudom ki vagy és miért csinálod ezt de nem hagyhatnánk abba a vidámparkosdít és beszélhetnénk meg a dolgokat szemtől szembe? - ordította bele Leena a sötétségbe. Reigen eközben újabb örömteli kiáltást hallatott. - TE MEG NE ÖRÜLJÉ MÁ !!! - ordította Leena oda neki, közben foga helyén kis tüskék jelentek meg és szeme kikerekedett.

A kacagtató, vidámparkra emlékeztető pörgő hullámvasutazás a székekkel továbbra is tartott. Fent a magasban körbe-körbe pörögtünk. Én nagyon élveztem, bár Leena, mintha nem ezen a véleményen lett volna.
- Nem tudom ki vagy és miért csinálod ezt de nem hagyhatnánk abba a vidámparkosdít és beszélhetnénk meg a dolgokat szemtől szembe?
Leena csak bosszankodott, viszont én tovább élveztem ezt a jó kis mókát.
- Vihííí!!
- TE MEG NE ÖRÜLJÉ MÁ !!! - ordított rám Leena. Ekkor a székek abbahagyták a röpködést és befékezve megálltak a levegőben. Szomorúan kezdtem kalimpálni a lábammal és próbáltam valamit tenni az ügy érdekében, hogy újra beinduljon.
- Na! Működj! Gyíte! Gyerünk!
De semmi sem történt. Egyszerűen lebegtünk a levegőben és nem mozdult.
- Ez elromlott. - szóltam oda Leena-nak csüggedten.

Ahogy Leena száját elhagyta az utolsó szó a székek meg álltak. Először el se akarta hinni hogy a székek meg álltak, csak bámult maga elé a sötétbe nem mintha látott volna valamit. Nagy nehezen sikerült túl tenni magát a tényen hogy tudod valamicskét hatni arra aki ezt teszi és büszkeség öntötte el. Ekkor viszont Reigen kizökkentette
- Na! Működj! Gyíte! Gyerünk! - hallhatóan ő rettentően sérelmezte a dolgot, Leena hallotta ahogy ugrál a széken. "Retardált.... - és egy mélyet sóhajtott - azt hiszem fölösleges lenne fen akadnom, Reigen valószínűleg egy másik bolygón él... " - szögezte le magába a tényt.
- Ez elromlott. - szólt Leena-nak csüggedt hangon.
-Nem ez nem romlott el csak megállt! - az utolsó szót kissé meg is nyomta a hatás érdekében, de ebben a pillanatban a székek zuhanni kezdtek és hangos koppanással értek földet. Lent Leena úgy érezte vagy öt évet öregedett... Ugyan akkor megnyugtatónak találta hogy lába alatt nem az üres levegőt tapossa hanem sziklaszilárd talaj van.
- Ne szomorkodj Reigen majd elmegyünk legközelebb vidám parkba!- de amint kimondta meg is bánta, ugyan is megjelent előtte a kép ahogy Reigen nagy vigyorral a 17 kört rója a hullámvasúton miközben ő zacskót szorongatva a szájához segítségért kiált. Majd agyon rugdossa a hullámvasút pénztárosát... - Majd egyszer... valamikor... - tette hozzá.

-Nem ez nem romlott el csak megállt!
Ahogy ezt Leena kimondta már zuhanni is kezdtünk, majd nagy puffanással földet értünk. Rövid nyekergés után feltápászkodtam és leporoltam magamat. Körbenéztem, hogy feltérképezzem hol is vagyok, de igazából nem láttam semmit. A szemem már valamennyire hozzászokott a sötéthez, így legalább Leena halvány körvonalát kitudtam venni nem messze mellettem.
- Ne szomorkodj Reigen majd elmegyünk legközelebb vidám parkba!
Ennek hirtelen nagyon meg örültem.
- Tényleg?! Uh, de jó lesz majd!
Ujjongva belegondoltam milyen jó is lesz, majd az, amikor egész nap a vidámparkban órákon keresztül száguldunk, zuhanunk, pörgünk, forgunk és megint csak száguldunk.
~ De jó is lesz... Aztán meg leülünk és degeszre esszük magunkat...
Elmosolyodtam és megindult a nyáltermelésem is a puszta gondolattól már.
- Majd egyszer... valamikor...
Mivel továbbra sem láttam semmit ismételten tüzet gyújtottam, ezzel megvilágítva az egész termet.

