Az olvasás világnapja Event

Szeptember 8-án volt az olvasás világnapja, amiről csúnyán lemaradtunk, de nem szabad annyiban hagyni így bepótoljuk! Mert olvasni jó. Aki szívesen részt vesz benne az a hétvégén olvasson el az oldalon valakitől valamilyen írást. Lehet kaland, élmény, küzdelem, mesélés, bármi. Lényeg, hogy ne a saját írásod legyen, hanem valaki másé. Utána pedig írj róla egy kis élmény beszámolót. Nem kell sok, csupán néhány sor már elég. Miről szól? Mi tetszett meg benne? Miért ezt választottad? Ilyenek. Bár az olvasás önmagában jutalom, de én azért honorálom a fáradozást VE és gyémánt formájában. Lehet akár több történetet is olvasni és véleményezni, talán megéri De ezeket külön hozzászólásokba írd!


Az alábbiakra figyelj a hozzászólásban:

Szerző: (Értelemszerűen aki írta, amit olvastál)

Cím: (Általában van címük is, de nem minden esetben, ha van írd ide, ha nincs hagyd üresen)

Link: (Az olvasmány linkje, hátha valaki a beszámoló után kedvet kap hozzá)

Beszámoló: (Miről szól, amit olvastál? Mi tetszett benne? Miért ezt választottad? Bármi ami eszedbe jut még. Nem kell sok, elég már néhány sor is)

Szerző: Rohandar Blacksteel

Cím: Találkozás a régi tanárral, avagy, hogyan kell kiheverni a szerelmi bánatot férfi módra?

Link: Ez itt!

Beszámoló: A választásom oka az, hogy érdekelt a karakter. Főleg az mikor még nem volt az a szuper gonosz céhvezér mint most.
Az előzmények ismeretének hiányában csak a történetből annyit tudok meg, hogy egy korábbi küldetésén a főhősnek meg kellett védenie egy lányt akivel aztán ismeretlen körülmények közt elváltak és a főhős az akkori céhének az ebédlőjében mereng azon, hogy mi lehet a lánnyal mikor találkozik a mesterével, aki hamar felfedezi, hogy valami baj van a sráccal. Arra is rájön, hogy szerelmi bánatról van szó, amit bár a főhős nem akar bevallani, de a mestere végül elviszi egy búfelejtő túrára Shirotsume városába. Ott isznak és jól érzik magukat míg egy nagydarab fickó ok nélkül fel nem kapja a főhősünket és át nem hajítja pár asztalon. Ebből kocsmai verekedés lesz, ahol a főhős a becsületén ért sérelem miatt az ifjúi hévben a zűrzavart kihasználva egy késsel megöli az idegent, aki belé kötött. Ezek után a mesterével távozóra fognák, de megérkezik a királyi hadsereg néhány tagja. A mester megpróbálja kibeszélni magukat, de a főhős meg lesz vádolva, hogy ő kezdte a verekedést és ront a helyzetén mikor közli, hogy ő csak védekezett és rámutat a halottra. Itt már nincs mit tenni, meg nem is zavarja őt igazán a harc a rend őreivel. Szóval míg a mestere egy kényelmes széken helyet foglalva élvezi a műsort izgalmas harc alakul ki közte és a katonák között. Úgy látszik kicsit lebecsülte az ellenfeleit mert nem bír velük olyan egyszerűen. Mikor pedig erősítést is kapnak akkor a komolyabb varázstudományát is be kell vetnie. Végül ő győz és menekülőre fogják. A város már le lett zárva, de a mesterével összefogva kitörnek a gyűrűből és elindulnak hazafelé. Zárásként mint megtudjuk a mester nem is a tanítványa szerelmi bánata miatt kezdte ezt a kalandot, hanem csak a saját feladatához nem fűlött a foga és mulatni akart egyet.
Az elején valahogy nem annyira fogott meg a történet. Azt, a párbeszédet valahogy nem élveztem, de ahogy haladtam vele egyre jobban megfogott. Tetszett ahogy a katonák ellen nem híróskodta el a dolgot hanem a nagyszájúságába majdnem beletört a bicskája. A mester pedig a történet végére kimondottan szimpi lett számomra. Az ő alakja jobban megfogott mint Rohandar-é. Bocsi. A lezárás pedig, nekem jó volt. Kellően csattant és láttam magam előtt a ledöbbent Rohandar-t ahogy ott áll és próbálja értelmezni a helyzetet, hogy most mi is történt és eldönteni, hogy egyáltalán örül-e, hogy így alakult. Tetszett.

