Alice és Noah találozása

Alice is a dobozba nyúlt és kivett belőle egy szem áfonyát én pedig nyitott szájjal vártam, hogy dobja végre, de mielőtt eldobta volna, az épület valamitől durván megremegett, a megrázkódtatás miatt pedig, Alice fejen nyomott három áfonyával... pedig meg mertem volna esküdni, hogy csak egyet vett ki. Na m1.
- Hoppá, bocsi!
Kért elnézést, majd felállta a kanapéról és az ablakhoz sietett, hogy megnézze, mi folyik ott. Közben az épület újból megremegett, de nem tudtam rá koncentrálni, mivel még mindig előttem volt az áfonya, én meg kajás voltam és... add össze
Miután kiürítettem az áfonyás dobozt, Alice után mentem és az ablakból egy fura buzogányos csávót láttam meg, aki valami démongyilkosokat keresett és ahogy ordibált, kiütötte a szálloda falát.
- Azt hiszem, ez minket eres... - Mondta halkan Alice.
- Gomfolod? - Kérdeztem vissza teli szájjal, majd ahogy elgondolkodtam, eszembe jutott, hogy tényleg mintha lett volna valami démonos incidens.
- És tényleg. - Csaptam a markomba, mikor leesett és a gyümit is sikerült leküldenem.
- Szerinted leüssük, vagy várjuk meg, míg elmegy? - Ahogy kimondtam a kérdést, az épület újból megremegett és majdnem Alice-re estem.
- Na jó, üssük ki.

- Gomfolod? – Kérdezte, hallhatóan teliszájal.
Hát nem igen volt itt még más olyan, aki megölt volna egy démont, vagy szörnyet, vagy akármit, a mai napon, pont ebben a városban, így egyértelműnek gondoltam, hogy rólunk beszélt a fickó.
- És tényleg. – Csapott a markába. - Szerinted leüssük, vagy várjuk meg, míg elmegy?
Az épület alapjaiban rázkódott meg, amitől mind a ketten majdnem pofára estünk.
- Na jó, üssük ki.
-Eszelős idióta… nemhogy kutyát tartana, neeeem, neki egy ilyen rusnya izé kellett, és csodálkozik, hogy kicsinálják a kis kedvencét. – Mondtam, miközben a szálloda újra megremegett, ám ezt egy hangos reccsenés követte, majd a következő pillanatban a padló beszakadt alattunk, és az egész szoba lezuhant a földszintre. Odalent komoly pánik hangulat uralkodott, az emberek kétségbeesetten sikongattak.
-Gyorsan el kell ezt az ostoba fickót intéznünk!

- Eszelős idióta… nemhogy kutyát tartana, neeeem, neki
egy ilyen rusnya izé kellett, és csodálkozik, hogy kicsinálják a kis
kedvencét. - Bosszankodott Alice, ezt követően a szálloda ismét alapjaiban megremegett. Hirtelen miden recsegni, ropogni kezdett körülöttünk, a következő pillanatban pedig... hát a földszinten találtuk magunkat, körülöttünk pedig rengeteg ember rohangált össze vissza. ~ Ezt a felhajtást, csak mert egy buzogányos fickó szétveri a szállodát... ~ Poroltam le magamról a zuhanás közben ruhámra került törmeléket.
- Gyorsan el kell ezt az ostoba fickót intéznünk! - Szólt Alice, mire vízmágiámat használva egy vízgömböt hoztam létre, azt pedig formálni kezdtem. Pillanatok alatt kész lett egy csinos kis kard, melyet egy egyszerű Freeze-el megfagyasztva elkészült egy elég éles és erős jégkard.
- Egy kardot? - Nyújtottam felé, arcomon szokásos mosolyommal, melynek helyét ritkán vette csak át más mimika.

Még mielőtt reagálni tudtunk volna, a ház újra megrázkódott, aztán hirtelen, mielőtt még felfoghattuk volna, hogy mi is történt pontosan, a földszinten találtuk magunkat egy rakás törmelék között. Kétségbeesetten néztem körbe, hogy a többiek jól vannak-e, Kris és a szüleinek nem esett-e baja, de nem, ők nem voltak se a törmelékek között, se sehol máshol. Szerencsések voltak, és vagy feljebb merészkedtek a tetőteraszra, vagy nincsenek is itt.
Feltápászkodtunk a földről és leporoltuk magunkról a törmelékeket és a port.
- Gyorsan el kell ezt az ostoba fickót intéznünk! – Alig, hogy ezt kimondtam, Noah vízből kardot formált,a mit aztán megfagyasztott. A kész fegyvert felém nyújtotta.
- Egy kardot?
- Ugyan… megvagyok nélküle is. – Hogy emlékeztessem rá, én se vagyok egy kis nebáncsvirág, egy kis lángot lobbantottam a tenyerembe. – Na, intézzük el ezt a fickót. – Eloltottam a lángot, és Noah kíséretében kirohantam az épületből. A fickó még mindig a falat csépelte a buzogányával, de valami elképesztő erővel. Csoda, hogy még nem szakadt be a fal. Nem szokásom senkit sem hátba támadni, de az ürge nagyon idegesítő volt, s nem utolsó sorban veszélyt jelentett a bent tartózkodókra nézve.
- Fire Ball! – A tűzlabda egyenesen a férfi hátának csapódott, aki erre felüvöltött.