Reigen egy tűgolyóval feloldotta a sötétség burkát egy újabb tűzgolyóval. Leena azon gondolkodott lehet neki is el kéne sajátítania ezt a varázslatot ilyen esetre bár sajnos a mágia minden egyéb formájához teljesen hülye volt. Szóval ezt az ötletet gyorsan el is vetette és inkább arra jutott hogy az első adandó alkalommal vesz valami zseblámpa félét.
Leena fel akart állni és szétnézni Reigennel egy kicsit a szobában de ekkor észre vette az előttük álló szellemet. A vér is meg fagyot benne, kellett neki néhány másodperc amíg felfogta mit lát. Egy áttetsző kislány állt előttük piros kis kabátban és fekete lovagló ruhában. Mosolyogva integettet feléjük.”Na nem… nem… ez nem lehet igaz.. EZ EGY SZELLEM?!” Leena szemei kikerekedtek, életében először látott szellemet de valahogy nem így képzelte el.

Meggyújtottam a tüzet és ezzel bevilágítottam az egész szobát. Jó hatalmas volt azt meg kellett hagyni. A szoba végében egy szép nagy kandalló, a plafonon egy gyönyörű kristálycsillár, a szobában méregdrága, antik vörös, bársony kanapé és fotelok. Régi, szinte felbecsülhetetlen értékű bútorok és szekrények, amikben hasonló értékű porcelán tányér gyűjtemény volt. Tovább néztem a berendezéseken. Asztal, szék, fotel, szekrény, szellem, még egy kanapé...
~ Várjunk csak...
Visszanéztem egy picit és megakadt a szemem az átlátszó kislányon. Őt láttam egy pillanatra a konyhában is.
- Búú.
Ismételten iszonyúan megijedtem és felordítottam.
- Áááááá! szellem!
Ijedtemben, pedig rádobtam a kezemben lévő tűzlabdát.
- Fire Ball!
A tűz labda elérte a lányt és ő mintha kikerülte volna, de ebben nem voltam teljesen biztos. A láng golyó elérte a szoba végét és az egyik fotel berobbant. Újra teremtettem egy tűzlabdát és azt is felé dobtam, de az elől is kitért. Nem álltam meg. Újra és újra sorozni kezdtem a tűz gömbökkel.

- Búú.
"Basszus ez beszél!" - futott át Leena agyán a gondolat és most még jobban félt mint előtte.
- Áááááá! szellem! - ordított fel Reigen is. Valószínűleg túlságosan is megijedhetett mert a következő lépése nem volt túl ésszerű.
- Fire Ball! - mondta de a tűzgolyó nem találta el a célt, vagy legalább is kárt nem okozott benne, de kissé távolabb mögötte elhelyezkedő fotel annál inkább meg sínylette. Leena fel pattant a székről, látra ugrott és támadó pozíciót vett fel.
Reigen viszont folytatta a támadást amit persze csak a berendezés bánt. A szellem lány eközben egyik helyről a másikra "ugrált" pontosabban Leena ennek könyvelte el mivel csak annyit látott hogy egyik helyen eltűnik és egy másik helyen előbukkan.
- Az istenért kell neked folyton pattognod! Maradj már egy helybe! - ordította magából kikelve Leena, valószínűleg kezdett besokallni. Ekkor, mintha a szellem csak az ő parancsait lesné, Leena előtt 10 centire jelent meg. Leena már várta hogy újra eltűnik de nem. A lány ott állt vigyorogva előtte. Leena arcán gonosz kis mosoly jelent meg, öklét széllé alakítva célozta meg a lányt, egyenesen a gyomrába.
De a keze nem állt meg a lány hasánál, nagy lendülettel haladt tovább át a lány fakó testén minek következtében Leena elvesztette az egyensúlyát és felbukott. Ütése közben már érzékelte a hibát de teljesen lebénult a tudattól hogy át hatolt a lány testén. Riadtan pattant fel a földről és Reigen mellé szökkent majd újra harci pozíciót vett fel.