Szerző: Max DeLuise

Cím: Probulus tojása (1. fejezet)

Link: görgess egy picit föntebb majd

Beszámoló: Az utolsó olvasmányok közül ez tette rám a legnagyobb hatást. Lehet az okom rá meglehetősen egoista, mivel ami leginkább megfogott benne, hogy Reigen említésre került. Nem direkt módon. Elrejtve a sorok között, de ha tudja az ember hogy mit keres, észreveszi. Eszméletlenül feldobta a napomat, mikor elolvastam. Szinte fülig szaladt a szám. Persze jó volt a történetben rendesen szereplő karakterekről kicsit olvasni és többet megtudni. A világ legokosabb hörcsöge miatt pedig csak jobban várom a következő fejezetét.

Szerző: Den Starkiller

Cím: Árulóm, vagy szerelmem?

Link: Első rész
Második rész


Beszámoló:
Nem tagadom, Denci mindig is a kedvenc íróim közé tartozott, remek érzékkel ábrázolta karakterét a kegyetlen, néha debil és esetlen csillaglelkű mágust, Starkiller Kapitányt. A rendelkezésére álló lényeket és njk-kat mindig profi módon szőtte történeteibe/kalandjaiba, ezért egyértelmű volt, hogy tőle választok egy rövidebb szösszenetet. (Nem voltam olyan pofátlan, hogy az egyik saját mesémet válasszam, amiben ő is szerepelt )
A fenti kaland külön kedvencem, mert szövevényes a sztori. Den-nek el kell jutnia nehezen megközelíthető célpontjáig, illetve felbukkan benne Tabu, aki ebben a sztoriban indul el a sötétség felé, illetve Starkiller kapitány egy új oldalát is megismerhetjük. Nem merek nagyobbat spoilerezni, a két bejegyzést ajánlom elolvasásra mindenkinek

Szerző: Nightyngale Abyss

Cím: Era ragyogása és sötétsége

Link:
I. rész
II. rész

Beszámoló:

Csenge második esélyes karija az egyik olyan játékos a fórumon, akitől olvasok valamit, ha ihletre/energiára/morálra van szükségem a saját írásaimhoz.
Már az elejétől kezdve nyomon követem a démoni alakváltó pályafutását, ezt a két élményét leszámítva mindet én is értékeltem (pont ezért is választottam ezeket, hogy ne legyen pofátlanság a dolog Kappa), és nagyon élvezem az összes beszámolót.
Nigthy karaktere egyszerre földhöz ragadt, megfogható, miközben mégis két lábbal jár a démonok, és mágikus lakrima-tudományok világában. Remek, szövődményes sztorikat épít magának, de szinte mindig mosolyogva olvasom a sorait, hisz a csatlós/familiáris/cseléd-mantikór trió aranyos szerencsétlenkedései még a legkomolyabb helyzetekben is erre késztetnek.
Ebben az új kaland-sorozatban Nighty összefog rúnalovag ikertestvérével, hogy erőforrásaikat összedobva megfékezhessék a Fiore törékeny békéjére leselkedő újabb veszélyeket.
Külön tetszik, hogy a harmadik résszel együtt már vagy 10.000 szónál jár a történet, és még mindig csak a szálak épülnek... Minden szép aprólékosan fel van vezetve, a karakterek élnek, a történetnek van jelentése, a szálak értelmet hordoznak.
Mindenkinek ajánlom, aki olvasni akar valami jót.