- Az istenért kell neked folyton pattognod! Maradj már egy helybe! - ordított mellőlem Leena, amivel teljes mértékben egyet értettem. Miért kell ilyen izgő-mozgónak lennie? Így nem bírom sehogy se leszedni.
- Fire Ball!
Még egy elkeseredett próbálkozásom volt, de ez sem talált újabb tűz gömböt gyújtottam és a célpontot kezdetem keresni, de nem találtam. Leena-ra néztem, aki pont ekkor szemezett közvetlen közelről a szellemmel.
Leena ökle körül fura légörvény kezdett mozogni. Mintha széláramlatok borították volna be a kezét. Így akarta megütni a szellemet, de neki se sikerült. Ellenfele csodával határos ügyességgel kerülte el Leena ütését is, aki ezután orra bukott. Viszont azonnal felpattant és mellém ugrott harci pózba vágva magát.
A lány kacagott egy sort, aztán megfordult és az ajtó felé kezdett suhanni.
- Fire Ball!
Hozzávágtam a tűzgömböt, de ezt is valahogy elkerülte, mert az ajtón robbant szét. Természetesen a detonációtól az ajtó kivágódott és a folyosó falán széttört leverve egy antik vázát.
Újra tűz labdát gyújtottam, hogy lássunk valamit. A folyosón ott lebegett a szellem és minket nézett, aztán kiöltötte a nyelvét és jobb oldalra elszelelt.
- Hé! Gyere csak vissza! Még nem fejeztük be!
Azzal Leena-val megindultunk utána.

Reigen több tűz golyóval is megajándékozta még a fura szellem lányt de az csak jót mulatott rajta. Eközben Leena nem tudott napirendi pontra térni a törtnetek felett. Egyszerűen át zuhant rajta és bár halotta, hogy a szellemeknek nincs testük ez most neki magas volt. Egyáltalán azt se hitte el soha hogy szellemek vannak. De most itt állt egy előtte és ráadásul még beszél is. Sőt mindennek a tetejében szívatja őket. Arról már nem is beszélve, hogy amikor át esett rajta egy pillanatra jeges rideg hideg járta át a testét. Még mindig libabőrös volt tőle. Reigen eközben megindult a szellem után aki a folyósora repült ki.
- Hé! Gyere csak vissza! Még nem fejeztük be! - ordította Reigen miközben kifelé futott, Leena vele tartott bár nem volt meggyőződve, hogy ez a legjobb megoldás jelenleg.
- Reigen! Várj! Álljunk le egy kicsit ennek így semmi értelme! - mondta neki közben karjánál fogva húzta vissza. - Figyelj a támadásaink nem hatnak rá, ha tovább folytatjuk ezt szét bombázzuk a házat. Valahogy máshogy kellene ellene fellépnünk. - mondta Leena. Eközben észre vette hogy a szellem lány is megált a folyosó végén és őket figyelte.

- Reigen! Várj! Álljunk le egy kicsit ennek így semmi értelme!
Leena ráfogott a karomra és úgy rántott vissza a futásból.
- Hé, el kell kapnunk!
- Figyelj a támadásaink nem hatnak rá, ha tovább folytatjuk ezt szét bombázzuk a házat. Valahogy máshogy kellene ellene fellépnünk.
Közben az átlátszó lebegő lány is megállt a folyosó végén. Végig gondoltam Leena szavait és beláttam az igazát.
- Hmm, igazad lehet. Tehát egy szellemmel van dolgunk...
Végig tapogattam magamat. A foghagymafüzér nem volt jó. Talán egy talizmán? Nem az sem. Lóhere se jó. Patkó se most kell. Végig túrtam az összes zsebemet végül találtam egy jó termetes keresztet.
- Háh! Ez az!
Lendületet vettem a kezemmel és teljes erővel a lánynak dobtam.
- Nesze!
A kereszt végig szált a folyosón és nemes egyszerűséggel átment a szellemen és puffanva neki csapódott a mögötte lévő falnak, ahonnan aztán lepattant a földre.
- Egyéb ötlet?