Szerző: Atsui Orestes

Cím: Sötétség a világ mélyén

Link:
A link a küldetés elejére dob

Beszámoló:

Atsu a másik olyan karakter a fórum jelenleg aktív játékosai közt, aki egyfajta ihlet-forrásként szolgál számomra, így őt is mindenképp ki akartam emelni ezen az eventen. Kicsit mondjuk nehezítette a dolgom, hisz tőle élmények nem érkeztek mostanság, de sebaj, a fent linkelt küldetésre jöttek postjai.
Atsu mindig is az a karakter volt a szememben, aki megtestesítette a Blue Pegasus ideális női mágusát: szép, határozott, szinte minden helyzetben van egy tartása, amiből nem enged... Ehhez párosul a remek íráskép, a környezet szép leírása, az okos szóhasználat... Amikor tőle olvasok, késztetést érzek, hogy én is alkossak valamit, pörgessem a saját sztorim.
A küldetés elején a hősnő nem mindennapi életének hétköznapjaiba csöppenünk bele, aki egy városállam hercegnőjeként diplomáciai tárgyalásokon vesz részt, de ezen felül még saját céh-alapítási munkáival is foglalkozik. Nem akarok én sem spoilerezni, de az elkövetkezendő körök szerencsére teret hagynak Atsu-nak a helyzetek részletesebb kijátszására, amiben ő jeleskedik.
Továbbra is követem majd a küldetést, kiváltképp, ha írni akarok valahova, és szükségem lenne egy kis "morál-boosterre" előtte.

Szerző: Gavin Gein
Cím: Történetek egy kocsi hátuljából – A lovag meséje

Link: Ihon la!

Beszámoló:
Ha jól tudom, ez a fórum jó Doktorának első karaktere, és ennek első kalandja. Elolvasva a kalandot pedig nem értem, hogy miért. A cím kicsit "Mesék a Kriptából" feelinget festett számomra, ami egy nekromanta esetében talán nem is annyira váratlan.
A történet értékelésében a mesélő inkább hibaként hozta fel, hogy Gavin, mint karakter nem főszereplő a sztoriban, de szerintem mindenképpen kellő szerepe volt benne. Segített elindítani egy karaktert úgy, hogy végig cask egy külső - talán mellékszereplő, talán Gavin első alattvalója - szemszögéből látjuk azt. Mindképp megérne egy pár folytatást, úgyhogy Doki, ha ezt olvasod, tessék néha karcolgatni ezt-azt.

Szerző: Ceur Caelestos
Cím: Ahol a démonjaim pihennek 1. rész

Link: Ceur és az ő démonjai..

Beszámoló:
Először is, azt hiszem mindenki nevében köszönetet mondhatok ezért a kis "eventért" jó öreg admin barátunknak. Még nem volt semmi hasonló kezdeményezés az oldalon, és állítom, hogy az egyik legjobb ötlet volt a 8 év során. Közelebb hozza egymáshoz a játékosokat, és felhívja a figyelmet arra a gyönyörű közös pontra, ami az elejétől fogva összehúzza a társaságot, ez pedig az olvasás és az írás szeretete. Jól esik újra és újra emlékeztetni magunkat arra, hogy milyen fantasztikus is volt (és lesz is) kitalált személyek bőrébe bújva kalandozni Fiore varázslatos világában, barátságokat kötni, álmokat "valóra váltani". Nem is beszélve a sok-sok kedves szóról és dicséretről, amit egymásnak tudunk adni. Mert kapni jó, de adni még jobb.

Az évek során rengeteg játékos írását volt szerencsém olvasni, elemezni és elbírálni, megannyiszor ifjoncok fejlődését nyomon követni, talán egyszer-egyszer segíteni is, ami nagyon jó érzés. Sokat gondolkodtam, hogy kit emeljek ki, mert több embert is ki tudnék. Végül Ceur mellett döntöttem.
Ez a kalandsorozat, ami bevezeti a karaktert Fiore országába és magába a játékba, az oldal egyik legkiemelkedőbb teljesítménye. Bár a sztorira már csak nagy vonalakban emlékszem, azért sok minden megmaradt, és érdekes volt ennyi év után újraolvasni az első részt.

Ceur, vagy ahogy úgyis mindenki hívja és hívni fogja, Den kétségtelenül az egyik legtehetségesebb író, aki valaha megfordult az oldalon. A karaktereinek személyisége van, élnek és lélegeznek. Az abszolút mellékszereplők is ki vannak dolgozva, még akkor is valódinak érzem őket, ha csak apró statisztaszerepet kapnak a történetben. Kiemelkedő karakteralkotás mindig, minden körülmények között, csodás leírások és valóságszagú párbeszédek.
Ebben a cseppet sem rövid bevezető írásban Ceur megérkezik Hargeon forgatagába. Mikor először olvastam, semmit nem tudtam a háttértörténetéről, és hiába szinte teljesen passzív szereplője a kalandnak, vibrál a személyisége a sorok között. Mariehez hasonlóan én is a zsigereimben éreztem, hogy ez egy veszélyes alak, és mindezt gyönyörű képekkel illusztrálva adta az olvasó tudomására.
Az őrület és a brutalitás elsőre könnyen ábrázolhatónak tűnik, de ha az ember valódivá akarja tenni ezeket a tulajdonságokat, bizony nagyon nehéz dolga lesz. Den ezt csípőből hozza, mégsem csak ehhez ért. Ceur társai (akik csak később fognak feltűnni) rendkívül színes egyéniségek, sőt Karna a familiárisa, szöges ellentéte a főhősnek, mégis könnyűszerrel megtalálta a kapcsolódási pontokat, ahol létrejöhetnek ezek a különleges kötelékek.

Den írásai mindig megihletnek, és meghozzák nekem is a kedvem az íráshoz, sokat lehet belőlük tanulni, de arra is tökéletesek, ha az ember csak egy jó olvasmányra vágyik. Kevesen tudnak olyan szövődményes történetekkel előállni, mint ő, egy pillanat alatt magával tud ragadni már a közös ötletelés is, éppen ezért alig várom, hogy újra együtt játszhassunk.

Köszönöm az élményt!

Szerző: Loki
Cím:A Halloween szelleme event

Link: Nevetés és borzongás Loki módra

Beszámoló:

Még senki nem írt mesélői munkáról, így megteszem én.

Loki apánkat választottam, aki a mai napig az egyik, ha nem A legaktívabb és legszorgosabb mesélőnk. Nehéz műfaj ez. Mindig újat mutatni, meglepni, ösztönözni és nem eltántorítani. Igazodni a játékosok igényeihez, belőni a nehézségi szintet, és úgy egyébként kreatívnak, és megbízhatónak maradni. Loki látszólag mindezen akadályokat játszi könnyedséggel veszi. Szórakoztat, és megdolgoztat. Szigorú és őszinte, ezért a dicséret tőle kétszer annyit ér. Nem tudom, hol tud eltárolni ennyi ötletet, de valahogy úgy képzelem, hogy van egy elvarázsolt zsákja, amiben százával hevernek az elmesélésre váró történetek, majd egyszerűen csak belenyúl, és előhúz egyet, ha a szükség úgy hozza.

Alábbi eventen, mint azt a cím is elárulja a Halloweent ünnepeltük meg együtt egy szórakoztató kis történettel. Egy kis nevetés, egy kis borzongás, kellemes mesélés, egy történet, amin nem nekünk kellett gondolkodnunk, aminek nem tudtuk előre a végét. Könnyed szórakozás, és a végén ráadásul olyan jutalmat kaptam, amit a mai napig tudok használni a történetemben.

Loki nem csak kiváló játékos, hanem igazi mesemondó (és mellékállásban hajcsár) is.
Tekintve, hogy a futó küldetések 99%-t te meséled, azt hiszem, mindenki nevében megköszönhetem a fáradhatatlan munkádat!

Bő egy hét után lezárom. Köszönöm mindenki részvételét! Jövőre is megrendezésre kerül, nem kell aggódni!

A nosztalgia jegyében határozatlan időre újra megnyitom ezt az eventet! Rengeteg jobbnál jobb játékos története van még itt fent az oldalon, amik megérdemlik, hogy mások is elolvassák! Segítsünk egymásnak a minőségi olvasnivaló felderítésében! Jutalom természetesen most is jár annak aki beszámolót ír nekünk.  

Emlékeztetőül itthagyom a Natsu álltal lefektetett szabályokat.


Az alábbiakra figyelj a hozzászólásban:

Szerző: (Értelemszerűen aki írta, amit olvastál)

Cím: (Általában van címük is, de nem minden esetben, ha van írd ide, ha nincs hagyd üresen)

Link: (Az olvasmány linkje, hátha valaki a beszámoló után kedvet kap hozzá)

Beszámoló: (Miről szól, amit olvastál? Mi tetszett benne? Miért ezt választottad? Bármi ami eszedbe jut még. Nem kell sok, elég már néhány sor is)

Szerző: Nightyngale Abyss

Cím: A cukormágus átka
A szerelmesek ünnepe II.