Reigen láthatóan gondolkozóba esett.
- Hmm, igazad lehet. Tehát egy szellemmel van dolgunk...Leena azt hittem valami terven dolgozik de amikor Reigen tapogatni kezdte magát értelenül nézett rá. Eközben hatalamas hévvel végig túrta az össze zsebét, Leena már épp szólni akart neki amikor egy hatalams keresztett húzott elő.
- Háh! Ez az! - mondta felvidulva, Leena még mindig értelmetlenül nézet rá, hisz nem értette minek a kereszt. Nem ördögöt űznek hanem szellemet... Reigen nagyot lendítve karjával dobta el a keresztett.
- Nesze! - kiáltotta utánna, Leena pedig lesokkoltam bámulta őt , homlokán egy kis csepecske jelent meg. A kereszt gyorsan száguldott végig a folyóson és át a lányon a földre hullot. Leena nem nézett oda mert tudta hogy mi fog történni. Inkább még mindig Reigenen akadt fent.
- Egyéb ötlet? - kérdezte tőle.
Leena nagy nehezen felül kerekedett a döbbenet és méreg keverékén.
- Igen van, ami eddig is, a fizikai támadások nem hatnak rá Reigen! Még a kereszt se. De miért nem próbálunk meg vele beszélni? Sajnos nekem már csak annyi őtletem maradt hogy szóval hassunk rá. - felete.

- Igen van, ami eddig is, a fizikai támadások nem hatnak rá Reigen! Még a kereszt se. De miért nem próbálunk meg vele beszélni? Sajnos nekem már csak annyi ötletem maradt hogy szóval hassunk rá. - felelte Leena. Elkezdtem magamban gondolkodni. Egyre csak pörgött az agyam, szinte már hallani lehetett, ahogy a fogaskerekek kattognak a koponyámban.
- Mi lenne... - kis hatás szünetett tartottam, majd röpke két-három másodperc múlva folytattam - ha megpróbálnánk tőrbe csalni? Mondjuk utánoznánk a répa hangját?
Ahogy kimondtam rájöttem, hogy az egy nagy hülyeség.
- Vagy várjál, azok a nyulak.... Hmm... Mit eszik egy szellem? - fordultam Leena-hoz segítséget várva.

Reigen homloka újabb ráncokba rendeződött, Leena sejtette éppen agyal valamin de tanulva az eddigiekből, kicsit félt a választól.
- Mi lenne... - de amint lekezdte el is hallgatott - ha megpróbálnánk tőrbe csalni? Mondjuk utánoznánk a répa hangját? - kérdezte. Lenna előszőr nem akart hinni a fülének, szemei kiguvadva meredtek Reigenre és feje fölött számos kis kérdőjel jelent meg.
- Vagy várjál, azok a nyulak.... - helyesbített - Hmm... Mit eszik egy szellem? - kérdezte nagy komolysággal. Leena homlokán egy kicsi izzadság csepp jelent meg apró pici fekete vonalakkal.
- Semmit. - válaszolta egyhangúan - Reigen hogyan tudnának enni a szellemek ha minden átmennek gondolkozz ár kicsit! - korholta. - Szerintem inkább valahogy beszélnünk kéne vele. Eddig nem nagyon támadott minket csak olyan hogy is mondja, mintha játszott volna velünk. Na mit gondolsz? - kérdezte Leena

- Semmit. - válaszolta egyhangúan - Reigen hogyan tudnának enni a szellemek ha minden átmennek gondolkozz ár kicsit! Szerintem inkább valahogy beszélnünk kéne vele. Eddig nem nagyon támadott minket csak olyan hogy is mondja, mintha játszott volna velünk. Na mit gondolsz?
- Szerintem kapjuk el és kérdezzük meg tőle - szóltam nevetve és elkezdtem futni a folyosó végén lévő szellem felé, aki meglátva ezt nyelvöltve jobbra elsuhant.
- Figyeltél egyáltalán arra, amit mondtam?! - hallatszott távolból Leena hangja, de rövid morgolódás után ő is utánam jött.
Hosszú órákon keresztül üldöztük a szellemet folyosókon, szobákon, hatalmas termeken keresztül. Utunk során kisebb rombolást hagytuk magunk után. Ez részben nekem más részben pedig a szellemnek volt köszönhető.
Nem sikerült végül elkapnunk, azonban mikor megálltunk pihenni, mert nagyon kifáradtunk az egész éjjel tartó rohanásban megjelent a szellem nevetve. Hosszú percekig kacarászva fetrengett a földön, majd letörölte a vidámságtól könnyesre sírt szemét.
A szellem megszólalt és elmondta, nekünk, hogy ő csak játszani akart valakivel, de aki itt lakott az nagyon félt tőle és semmire nem volt kapható, viszont mi olyan viccesen reagáltunk rá, hogy nagyon jól szórakozott, sőt talán életében még soha nem érezte ilyen jól magát, mint ezen az este. Ami elég vicces volt tekintve, hogy egy szellemről volt szó, aki már halott.
A lány hirtelen ragyogni kezdett, majd mosolyogva integetni kezdett, aztán becsukta a szemét. A fény egyre erősebb lett, már annyira, hogy nekünk is bekellett csukni a szemünket. A fény eltűnt és mire mi újra láttunk a szellem sehol se volt.