Link: Édes kis káosz

Beszámoló: Egy globális eventről van szó, amiben pont a szerelem ünnepén minden csoki el lesz átkozva olyan formán, hogy amint hozzáér valaki átváltozik az illető életnagyságú csokimásává, bírva annak fizikai és mágikus erejét. Egyedül annyi különbséggel az édes külsőt és belsőt leszámítva, hogy kizárólag édességmágiát tud használni. A történet Nightyngale és társai szemszögéből mutatja be ezt az eseményt, több szálat is vezetve. Az egyik Nightyngale, aki a többiektől külön magányosan, ételbe igyekezett fojtani bajait vagyis átérezni az ünnep hangulatát. Ehhez kapott segítséget is, ugyanis mint kiderül korábban valami harc során el lett látva a baja amit még nem teljesen hevert ki és az elfogyasztott ételek a gyomrának se tettek túl jót, de egy kis bonbont csak meg akart még kóstolni. Viszont mielőtt hozzáért volna, talán szerencséjére, de kitört körülötte a káosz. Egy csokimásolat elrabolta valakinek a dús keblű feleségét amit valami furcsa okból kifolyólag hősnőnk nem tűrhetett úgyhogy alakot váltva démonként mentette meg a nőt és a hálálkodó férjjel mit sem törődve, ízlésesen, jóízűen felfalta legyőzött ellenfelét. Majd érzékelve az elharapódzó káoszt amit a további csokimásolatok randalírozása okozott. inkább távozóra fogta. A hősködést valóban nem szabad túlzásba vinni. Annyi legyőzött rosszfiú után ki tudja milyen csúfságot mondana a mérleg?
Eközben a három állatfülű lány és a rúnalovag egy nagyon puccos, sokcsillagos elitétteremben igyekezett kikapcsolódni. Bár, a helyi úri népség megpróbálta őket kinézni maguk közül, de ezen is sikerült túltenniük magukat és jól szórakozni. Ettek, beszélgettek mi baj történhetett? A lovagot egy telepatikus üzenettel behívták vészhelyzetre hivatkozva és bár nagyon ügyesen igyekezett ignorálni ezt hisz szabadságon van, de a lányok csak belevitték a rosszba és fogadta a vezetői üzenetét, ami tájékoztatta az édes katasztrófáról. Ezek után muszáj volt távozni, a lányok pedig magukra maradtak egy biztonságos étteremben ahonnan jó kilátás nyílt az utcára és még hátra volt a desszert.
Szegény rúnalovagnak meg jelentkeznie kellett a felettesénél, aki továbbküldte egy neki valamiért nem túl szimpatikus átkokkal foglalkozó professzor laborjába segíteni. A nagyra becsült öreg épp két elfogott csokiklónon kísérletezett akik valamilyen elektromos burokba lettek zárva. A lovag nagyon fontos és dicső feladata pedig az volt, hogy a tudomány érdekében vágja le a lények egyik végtagját azok regeneratív képességeinek korlátait vizsgálandó célzattal. Kérdésére pedig, hogy ezt miképp tegye a burokban lévő szörnyekkel az öreg nagyon lelkesen válaszolt, mikor már kellő távolságba menekült úgy, hogy kiengedte onnan őket. A harc nem volt túl édes. Ment az adok kapok rendesen és a lovag valami érthetetlen oknál fogva a napja eddigi folyására gondolva erőst felbosszantotta magát amit ellenfelein vezetett le. Ezen nem túl egészséges tevékenységével végezve visszatért a professzor, aki hiába dicsérte meg, hogy milyen jó munkát végzett ez se javított a kedvén. Pár csokiujjat leharapva otthagyta az öreget.
Zárásként együtt láthatjuk a csapatot ahogy egy tortát körbeülve annak sorsán tűnődnek. Nightyngale evett már egy egész embert(csokiból), a nyuszilány azon aggódott, hogy az étteremben evett csokinak vajon érhet-e nyomába bármi a jövőben, de a többiek élükön a korábban desszertről lemaradt rúnalovaggal csak meg akarták kóstolni a tortát. Csak egy dologról lett megfeledkezve. Hogy azon csokireszelék volt.

Vidám, vicces kis történet. A párbeszédek különösen tetszettek, de az átokgyáros kicsit kattant professzor is nagyon hangulatosan lett bemutatva. Arról nem is beszélve, hogy a karaktereket és azok kapcsolatát is jól meg tudtam ismerni és át tudtam látni. Pedig eddig nem sokat tudtam róluk. Ebben a több történet száll is segített ami talán több időt hagyott arra, hogy megismerjem őket. Én élveztem ezt a kis olvasmányt.

Szerző: Aria Hillen

Cím: >> A sátán kutyája<<

Beszámoló: Túlzás volna azt állítani, hogy az oldal legjobb játékosa, de nagyon távol áll tőle a gyenge jelző is! Az egyik kedvenc játékos karakterem Ő. Imádom a karakterét a görcsös kötelességtudatával és megfelelési kényszerével. Sosincs elég ereje a rá bízott feladathoz, de mégis beleáll minden józan érv ellenére. Szerethető karakter, akinek imádok drukkolni. Ez a történet pedig egy olyan izgalmas és különleges kalandfilm szerű szituációba dobja be őt, amit akár animében is szívesen megnéznék. Extrém, mégregő környezet, hatalmas szörnyek, szerethető útitársak, titokzatos hős, halálközeli szituáció. Egyszóval van itt minden, ami csak az ember eszébe juthat. Talán nyugodt szívvel állíthatom, hogy a legjobb Divine Soul mágusról beszélek, akinek a karaktere remekúl passzol a mágiájához. Egyedül azt sajnálom, hogy a remekül felvezetett folytatás még azóta sem készült el. Titkon bízom a folytatásban, hiába apró rá az esély.

Szerző: Gabriel Caradhel

Cím: Ismét a lángok I., II.

Beszámoló: Gabirel visszatér szülőfalujába, de nem az újra találkozás öröme a vezérfonala ennek az írásnak sokkal inkább a veszteség, kín és a düh , miközben próbálja menteni amit még lehet. Annak ellenére, hogy nem sokat tudok a karakterről teljesen érthető volt számomra a két kaland, a szereplők beszélgetése  által elég hamar bele rázódtam a történetbe, így olvasás közben végig tudtam izgulni Gabrielért és a barátaiért. Nagyon tetszettek az általa leírt harc jelenetek számomra olyan igazi Fegyver mágus hangulatot árasztottak, jól ábrázolta a végén az elkeseredettséget és a feladást, ezáltal számomra még inkább élővé varázsolta a karaktert, hogy hiába lett erősebb mégsem képes mindenre és nem csak egy vállrándítással intézte el a veszteségeket.

Szerző: Reigen Hawkins

Cím: >>Az élet apró szösszenetei<<

Beszámoló: Ennek a rovatnak az összes epizódját tudom ajánlani rosszkedv ellen. Rövid, falatka történetekről van szó, amik Reigen gyererekkorából. Ezek a történetek pedig rendkívül mókásak. Olvasásuk közben olykor felnevet az ember, máskor pedig a tenyerébe temeti az arcát. Imádom bennük a gyermeki egyszerűséget és fantáziát. Ha valakinek csak 2 perce van, akkor ezeket a vicces kis sztorikat ajánlom figyelmébe az illetőnek!

Szerző: Kiya Tadao

Cím: >> Radd<<

Beszámoló: Minden egyes sort imádtam! Igaz, hogy Kiya csak egy kis cameo idejére szerepel és helyette egy Radd nevű fazon szemszögén keresztül latunk egy aréna meccset a közönség soraiból. De ami aztán itt megy! Hajnalban a vonaton majdnem vonyítva röhögtem, miközben olvastam. Szegény Radd csak kikapcsolódni vágyik, de minden összeesküdött ellene, hogy elrontsa a szórakozását. Ahogyan pedig ezt ő megeli az díjnyertes! Kicsit felidézte bennem azokat a régi időket, amikor még jártam koncertekre és hasonló élményeim voltak a tömegben. Egyszerűen pazar 1 perces novella!