- Szerintem kapjuk el és kérdezzük meg tőle !- válaszolta nevetve és azzal neki iramodott a folyosónak.
- Figyeltél egyáltalán arra, amit mondtam?! - kiálltott utánna Leena ingerülten, de Reigen már nem felet. Kénytelen volt utána futni. Az egész házban hajkurászták a szellemet, jó formán az össze szobába jártak, így talán egy vagy két szoba maradt sértetlenül. A házban mindenhol össze tört cserepek porcelánok, eldőlt bútorok, össze tört székek, le szaggatott függönyök és képek hevertek.
Leena a vége felé már próbálta menteni a tárgyakat, de Reigen és a szellem mellett menthetetlenek érezte, valamint már már attól félt össze omlik az egész ház. Különösen amikor az egyik ajtó kiszakadt a falból olyan dühösen csapta be maga után. A szellemet nem lehetett elkapni, már kezdte teljesen feladni a reményt amikor egyszer csak megállt. A földre vetve magát kacarászott hosszú perceken át, Leena tátott szájjal meredt rá. Egyszerűen fel sem tudta fogni mit csinál. Ekkor viszont meg szólalt:
- Jaj hát ez nagyon jó volt, kössz srácok! - mondta miközben könnyes szemét törölgette.
- JÓ??? SRÁCOK??- akadt ki Leena.
- Ó hát én csak játszani akartam egy kicsit - felelte vidáman a szellem - de az öreg muki semmire se volt használható, folyton csak betojt, az nem nem volt vicces.
- Te most csak szívatsz! - jegyezte meg Leena és homlokán egy izzadság cseppecske jelent meg.
- Nem most nem, szívatlak, tényleg nagyon jó volt azt hiszem eddig sose játszottam ilyen jót.
- Hát ez fantörpikus... - jegyezte meg epésen Leena.
A lányka hirtelen erős izzásba tört ki, úgy világított mint egy fény lakrima, vagy talán még annál is jobban.
- Hé! Most meg mit csinálsz?- kérdezte Leena, de ennél tovább nem tudta nyitva tartani a szemét majd egyszer csak eltünt.
- Hát ez le lépett... hm remélem békére talál ott ahova ment. De most mit csináljunk? Mindjárt reggel és a lakás... romokban. - kérdezte Reigenhez fordulva.

- Hát ez le lépett... hm remélem békére talál ott ahova ment. De most mit csináljunk? Mindjárt reggel és a lakás... romokban.
- Á nem vészes - legyintettem egyet, mire a mellettünk lévő teremben leszakadt egy csillár. A nagy csörömpölésre kicsit összehúztam magam és behunytam a szememet. Aztán újra fölegyenesedtem és fütyörészve elindultam tovább a folyosón, ami egyenesen az elő hallba vezetett minket.
Pontosan ekkor a nagy kétszárnyas bejárati ajtón a zár kattant, majd kitárult. A kövéres megbízónk lépett be idegesen az ajtón. Kezében a kalapját szorongatta és folyamatosan mozgásban tartotta, közben pedig lopva az előszobát fürkészte.
- Sikerült a feladatuk?
- Persze - vigyorodtam el. - Gond egy szál se! A szellem nem fogja többet zavarni.
Látszott a férfin, hogy nagy kő esett le a szívéről. Sóhajtott egyet, aztán bentebb merészkedett a kastélyába.
- Akkor ki is fize...
- Á, hagyja csak sietünk - szakítottam félbe a férfit, közben egyik kezemmel elkaptam Leena-t és elkezdtem húzni magam után, majd a szabad kezemmel felkaptam az ásómat, amit még az esernyőtartóba dugtam megőrzésre.
Kiérve a kastélyból már legalább száz métert megtettünk, mikor a hajnal csendjét egy kiáltás törte meg, ami a kastélyból hallatszott.
- Futás, futás, futás!


/Részemről vége. Köszönöm a játékot ^^/